Ilyet azért nem mondtam. :-) Különbség van a buta ember és az felszínes tudású ember között, aki ennek alapján von le messzemenő/mélyreható következtetéseket. A felszínes tudás pótolható, a butaságon viszont nem lehet segíteni.

Én is köszönöm a beszélgetést.
Zárszóként egy idézet tőled: "Annyira logikátlanok a vallásos elképzelések, hogy a bátor és gondolkodó ember inkább a tudósoknak hisz."
Ebben a kontextusban csak akkor nevezhető valaki "bátor és gondolkodó embernek", ha nem felszínesek az ismeretei amelyet a tudomány pártolásával leplez, hanem mélyebben tanulmányozza a vallásokat (nem csupán a kereszténységet), a vallás-történelmet és a pszichológiát, amely által részletekbe menően tud kérdéseket feltenni és ezekre keresi-, adott esetben megtalálja a választ. Ezek nélkül, csupán a bátran gondolkodó ember illúziójáról beszélhetünk. :-)

„Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.”
Köszönöm, jót beszélgettünk.

"Sok féle Isten létezhet, csak az emberek fejében élő jóságos Isten nem létezik, aki egyszer majd feltámasztja a szeretteinket, megbocsátja a bűneinket és elvezet bennünket a Paradicsomba."
Én a szubjektív élményeim alapján meggyőződtem arról, hogy létezik. Persze, nyugodtan lehet azt mondani, hogy ezek az élmények csak a fejemben jöttek létre, a vallásért felelős agyterületen. Tudományosan elfogadom mint olyan választ, hogy az emberiség jelenlegi tudományos ismeretei alapján, ez az egyetlen logikus magyarázat. Mindig is nyomon követtem az orvosi kutatásokat, nagyjából tisztában vagyok az emberi agy működésével, tisztában vagyok a pszichológiával, a pszichés jelenségekkel, tévképzetekkel, személyiségzavarokkal stb, úgyhogy ezek közül bármelyikbe besorolható, mint leegyszerűsített objektív magyarázat. De mivel én éltem át, és mivel pontosan tudom, mit éltem át, és mivel egész életemben (már szakmámból kifolyólag is) józanul, logikusan gondolkodtam, csak azt a választ tudom adni, hogy ez az igazság/valóság egy olyan megnyilvánulása volt számomra, amelyre tudományosan a "nem tudom" a legőszintébb magyarázat. Ezután kezdtem el jobban megvizsgálni Jézus beszédeit, tanításait a Bibliából ill. egy-két apokrif iratokból, és akkor értettem meg, hogy azért próbált meg példabeszédekben és szimbólumokban tanítani, mert erre nincsenek megfelelő földi szavak, kifejezések. Sem Isten, sem Jézus (pontosabban Akit földi élete során Jézusnak hívtak) nem kényszerít senkit arra, hogy higgyen benne, mindenkinek megvan a szabad döntési joga. Hogy ezt mennyire tiszteletben tartja, azt maga Jézus utolsó tanítása is mutatja, hisz a kereszten, csak annak a latornak ígérte azt, hogy vele lesz a Mennyekben, akiben felmerült a lelkiismeret és ezt kérte tőle. A másik nem kért tőle semmit, és így nem is ígért neki semmit.

"Viszont ez az apróság a legkevésbé sem zavarja a hívőket. „Egy 2004-es reprezentatív kutatás szerint az amerikaiak 45%-a (!) gondolja úgy, hogy Isten az embereket nagyjából azok jelenlegi formájában, valamikor az elmúlt 10.000 évben teremtette. És ez csupán egy a sok felkavaró adatból, amelyek azt jelzik, hogy komoly hiányosságok mutatkoznak a világ kereszténységének tudományos világképében.” (Az idézet a 777blog.hu oldalról való. „A 777 szerkesztői és szerzői a keresztény történelmi egyházakhoz tartoznak”.)"
Teljesen jogos az általad idézett megállapítás. Magamat nem vallom egyik egyház tagjának sem (habár reformátusnak kereszteltek és vallásilag, formailag még mindig ők állnak közelebb hozzám), mert valahol mindig idegenkedtem a dogmáktól, vallási tézisektől. De súlyos hibának tartom, hogy a nagyobb egyházak nem tartanak beszélgetéseket/vitaesteket a tudomány és a hit kapcsolatáról, ahol helyre lehetne tenni számos idejétmúlt bibliai nézetet. A jellemzően új-hullámos kisegyházaknál, gyülekezeteknél még rosszabb a helyzet, számos közülük szó szerint veszi a Bibliát, ami aztán még nagyobb zavart és korlátoltságot szül a híveknek a fejében.

"„Van viszont valami, amit elég nehéz megmagyarázni logikusan”. Nos, ebben én nem tudok segíteni, de valószínűleg bőséges egyházi és világi irodalom áll rendelkezésre. Akit érdekel, böngéssze azokat."
Igazából ezt a kérdést Neked címeztem elgondolkodtatónak, mert nagyon leegyszerűsítetted a választ előzőleg, és kíváncsi lettem volna rá, hogy mit gondolkodsz erről a felvetésről. :-)

Még egy dologban pontosítanék abban amit korábban írtál: "Nyilván nem véletlenül jött létre az egyistenhit, de a gyors terjedése akkor is figyelemre méltó." Nos, a monoteizmus nem terjedt el gyorsan, sőt mondhatni nagyon is lassú volt a terjedése. Kr.e 1350 körülre tehető Mózes és a Tízparancsolat születése, és Jézus születéséig csak a zsidók gyakorolták, miközben az összes környező nép és birodalom többistenhívő és bálványimádó volt (lásd a zsidók babiloni fogsága, majd később, a több száz éves római megszállása). A monoteizmus csak Kr.u. 100-200 körül kezdett el terjedni a kereszténységgel és sokáig "labdába sem tudott rugni" a görög és római vallások mellett.

Úgy érzem elismertem, hogy „tudományosan nincs bizonyítva sem Isten léte, sem a nem léte”, ezért óriási a hit szerepe. A hívő, vallásos ember tudja (hiszi), hogy létezik az egy igaz élő Isten, a szkeptikus, ateista viszont nem hiszi. (Létezhet olyan faj, amely az emberhez viszonyítva beláthatatlan képességekkel bír. Létezhet Isten, aki megteremtette a Világmindenséget, de már megbánta és valami újdonságon töri a fejét. Sok féle Isten létezhet, csak az emberek fejében élő jóságos Isten nem létezik, aki egyszer majd feltámasztja a szeretteinket, megbocsátja a bűneinket és elvezet bennünket a Paradicsomba.)
Igen, „a Rom.Kat. egyház is elismeri, hogy a teremtéstörténetben leírtakat nem szó szerint kell értelmezni”. Viszont ez az apróság a legkevésbé sem zavarja a hívőket. „Egy 2004-es reprezentatív kutatás szerint az amerikaiak 45%-a (!) gondolja úgy, hogy Isten az embereket nagyjából azok jelenlegi formájában, valamikor az elmúlt 10.000 évben teremtette. És ez csupán egy a sok felkavaró adatból, amelyek azt jelzik, hogy komoly hiányosságok mutatkoznak a világ kereszténységének tudományos világképében.” (Az idézet a 777blog.hu oldalról való. „A 777 szerkesztői és szerzői a keresztény történelmi egyházakhoz tartoznak”.)
„Van viszont valami, amit elég nehéz megmagyarázni logikusan”. Nos, ebben én nem tudok segíteni, de valószínűleg bőséges egyházi és világi irodalom áll rendelkezésre. Akit érdekel, böngéssze azokat.
Hívő ember nyilván elhiszi erről azt, ami a bibliában van: Mózes többször is személyesen találkozik Istennel, aki csodatévő képességgel is felvértezi őt, hogy meg tudja győzni a népét. A hitetlenek viszont történelmi bizonyítékokra várnak, ha érdekli őket a téma. (A legtöbbször nem érdekli.)

Nézd, egy kissé leegyszerűsíted a választ a kérdésre. Természetesen mindaz logikus amit leírsz, és ahogy a "Kapcsolat" c. filmben is elhangzott, Occam borotvája alapján még igaz is lehetne. Én mégis azt mondom, hogyha bátor, logikus és őszinte akarsz lenni, akkor a válasz az, hogy tudományosan nincs bizonyítva sem Isten léte, sem a nem léte, így a "nem tudjuk" a helyes válasz. Ezt logikusan gondolkodó-, ugyanakkor hívő emberként nyugodtan elismerem, viszont ez cseppet sem befolyásolja a hitemet, azaz, hogy a hitem és a szubjektív tapasztalataim alapján Isten létezése ugyanolyan valóságos számomra, mint ez a földi világunk.
Ami a Bibliát illeti: nyilvánvaló, hogy Mózes II-ik könyvéig számos őstörténeti elbeszélés szájhagyomány és legenda útján maradt fenn. Pl. a Rom.Kat. egyház is elismeri, hogy a teremtéstörténetben leírtakat nem szó szerint kell értelmezni, hanem annak szimbolikus jelentéstartalma van. Viszont Mózes II-ik könyvétől kezdődően, már más a helyzet, onnantól kezdve nagyon pontosan elkezdték leírni az eseményeket, történéseket. Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvas néhány történelmi eseményt a Bibliából, meg fogja látni, hogy mennyire őszintén és kíméletlenül leírja az emberek, vezetők bűneit. Erre jó példa Dávid, aki aljas fondorlatból, szándékosan az első csatasorba küldte Uriást, hogy elessen a harcban, mert a felesége megtetszett neki és így akarta megszerezni magának.
Van viszont valami, amit elég nehéz megmagyarázni logikusan: írtad, hogy nem véletlenül jött létre a monoteizmus a zsidó vallás által. Ugyanakkor elfogadható választ még senkitől nem kaptam arra a történésre, hogy abban a korban, amikor az összes környező törzs és népcsoport valamilyen földi élőlényhez vagy annak mitikus keverékéhez hasonlatos istenképben hitt, jött egy ember, akinek Isten úgy mutatkozott be, hogy "Vagyok Aki Vagyok" (vagy más fordításban "Az Élő Vagyok"). Ez annyira fontos volt, hogy mind a mai napig érvényben van a Tízparancsolatban, - méghozzá az első helyen, hogy Istent tilos bármilyen földi élőlényhez, formához hasonlítani. Abban a korban, akár az egyiptomi szolgaság kultúrája által, akár a környező népekkel történő érintkezések által, eleve természetes volt a különböző istenek és ezek szobrainak látványa, tisztelete. Erre jön egy ember, és úgy akar vezetni egy népcsoportot (azaz a zsidóságot), hogy nem csupán az istenszobrokat tiltja be, hanem még azt is, hogy Istent bármi földihez hasonlítsák. Mégis, hogy a fenébe lehet vezetni így egy népcsoportot, nem beszélve arról, hogy folyamatosan harcolniuk kellett valamelyik törzzsel? S ennek nehézségét és a történet valóságosságát pont az támasztja alá, hogy amíg két héten át Mózes fenn volt a hegyen, a nép máris istent akart magának, ezért rávették Áront, hogy az összegyűjtött aranyból öntessen nekik aranyborjút, akit istenként tisztelhetnek.
Tehát a kérdés az, hogy amennyiben abban a primitív korban, Mózes vagy az akkori Biblia (Tóra) szerzők ki akartak találni egy istent, amely által a népet vezetni tudják, miért egy láthatatlan és semmilyen földi élőlényhez nem hasonlítható istent találtak ki? Miért nem gyúrtak össze az egyiptomi ill. a környező népek isteneiből egy "szuperistent" megfelelő szuper-képességekkel és megfelelő szuper-ábrázolással? És a legfontosabb, ha már kitaláltak egy láthatatlan istent, akkor miért adták neki azt a nevet, hogy az "Élő"?Hiszen millió félelmetes meg hatalmat szimbolizáló istennevet kitalálhattak volna neki.
Persze, mondhatod rá, hogy ez lényegtelen részletkérdés. De szerencsére nem az, hiszen ez volt az a pont az emberiség ismert történelmében, amikor megszületett a monoteizmus, így illik részletesen, logikusan tisztázni ezt az alapvető kérdést.

Nem tudom, hogy az állatok mennyire félnek, de ha az emberek történelméből indulok ki, akkor nagyon. Az ember ugyanis rendkívül gyáva és ostoba féreg volt, ezért számtalan istent eszkábált magának, akiknek áldozott, és akiktől védelmet remélt.
Azután egyre több eszközre tett szert, egyre jobban meg tudta védeni magát és a megfigyelései révén egyre okosabb lett. Nem tudom ezen kívül mi késztette az emberiséget arra, hogy leszámoljon az isteneivel. Nyilván nem véletlenül jött létre az egyistenhit, de a gyors terjedése akkor is figyelemre méltó. A zsidó hitből létrejön a keresztény vallás, majd követi az iszlám. Ezek azonban nemhogy közeledtek volna egymáshoz az idők folyamán, hanem ezer ágra szakadtak és ma már jobban gyűlölik egymást, mint az ateistákat, holott ugyanannak az Istennek az ezer arcához imádkoznak.
A tudomány ma sem tévedhetetlen. Elméletek vonatkoznak a Világegyetem, benne a Föld és a földi élet kialakulásának lehetőségeire. Nyilván azok az írók sem voltak tévedhetetlenek, akik úgy kb. ezer év alatt megalkották a Bibliát. Nyilván nem csak a saját tapasztalataikat írták le, hanem legendákat és mások elbeszéléseit is megörökítették. Nyilván hittek ezekben, mint ahogy a tudósok is hisznek a saját elméleteikben, de aligha gondolhatták, hogy írásaik több ezer évig fennmaradnak.
Az ember a mai napig gyáva maradt. Félti az életét, a családját, a vagyonát. Az ember tele van vágyakkal és egyre több, egyre nagyobb a kísértés az életben. Az ember fél a haláltól és fél a büntetéstől. Szüksége van legalább egy védőernyőre, legalább egy Istenre, akit imád, akiben hisz, és aki majd megbocsát.
De vannak bátor emberek is, akik ostoba, elavult mesének tartják a szent könyveket és képesek elfogadni, hogy az élet a halálig tart csupán. Nem tudják, hogy létezik, vagy nem létezik Isten, de tudják, hogy nem olyan, amilyennek a vallásosak hiszik. Egy végtelen hatalommal és képességekkel rendelkező lény nem foglalkozik a Kozmosz méretéhez és tömegéhez képest elenyésző nagyságú és rendkívül korlátolt értelmű organizmusokkal. És ha mégis van valami isteni terve az semmiképpen sem köthető emberi egyedekhez. Annyira logikátlanok a vallásos elképzelések, hogy a bátor és gondolkodó ember inkább a tudósoknak hisz. Ők sem tudnak semmit, bennük is csak hinni lehet.