FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

AMIT A HEGYEN HALLANI SZFE Horváth Csaba Osztály Zsámbéki Bázis
A tavaszi táncmesterség vizsgán már magasra értékeltük a Némajáték II-t, itt, a nagyra nõtt godot-i fácska alatt, az este tücsökzenéjében még beckettibb atmoszféra teremtõdik. Rejtély marad a Liszt Ferenchez fûzõ kapcsolat, viszont vitán felül a hegyen halljuk a fehér eleganciában pompázó Tüske, Widder Kristóf gordonka-játékát. "Olga Lisztre vár" jelzi Simányi Zsuzsanna jelenetének címe, jó a koncepció és a rendezés is, a szerelmi piruettektõl az õrültség káoszába tartó helyzetkép realizálásához azonban kevés a színészi kapacitás, - elfogadható mentség, hogy a darab bemutatását Táborosi Margaréta hõsies beugrása tette lehetõvé. A másik Beckett Némajáték-ban helyet cserélt elõadó és rendezõ: az extrém gesztusvilágú Soós Attila a "külsõ szem", míg bravúros pantomim-színészként Hegymegi Máté remekel: gigászi küzdelmet folytat egy pohár vízért, kúszva-mászva, végül sámlikkal bénított lábakkal vergõdik a sziszifuszi hiábavalóságban. Horváth
Csaba "fizikai színházi rendezõ-koreográfus" tanítványainak sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy az utóbbi ifjú mûvész a címadó opuszban mint koreográfus felel meg a Liszt Ferenc-téma kihívásának. A szimfonikus költemény hangjaira a zeneköltõ két énje csap össze, Pallag Márton kétkedõ cinizmussal perlekedik, Widder Kristóf, deklamációban, mozgásban egyaránt kiemelkedõen, mélyen átélt hozsannával dicsõíti istenét. A rakéta-hangár bejáratát rejtõ beton-szurdok atmoszférájában nagyszerûen érvényesülnek
a szövegek és a testbeszéd, a zene és a térbeli alakzatok párhuzamai és ellenpontjai.
Soós Attila, aki már az Ódry pincében bemutatott darabjában, Rókák szigeté-ben megmutatta szerzõi-rendezõi oroszlánkörmeit, Witkacy ihletésére ötrészes abszurddal rukkol ki, melyet a teljes szereplõgárda maximális odaadással, ellenállhatatlan lendülettel ad elõ. A szebb fiatal férfi: Zsíros Linda, ugyanez nõben: Nagy Norbert, Varga Krisztina, a vak tyúk, vagy az elképesztõen groteszk "kis K., az alvó zseni: Gyöngy Zsuzsa, markánsan rajzolt figurákkal realizálja a kafkai epizódokat.
A kamasz Liszt Ferenchez tér vissza Widder Kristóf munkája, a csodagyerek egyre kiábrándultabban lengeti frakkjának szárnyait az ünneplõ káposztafejek elõtt, delejes ujjaival majdhogynem a hátát vakarja inkább a billentyûk helyett. Horkay Barnabás sugárzó mosollyal ajánlgatja magnóba zárt zenéjét, majd könnyed tánclépésekkel tör ki a komolykodó fellépések ketrecébõl.
Jó ürügy a Liszt-év, de a sokoldalú színiegyetemista koreográfusoknak sikerült megmutatni, mennyire jól játszanak a szavak, a gesztusok, a merész elképzelések húrjain.