Akkor nem értetted meg amit mondtam. Szó nincs róla, hogy gyönyörködtem benne. Ultragej, mézes-mázas. Egy idealizált világról beszéltem, melynek kézzelfogható istene van.

Rokkfish: Pusztán arra szeretnék reagálni, hogy azt mondod, egy olyan természet elpusztításáról szól a film, amilyen nekünk sosem volt. Nos, a mienk más, az igaz, de Te komolyan gondolod, hogy ez jobb?
Csak más, és a változatosság gyönyörködtet. Attól hogy minden más színû, meg világít, persze, hogy két órán át csak gyönyörködsz benne, de semmivel sem több, mint a mienk.
De tegyük fel, hogy "jobb":) Ez esetben azt mondod, hogy a mi természetünk esetén könnyû a döntés, mert amúgy sem túl szép, de ha ilyen Pandorás lenne, akkor azt már lehet meg kellene tartani?:)

Túl azon, hogy megkérdõjelezhetetlen az Avatar üzenetének fontossága (ebben eddig is egyetértettem a gondolataiddal), az a bajom vele, hogy olyan nem létezõ, idealizált világot mutat be, és állít szembe a halott Földrõl érkezõ kiábrándult, lelkinyomorék emberrel, amilyen világ a Földön sohasem létezett. Egy olyan világ kincseinek pusztításával kelt az emberben bûntudatot, ami nekünk nem adatott meg. Félreértés ne essék, nem az ember és a természet szimbiózisáról beszélek, ami nyilván létezett egykor. Ez más dolog:
Ha élnek a világegyetemben rajtunk kívül is gondolkodó létformák, akkor egy dologban törvényszerûen hasonlítaniuk kell egymásra: Nem létezhet tudatos faj, amelyik nem keresi a választ saját eredetének, és fõleg létezése céljának megismerésére.
Az ember õsidõk óta ezt teszi, pedig emberként erre a kérdésre lehetetlen objektíven válaszolni. Ebbõl nyílegyenesen következik Isten létének kutatása. Minden erényünk és gyengeségünk erre a pontra vezethetõ vissza. Isten keresésére vallások épültek fel, a vállásokra kultúrák, melyek sokszínüsége egyfelõl csodálatos ugyan, de egyben megnyitja a földi pokol kapuit. Azokról már nem is beszélve, akik végül az istentelenségben találtak "megnyugtató" ideológiát...

Hol van a mi Eyvánk?

Ahhoz, hogy megtaláljuk a visszavezetõ utat, tudnunk kell, hogy hol és miért tértünk le arról.

A "népszerûség" egyik lehetséges aspektusára épp az imént világítottam rá. Ezt a "mûvészfilmes" félrebeszélést hagyjuk! Minden egyéb, amit ezen kívül leírtál szubjektív magánvélemény. Azt tessék megérteni, hogy nem mindenkinek azonosak az elvárásai egy filmmel szemben. Ezt nem lehet vita kérdése.

Szerethetõ karakterek, de "jók"-e?

Kölcsönveszem a RedLetterMedia ötletét.

Írd le a film fõszereplõit, anélkül hogy kitérnél a külsõ jellemzõikre, ebben az esetben a fajukra, a "foglalkozásukra" és a konkrét cselekménybe foglalt szerepükre (mit vittek véghez, mi történt velük a film során). Írd le õket úgy, mintha olyasvalakinek próbálnád jellemezni õket, akinek fogalma sincs a filmrõl és semmiféle információval nem rendelkezik a háttérrõl (mûfaj, történet, a filmbéli szituáció, maga a bolygó)

Minél részletesebb a karakterek leírása, annál erõsebb, jobban megírt az adott karakter.

Én fejben lejátszottam már ezt, õszintén szólva ilyen kritériumok mentén speciel szinte semmit nem tudnék mondani, nemhogy a mellékszereplõkrõl (Norm, Trudy, Grace), de a fõszereplõkrõl (Jake, Neytiri) sem.

Éppen ez a lényeg, ma már nincs emberség? Vagy mi az emberség, hogy vízzel öntöd le a szrt. míg a fél világ szomjazik? Mi az emberség? Egy giccses önámítás, amit a múltban hagytunk. Leonardo Da Vinci szavaival élve egy szánalmas latrinatöltõ faj vagyunk, egy kis kivétellel. Ná ámítsd magad ilyenekkel, hogy emberség, mivel ez valami nemesebb mivoltra utal, de ebben a fajban ma már semmi sincs, sõt ennél alantasabb még sosem volt. Persze te nem írtod az erdõket, de megszavazod azokat akik erre szrnak, vagy hát akik írtják azok is csak a munkájukat végzik, meg kell papír fa stb. Az emberség inkább az amit a mátrixban is mondtak, az embernek van lehetõsége, mint neonak is, "mert így döntött" , ezt más nem teheti meg, de mi se tesszük meg, hanem az állatokhoz hasonlóan az ösztönlét és az érzelmek rabjai vagyunk, mindvégig abban a tudatban, hogy bármit is irányítunk ezen a bolygón, a saját pusztulásunk biztos végjátékán kívül.

3.Én nagyon fontos filmnek tartom az Avatart és sokan tudom is én miért, talán mert a provokációból várnak valami kis támadást és ezzel az egyetlen kapcsolat teremtõ tanult magatartásukat mûködtethetik, azt írják egy unalmas szar stb, szóval ezeken az embereken látszik, hogy 1 vagy nem nézték meg a filmet, 2 totál üresek, 3 nincsenek érveik, vagyis maguk se tudják mi a bajuk 4 nem értették, de ezért megint õk a felelõsek. Szerintem mindig az sír akinek a háza ég, aki azt mondja hûû de kiszámítható, az szerintem nem értette meg a film üzenetét és leállíthatná a felhúzott kétpercenként rávezetnek arra mennyire nem figyeltem és meglepõdök csavarra, mert egy történetnek lehetnek magasabb rendû mondanivalói is,amikkel tényleg itt ma már nem lehet viccelni. Azok akik meg ilyen emberekre hallgatnak és meg se nézik, nos azokat csak sajnálni tudom de talán kár is lenne neki menniük, ezek a megvezethetõ tömegek, a mennyiség a minõség rovására. Szerintem korszakalkotó az Avatar egy zseniális film, technikailag és jelentését tekintve egy páratlanul fontos és látványos film, ami alatt nem zabálni kell hanem odafigyelni és ami fontosabb: átérezni. Cameron ezzel a filmjével túlszárnyalta az összes eddigi filmjét, mert mindennél fontosabb az üzenete. Mi úgy végezzük majd mint a filmben az emberek és a jutalmunk a halott föld lesz, ez 100%, bárki másban reménykedik annak jó éjszakát és szép álmokat. Azt mondja Sully: Ez a föld a miénk. Valóban így van, aki megérti mik a na'vik, mik voltunk mi emberek is egykor, az megérti, hogy csak ez az út járható, akik pedig ezen járnak, õvék a föld. A na'vi sejtésem szerint talán navigation, iránymutatás lehet, vagyis erre akar utalni, persze más a film szerint, csak erre akartak utalni. Az emberiség már járt ezen az úton, csak vissza kell rá találni. Ez a Quartich féle vaskori beverem a képed és elveszem amid van, már rég nem élek hanem vegetálok féle út járhatatlan.
Mindenki gondolkozzon el ezeken és értse meg, hogy egy új létállapotban, egy fejlett tökéletes emberi minõségben való "felébredés" az egyetlen lehetõség arra, hogy rájöjjünk mi a járható út és aszerint éljünk, csak így kerülhetünk ki ebbõl a nyomorult tengõdésbõl, ebbõl a rémálom zsákutcából amibe került az egész emberi faj.

2. Az embernek rá kell döbbennie, hogy a Pandorán zajlódó küzdelemben, ami a mi jelenünk és jövõnk küzdelme, melyik létforma lehet a gyõztes. A szimbolika folyamatos, az egyik oldalon "fém madarakkal" a másikon "összeköttetésben" lévõ valódi "madarakon" repülnek. Az ember kiszakadt a természetbõl, ezáltal elszeparálta magát, mivel nem egység vele, ezért akár el is pusztíthatja, a legborzalmasabb az egészben, hogy észre se veszi már, annyira erõs a szeparálódás. Azt mondják keleten, a bánat igazi oka, ha olyat vársz el a bánatot okozó dologtól, amit nem adhat meg neked. Az Avatar lényege ennek a létünkön folyamatosan átívelõ létmódosulási küzdelemnek a szimbolikus meséje, azokkal a kellékekkel amik elengedhetetlenek a hõs klasszikus utazásaként is ismert Campbell féle történeti modell ábrázolásához. Van egy naiv "üres" hõs, aki az unott és kiüresedett életébõl elindul, hogy sorsfordító küzdelmét véghezvigye, persze õ errõl nem tud, de minden ezt segíti, pl a lélek mag is ami neytirit meggátolja abban, hogy lõjjön. Útközben találkozik varázslattal, szörnyetegekkel, és a végén leereszkedik "fák közé" itt, és megvívja a harcot. Egyébként a Star Wars története is hasonlóképpen kiszámítható, mert ez egy történeti modell, ez a mesék, mítoszok gerince már több ezer éve. Az avatar annak csalódás aki nagyon más story fajtát várt, de itt ennek fémtérbe zárt-erdõben harmónizáló, egymásnak paradoxon létformának a harca a kérdés. Eyva nem a na'vikat menti meg, nem az élet halandó és számára feleslegesen könyörgõ módosulásait menti meg, hanem magát az életet. Eyva, ami mindennek a része, akár a jediknél az erõ (kérdezték is Lucast, az erõ Isten?) szóval Eyva azért áll végül a na'vik oldalára, mert õk képviselik az életet, az emberek már nem, már rég nem, õk már nem is élnek, hanem vegetálnak. Tényleg zseniális, hogy 20 millió egy kiló a kõbõl, ez fontos, nem az, hogy energia forrás és ahogy az öreg indián mondta a végén rájönnek ezek a barmok, hogy nem lehet megenni és meginni az aranyat, egyébként a papír pénzt se. Az a fajta helyzetkezelés amivel a vállalat állt a na'vikhoz az emberiség része már rég és egyben szégyene. Számos nép, kontinensnyi népek tûntek el ilyen módon és fognak is ha az ember ezt nem látja át. A filmben lángszóróval irtották a dzsungelt akár Vietnámban és kicsiket nagyokat lõttek akár az indiánok esetében, akiknek akkor is, mint a na'viknak minden retket felajánlottak, hogy eltakarodjanak a földjeikrõl. A gáz az egészben, hogy semmit se változott a vietnámi háború és az indiánok kiírtása között a világ és ma is ez megy.
A film egyszerre szól a bolygót uraló, a túlszaporodás miatt önpusztító, ön és közveszélyes, parazita fajának ami az ember, tisztelet a kis kivételnek és egyszerre szól amerikának, ahol ugye több millió legyilkolt õslakó elrabolt fõldjén szónokolnak az igazságról és a békérõl és onnan osztják is Quartichekkel és bombákkal. Egy kollektív bûntudat van az amerikaiakban és van az emberiségben is. Az emberiségben ez a film egy hangot szólít meg, ami már nem engedi, hogy ne érezzünk bûntudatot, mert látjuk, hogy ez egyre inkább téma, a változás rajtunk múlik és mi, akár a na'vik mindig többen leszünk azoknál, a földön is csak pár % genya, akik a már általuk sem uralt gazdasági érdekbõl kinyírják a földet. Õk valahogy túlélik de mi nem. Azért kell nekünk lejátszani ezt a meccset (az avatar harcának lényege) mert aztán jön a természet és az élet és azt nem köszönjük meg, mert most is tizdeli az embereket a vízhiány és az éhhalál. Vagyis eyva már beleszólt, kérdés mi mikor szólunk bele.
Az avatar jelentõsége filmtörténelmileg és szemléletváltásilag mérföldkõ, mindkettõ hatása majd vagy bevállik vagy sem. Szerintem a különbözõ stúdiók majd különbözõ képpen nyúlnak a 3D-hez, a lényeg, hogy elkezdõdött a korszak, Cameron tökéletes ember volt ahoz, hogy erre az aknamezõre besétáljon, elsõre pedig nem lehetett egy 22 csavaros 7.et vagy akármit készíteni. Perfektül lehet azonosulni a nyomorult, aztán a futásában örömét lelõ Sullyban, aki a tûzzel zajong, pedig van ott fény és lehet csendben osonni, megérti nem a természet egyszerûbb lényeinek jogos agressziója a hiba, hanem az, hogy õ aki megtehetné mert van egy fejlett agya, mégis egy egyszerû kisgyerek szintje szerint viselkedik. Aztán remekül lehet azonosulni a természet közeli, ma már alig létezõ törzsi élettel, megértjük, hogy egy csomó ócskaság tölti ki az életünk, pedig az egyszerûség ami Marcus Aurelius óta a legfõbb alapelv, mindennél elõbbre való. Az emberiség azt hitte ha könnyebb lesz, jó is lesz. Ma már tudjuk, hogy nem. Az az ember élete, az amikor Sully felébred a gépben, ahogy óda vágyakozik, ez a mi szintelen, szagtalan és értelmetlen létünk, a színes, szagos, izgalmas és valódi élet helyett, mi tehetetlen nyomorékok vagyunk ebben az állapotban és összecsoffadt testünkkel figyelünk az õsanyaként minket karoló neytiri felé, az õ minõségük és nagy termetük egyet mutat, még a mai ember a vaskor embere egy kis nyomorult, vagy vaslépegetõbe zárt kivül belül sérült, torz és elvakult Quartich, akik tényleg mint a gyerekek, nincsenek tisztában a tetteikkel, már nagyon régóta.

1.Nagyon fontos megérteni, hogy a film széles tömegeknek szól. Te bizonyára valamivel többnek tartod magad a széles tömegeknél, ezért találtad egyszerûnek a storyt, de épp ezért kell megértened, hogy az emberek még ezt se tudják egészében felfogni. Meggyõzõdésem, hogy az Avatar nem átlagos film, több célja van:
-1: az emberekben kollektíven értékorientációt váltani, megelõzve a közelgõ katasztrófa által kényszerûen kiváltott váltást. Pontosabban elérkeztünk arra a pontra, ahol még talán észbe lehet kapni és én úgy érzem Cameron erre várt, mert ez 10-15 éve még nem volt olyan fontos kérdés mint most, klíma csúcs vagy a palace cinemasokban is látott reklám, mit kezd majd 9 milliárd ember. (támogatta, készítette az ensz vagy az eu, vagyis azok akik semmit sem tettek annak érdekében, hogy ezek a dolgok még idejében meglegyenek gátolva. Ja de tett, szétverte a környezet megóvásáért tüntetõket.) Szóval a 3D fejlõdése is fontos volt, de ez lényegesebb, mert a film igazi üzenete, a fõ hatás mechanizmusa eköré szervezõdik, ma ezt jobban megértik, persze 10-15 éve is látták már ezt egyesek, de nem az egyesek hozzák a döntést sajnos, hanem a többség, ami ebben a piacorientált világban termék, és az ember egy túltermelt termék, ami túltermelt annak nincs értéke, ebbõl adodóan az egész világunk egy értéktelen selejt, semmi sem lett jobb, csak könnyebb és ebben a könnyû létben egy kényszerû függés alakult ki, amely már nem ereszt a rendszerbõl, vagyis a rendszer már önmagát tartja fent, minket meg vakságban, akár a mátrixban. A film elsõ szándéka tehát a kollektív szemléletváltás megkezdése, egy kezdõlökés, szerintem zseniális, hogy a filmszakma ezügyben lépéseket tesz, mint régen jó pár film segédletével erõsítették, hogy a sorkatonaságot eltöröljék amerikában, hiszek a filmek erejében, talán hozzátesznek valamit.
- 2: A második cél a filmes korszakváltás. Innentõl kezdve egyre több film lesz 3D, igény lesz rá, itt végre a CGI-t és a normál filmet mesterien ötvözik, azelõtt volt polar express vagy titanic 3D de a kettõ egységesen egy normál filmet alkotva még nem volt, vagyis korszakindító, akár a hangos vagy a színes film. Az emotion capture-nak nevezett technika hihetetlen elõrelépés hiszen ha jól megfigyelted rengeteg apró olyan érzelmi, mimikai mozzanatot rátudtak vinni a na'vikra amikre az eddigi érzelem panelekbõl dolgozó technika képtelen volt. A cgi 3D-sítése mesteri lett, végig mintha hús vér na'vikat látott volna az ember, mintha valahogy kisminkelt színészek lettek volna, már annyira tökéletes a cgi. A technika Cameronnak jó sok ruppót fog hozni, de az üzlet az üzlet és meg is érdemli. Kényszerû volt a mozi új korszakba lépése, kényszerû volt, hogy mást nem mondjak a sci-fi új korszakba lépése, az eddigi cgi és effekt lehetõségek totál kimerültek, ez a film, nem csak utat nyitott a jövõbe, hanem megmentette a haldokló szakmát is, megjegyzem jól leplezik, hogy haldoklik hollywood.
Összegezve ez a film fontos mérföldkõ a filmkészítésben és tényleg nem arról szól, hogy minden szirsz@r kinyúlik a vászonból és az ember képébe lóg, persze ez megtörténhetett volna de a készítõk nem ezt tartották fontosnak, arra jó a toy story stb, úgy érzem megtehették volna de nem fontos, egy más teret adott a filmnek az amit az avatarban láttunk, de ez még fejlõdésen fog átmenni. Elsõre én se ilyen történetre vártam, hanem valami 2001 Ûrodüsszeiás elvontabb történetre de nem gyõzõm hangsúlyozni a film üzenetének aktuális fontosságát és azt, hogy az emberek 90%-a nagyon nagyon egyszerû, az elmúlt 10 évben is hihetetlen mélységekbe zuhant az IQ szint, ez mind a túlszaporodás következménye, vagyis amikor két hsz-enként leírják, hogy kiszámítható stb, akkor arra kell gondolni, hogy pl a 2001 ûrodüsszeia végét stb a mai napig se értik sokan. Nem lehet egy tömegfilm esetében akkora csavarokat tenni, itt a lényeg két létforma bemutatása volt, a két fõ karakter Quartich és Sully két létforma, a végén Quartich egy agresszív, szürke, fémszagú füstölgõ fémszörnyetegben dühöng, Sully pedig az a létforma, amilyen az aranykori emberiség is volt, amilyenek az indiánok stb voltak, azok a népek, akik a természetet tartották Istenüknek, akiknek még meg volt a helye a láncolatban, nem szakadtak ki, nem szaporodták túl magukat. Az avatar egy magasabb minõségû létállapot megfelelõje is, a film kulcsfontosságú eleme a felébredés, az elején és a végén is.

Azért a népszerûségnek kell, hogy oka legyen, és ez az ok feltehetõen nem az, hogy olyan rossz a film. Tudomásul kell venni, hogy ez nem egy mûvészfilm, ellenben pontosan azt adja, amiért bemegy az ember a moziba megnézni: meseszerû történetet, szerethetõ karaktereket, nagyszerû látványt, kalandot és akciót.

Aki fordulatokban gazdag filmet vagy nagyon mély mondanivalót keres, az ne ezt nézze meg.

Én egyébként egyátalán nem éreztem úgy, hogy a 3D miatt olyan szenzációs ez a film, én 2D-ben ugyanilyen jól szórakoztam volna rajta, mégha úgy kevésbé is látványosabb.

Jézusom, srácok, már megint ott tartunk, hogy, ami népszerû, az kizárólag csak jó lehet? Mi ez az olcsó "zámbódzsimi"-reakció?
Nem állítom, hogy nekem nem tetszett, de csak és kizárólag a 3D-s látvány miatt. Ezzel aligha vagyok egyedül.
A bevételi mutatókról meg csak annyit, hogy Cameron és befektetõi barátai azért pumpáltak ennyi lecsót a produkciójukba, hogy mindenkinek moziba kelljen takarodnia az élményhez. Eszem ágában sem lett volna ezért a filmért kitenni a lábamat otthonról, ha nem sosem tapasztalt vizuális varázslatról regélnek.
Cameron megérdemli, hogy busásan megtérüljön a mozija ára, de megérdemli az éles kritikát is azoktól, akik klasszikus filmmûvészeti szempontok alapján szeretnek értékelni egy filmet.

Nem, csak azt akartam üzenni, hogy minden embernek mások az elvárásai egy filmmel kapcsolatban és a komplexitás sokaknak visszatetszõleg hathat (fõleg azoknak akik szeretnek maximálisan kikapcsolódni a moziban, és nincs igazán ínyükre, ha egy adott filmet úgymond "meg kell fejteniük" ahhoz hogy megértsék és így élvezhessék az). Ez teljesen rendben van, de ne felejtsük el, hogy vannak filmek amik szinte minden igényt képesek ilyen-olyan módon kiszolgálni úgy, hogy megmaradnak mezei popcorn mozinak.

Figyelj, nem hiszem, hogy ez amolyan óriási spoiler lenne, de hogy értsd mit értek gyermeteg alatt, olvasd el, ha akarod...

!SPOILER!

A na'vik természettel való kapcsolata nem spirituális, nem szimbolikus. A hajuk amolyan USB-kábelként funkcionál, amivel effektíve minden élõlényre rá tudnak kapcsolódni a bolygón. A Walt Disney-féle Pocahontasban legalább megmaradtak a csoda, a mágia szintjén, ami ugyanúgy magában hordozta a morális tartalmat amolyan modern hiperbolaként, de itt az egészet a létezõ leginfantilisabb módon "szó szerinti" módszerrel prezentálják, ezzel együtt lehetetlenné válik az átlagember Pandorával való kapcsolata, kivéve ha elméletben szert tesz egy hangsúlyozottan drága avatar-ra (na'vi-ember hibridre, amit egy fülkébõl úgy irányíthatsz, mint egy organikus robotot). Ezzel most azt akarták mondani, hogy csak akkor élhetek tökéletes harmóniában a környezetemmel, ha feladom az emberségem? Hát anyád, kedves Avatar, anyád kedves James Cameron. Hozzáteszem, hard sci-fi fanoknak talán imponálhat ez az ötlet, azonban a film minden más aspektusából hiányzik a tudományos megközelítés, hiszen már az anyag, ami miatt a gonosz fehér emberek eleve Pandorára érkeznek, teljesen megmagyarázatlan marad. Már a neve is ("unobtanium") gyerekes (unobtainable [angol] megszerezhetetlen). Nincs baj a sci-fi és fantasy egyvelegekkel, amennyiben a dolog mûködik (lásd Star Wars, szigorúan a régi trilógia!), de itt az egész olyan mint egy végiggondolatlan, naiv katyvasz, aminél a rendezõ következetlenül adagolt félig átgondolt ötleteket a két mûfajból.

"Aláírom, hogy valakinek bõven elég csillogó-villogó effektekre folyatni a nyálát, és megértem ha ugyanezeknek az embereknek egy ennél komplexebb történet befogadása már gondot okozott volna"

Szóval akinek tetszett, az mindenki egy retardált?

Ebben nincs semmi meglepõ! Minden fórumon vannak olyan patológiás személyiségek, akik csak az ürügyet keresik a kötekedésre.

Én is azt mondom, hogy annyira gagyi, annyira szar, annyira unalmas, annyira semmitmondó ez a film, hogy a bemutatás után pár nappal már a TOP25-ben van az IMDB-n. :D :D

Ha megnéztem ,akkor tudok bõvebben állást foglalni,bár azzal nem igazán tudok mit kezdeni ,hogy "gyermeteg alapon maradt a rendezés" Ugyanis a gyermeteg alap sokszor a legigényesebb :lásd Walt disney filmjeit,amik felnõtteknek is tökéletesen szórakoztatóak.

Egy szóval sem mondtam, hogy shakespeare-i drámát vártam volna. Még az unalomig ismételt alaptörténettel sem lett volna problémám. A gond az, hogy olyan gyermeteg alapokon maradt meg a rendezés (és ez a kulcs, mert minden probléma amit felsoroltam, lényegében erre vezethetõ vissza), hogy ez egyszerûen ciki volt James Cameron-tól. Akármilyen giccsesnek hat manapság a rendezõ korábbi filmje, a Titanic, még abban a romantikába öntött katasztrófafilmben is több volt a spiritusz mint ebben a ûr-Pocahontasban, pedig bõven lett volna lehetõség a történet és a karakterek kibontására (mégiscsak több mint két és fél órás filmrõl van szó). Aláírom, hogy valakinek bõven elég csillogó-villogó effektekre folyatni a nyálát, és megértem ha ugyanezeknek az embereknek egy ennél komplexebb történet befogadása már gondot okozott volna. Azt nem értem, hogy miért nem lehetett kompromisszumosan a rendezõi oldalról is annyi újdonságot nyújtani, mint a látvány terén. Így az egész nem volt több egy tisztességesen megkomponált tüzijátéknál. Ha láttál egyet, mindet láttad, hiába volt ez a legfényesebb, leghangosabb, legnagyobb.