FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

VIHAR Oh Tae Suh Mokwha Company (Dél-Korea) Gyulai Shakespeare Fesz.

Mit tenne William Shakespeare, ha manapság élne Dél-Koreában és új darabot kellene neki színpadra állítani? Keresne egy régi jó szerzõt a XVII. századból, legyen ez mondjuk W.S., sztoriját adaptálná a koreai történelem XV. századába, megtartaná a szereplõket, ám a textust mai nyelven formálná, az egészet humorral, zenével, tánccal, énekkel dúsítaná, ahogy a maga korában is tette...
Pontosan ezt teszi a Oh Tae Suh, amikor a Vihar-t megrendezi! Épít a koreai színjátszás hagyományaira és a legjobb értelemben a legszélesebb közönséget célozza meg, népszerû mûvet alkotva az elképzelhetõ legmagasabb színvonalon.
A teljes társulatot felvonultató, indító össztánc alakul át viharjelenetté, majd Ariel alakítójának népi jellegû alt-áriája exponálja a cselekményt. A bölcs Prospero származásáról világosítja fel, a kicsit habókos kamaszlány Mirandát, maszkos majmok, kacsák, kecskék figyelnek a háttérbõl, vesszõseprûkkel díszítve az egyébként csupasz játékteret. Caliban kétfejû szörny, a tüskehajú komikus hasán hordja apró lánypárját, aki babakezeivel hadonászva, csipogó hangon vitázik vele. Sziámi ikerpárként közlekedni magában szép teljesítmény, de még feltûnõbb a játék intenzitása, hitelessége, találó humora.
A hajótöröttek sorsa is érzékletesen tárul elénk, az öreg király kispárnáját ölelgeti vízbe fúlt fiát gyászolva, kísérete is egyénített, két lassú reagálású hadfi, egy jószándékú aggastyán és a gonosz bajkeverõ rokon. Gyorsak a váltások, gyakran ének-betétek tagolják a történéseket, a zenét is a színészek szolgáltatják: üstdob, fadobok, gongok, folyamatos jelenléte ritmizál. Mindent áthat a félelmetes szintû mozgás-kultúra, a legapróbb gesztus is koreográfikus, miközben egyáltalán nem veszít közvetlen természetességébõl.
Fernando herceg sistergõ energiával lép színre, élénk deklamációját bravúros ugrásokkal fûszerezi, a szöveg, a mozgás, a játék soha nem látott egységben kápráztat el. Trinculo és alkoholista társának buffo-jelenete Calibannal fergeteges komikumú kép, ám nehéz itt bármelyik mozzanatot a másik fölé helyezni, annyira arányos a szerkezet, annyira kimunkált a stílus, töretlen a lendület.
A csodálatos Ariel, izzõ vörösben tevékenyen mozgatja szálakat, egyébként a kórus is sûrûn vált ruhát: örömtánc zöldes fejdíszekkel, buddhista meditáció hullámzó leplekben. A végkifejlet közelg, eljõ a leleplezés, a megbocsátás, a megbékélés pillanata, egymásra találnak a szerelmesek. visszanyeri szabadságát mindenki...
Calibant fûrésszel vágják ketté, ujjongva sikítozik a nõnemû fél, míg a nagyszerû komikus színész, a padlón, elképesztõ break-dances fejforgás-sorozattal ejt ámulatba.
Oh Tae Suh és a bámulatos együttes produkciója hihetetlen szintézise a cselekmény, a textus, a mozgás, az ének és a tánc elemeinek, követendõ példa a kortárs színházi törekvések számára. Ilyen fegyelem, ilyen képzettség pillanatnyilag lehetetlen cél a nyugati világban, de azért hasznos látni az elérhetetlen csúcsokat...
A Mokwha Company társulat, az Edinbourough-i Fesztiválon díjazott Vihar-ja méltó befejezése volt az idei Gyulai Shakespeare Fesztivál-nak, melynek három-négy elõadása a világszínvonalat mutatta meg a hazai közönségnek. Vajon a színházi szakma miért nem kíváncsi rá?!?