Off

The Goddess of Revenge (A Bosszú Istennője) - 16. rész
Spoiler


Engem főként az zavart a vége felé, hogy cégelnök és az őt megbuktatni, a helyébe beülni akaró lánya hatalmi harcának vagyunk a tanúi, minden "eset" erre van felfűzve, még az Ügyvéd nővérének története is. Hogy mennyi sérelem és ambíció halmozódott fel a cégvezér lányában, hogy a céljáért milyen aljasságokra volt képes.... hátttt... ez engem egyáltalán nem érdekelt. Lett a végére igazság szolgáltatva? A holtakat ugyebár feltámasztani még a "bosszú istennő"-je sem képes, a többiek életéből is 10 évet elraboltak, miközben azok megjárták a poklot... az éveket sem lehet visszaadni, főként hogy ezek lettek volna a fiatalságuk legszebb évei.

S addig a cégvezér és lánykája vígan dőzsölt, pár évre börtönbe megy, ahonnan, majd vmilyen kiskapus megoldással szabadul? Ettől sem tudok olyan felhőtlenül optimista lenni.

Sziasztok!
The Goddess of Revenge -A Bosszú Istennője

spoiler

Én is a végére értem ennek a sorozatnak, és összegzésül: jót semmit.
kezdjük a címmel: a bosszú istennője (szándékosan csupa kisbetű).
Az istennő megjelölés valami többről, átlagoson felöliről kellene hogy hogy szóljon.
Ez a főszereplőnő külsőségeiben is semmi (hang nulla, kinézet nulla ) de belső értékeiben is semmi.

Mit is várnék el el egy Istennőtől? Hogy a hétköznapiságtól felülemelkedve, a közösségért, a társadalomért, a Föld népeiért tevékenykedjen, ezek mögé sorolva önmagát, életét.
Ezzel szemben mit is csinál a nő? csakis a saját, valamint a barátai életének negativumaival küzd meg, de elsősorban a saját, valamint a hozzá köthető kisgyerek érdekei érdeklik.
Nos, ez csak egy átlagos ember harca, amit mi mindannyian meg is harcolunk, ki kisebb, ki nagyobb sikerrel. A nő csak a barátai ügyeiben jár el, valamint a saját kölykéért tesz meg mindent, azon felül? semmi. Ja, egy igéret a végén, hogy talán mégis kellene, meg jó volna.....

Egyébiránt is bosszant az, hogy senki, de senki nincs, aki valamilyen szebb jövőbe való hittel rendelkezne, aki akár ügyész, biró, ügyvéd lesz. Csak olyanok szerepelnek a filmekben, (a többiben is) mint karakterek, akiknek valamilyen magánéleti indittatása van.

Én azért hiszek egy olyan jövőben, amikor valaki csak azért választ egy hivatást, mert hisz abban, hogy a munkája nyomán jobb lesz a világ.

Off

The Goddess of Revenge (A Bosszú Istennője) - 16. rész
Spoiler

KÉP: ez pedig lenne a már összeszokott csapat az újabb ügyek felgöngyölítésére...

Hátttttttttttttttt.... ha esetleg lesz is 2. évad, én azt már kihagyom.....

Off

The Goddess of Revenge (A Bosszú Istennője) - 16. rész
Spoiler

A 16. résszel véget ért a sorozat. Az utolsó 4 részben pont került a cégvezér és lánya közötti hatalmi harcra, ill. a leleplezésükre irányuló erőfeszítésekre, megtudjuk, mi történt az ügyvéd nővérével a múltban.

Pörgős, izgalmakban sincs hiány ebben az utolsó négy részben. De vhogy érzelmileg mégsem tudott megérinteni. Egyetlen szereplőt se tudtam sem igazán megszeretni, sem igazán gyűlölni, kívül maradtam az egészen hideg fejű szemlélőként, aki ugyan értékeli az újabb csavarokat, de azon túl semmi.

Lehet, hogy én voltam figyelmetlen, de Hera férjéről nekem az utolsó képkocka, amikor fejbe vágják egy sötét sikátorban. .... És innentől mintha a sorozat forgatókönyvírója is elfeledkezne róla. Nem nagy veszteség, de azért elvarratlan szál, ami bántóan lóg ki.....

Elvarrás.... Némely kapcsolat a végén bárgyúra sikeredik... és némely lezárás, mint pl. a vállalatbirodalom sorsa... hát elég gyermeteg.

A 16 rész záróképei azt sugallják, hogy akár egy második évad sem lehetetlen...

KÉP: felirat - mert ugye, még mindig maradtak bántalmazott emberek, akiknek ügyét fel lehet karolni...

Sillai királysírok (közte Seondeok/Dokmáné és Muyeol/Chunchué, valamint Kim Yushiné), sajnos csak koreaiul - https://www.youtube.com/watch?v=kuM0LtVIEeY

A Hideyoshi semmit, azonkívül, hogy szóba került, hogy kik ellenezték, és kik támogatták a háború megindítását.

Hideyoshi

Hideyoshi életét áttekintve a taiga szolgált-e vmi új adalékkal az Imjin háborúval kapcsolatban a The Jingbirok sorozathoz képest?

Sziasztok, kellemes hétvégét!
Fantasztikus filmben nekem etalon a Contact! Ha azt megnézi valaki, akkor a Faith, és a többi téridő ugrás hihetőbb lesz, azért csak lesz, mert még nem tapasztaltuk.

Hideyoshi

Sajnos a sorozat utolsó egyharmada a belső tereket részesítette előnybe az emberi kapcsolatok ábrázolásával. Utóbbi színvonala volt átlag feletti előtte, de így töményen fárasztóvá vált számomra. Most, hogy ezt az utóbbi mondatot leírtam, kiváncsiságból megnéztem a részenként nézettségi indexet: a japán nézőknek is az lehetett a véleménye, mint nekem. Ezekután nem is tudom jó szívvel javasolni.

Akkor már inkább ebből a korszakból Gunshi Kanbee (aminek kivételesen van magyar felirata), vagy Gou, vagy Takeda Shingen - az első kettőből szintén alaposan meg lehet ismerni Toyotomi Hideyoshi karakterét.

Kicsit túlzás volt részemről Toyotomi Hideyoshira használni azt a bizonyos két jelzőt. A végletekig szenvedélyes jelző talán jobb.

Vajon itt is megjelenik a "félzseni", "félőrült" ábrázolás? Hogyan, miben mutatkozik meg?

Egy ilyen mélyről jött ember biztosan mindent megbecsül, amit elér, de folyamatosan kockázatot kell vállalnia, hogy megtartsa, amit megszerzett... s még nagyobbat, hogy tovább jusson, közben fokozódik a nyomás, a teher rajta.

Nem véletlen a mondás: "fejébe száll a hatalom"... Egy adott ponton túl, már képzelheti mindenek felett állónak magát fék és kontroll nélkül....

A történelem, az eddigi filmek és e sorozat első 12 része után 90%-ban tudom a választ a kérdéseidre.
- "jókor jó helyen" feltétlen, hiszen azon 6-7 szamuráj nagyúr (összesen volt vagy 50) egyikéhez kötődik a sorsa, aki 1550 és 1580 között egyáltalán eséllyel egyesíthette Japánt, amely még 100 évvel az Onin háború után is hatalmi vákumban volt,
- személyes adottság a sikerhez: majdhogynem fanatikus elszántság, és robbanékonyság mindenben, és nem teljesen lefedve a szó negatív jelentését - "törtetés",
- nagyura is mindent megélt, amit a korszak és a hierarchikus rendszer "megkövetelt": testvérháború, harc a szomszédos klánok nagyuraival,
- család és feleség: ilyen tekintetben fiatal korában szerencsésebb, mint nagyura, de ebben a sorozatban azért jobban ki van fejtve, mivel rá koncentrál, hogy bizony ez sem volt "fenékig tejfel", idősebb korában, pont az Imjin háború előtt és alatt személyes tragédiák sokaságát éli át, és ő is beleesik a "hatalom" diktálta kényszerpálya rokoni kapcsolatokat sem kímélő csapdájába,
- segítők: itt is Silla öreg királyához hasonlítható, mint Goryeo megalapítójánál (Wang Guhn), két nagy stratégát is megnyer magának. Az egyik a "Rubik kockás" a nemrég általam látott fantasztikus időutazós filmből, ami enyhén szólva többször is megvariálta a történelmet, mert például Hanbei nem Oda Nobunaga vazallusa akart lenni, hanem kifejezetten Oda követőjének a követője.

A film eddig érdekes, ha nem is mondanám kiválónak - jó a színészvezetés, sok pillantásnak, gesztusnak szerepe van, ami nem mindegyik taigára jellemző. Aki először néz Japán egy adott bonyolult történelmi korszakáról filmet, annak nehezebb eligazodni (a taigák egyharmada Japánnak erről az 1600 előtti "harcoló nagyurak", másik egyharmada pedig az 1850-1870 közti "forrongó" időszakáról szól), mert a sok történelmi tény (ami a japánoknak természetes, és így nincs kibontva) befogadása nehézséget okozhat.

A képen közeli rokonaival, és barátaival.

Rá én is kíváncsi vagyok. Mindig érdekesek az önerőből a csúcsra jutó emberek, hogy mi a sikerük titka? Mennyi benne a személyes adottság, mennyi a "jókor jó helyen", mennyi szerepet játszik benne, hogy a megfelelő segítőket megtalálják, mennyi benne a szerencsefaktor....mikor mi dominál az életútban?

Várjuk a meglátásaid!:)))) Ezúttal hány részes a taiga?:))))

Végre! Angol felirattal a szokásos helyen a Hideyoshi NHK taiga. Az Imjin háború elindítójának Toyotomi Hideyoshinak az életét dolgozza fel. A képen: fiatal parasztsarjként még a sárban keres élelmet. Az egyik legellentmondásosabb történelmi személyiség, szinte minden filmben "félzseni - félőrült" figuraként láttatják. Kiváncsi vagyok a sorozatra, amiben végre főkarakterként láthatom.

Nem, én csak arra utaltam, hogy a Kairosban nem annyira a vége az érdekes (tisztes lezárás), mint inkább az, ahogy a sok lehetséges történés variánsból a végére csak az az egy bizonyos marad, pont azért, mert csak ez jelenthet igazi megoldást. Tehát az odáig vezető ÚT, a történés variánsok bejárása a fontos, hogy ezt megértsük.

De nem kell mindenkinek ugyanazt szeretni, vagy ugyanazért lelkesedni!:)))))))) Szerencsére itt Sillán nincsenek "bólogatójánosok"!:))))))))))))))))

Felvettem a képzeletbeli jegyzetfüzetembe, hogy a Kairos közepe az érdekes. A Wang Guhn-nal is úgy jártam, hogy megakadtam kétszer is az elején, aztán most mégis végig néztem. Köszönöm szépen a válaszodat.

Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák!:))))))) A természetben a biodiverzitás az üdvözítő, egy fórumon a vélemények sokszínűsége!:)))))))))))))) Legalább a tárhelyed sóhajtott egyet a megkönnyebbüléstől, már csak a lomtárat kell kiürítened!:))))))))

Halkan megjegyzem, hogy a kilátóból is akkor élvezzük igazán az elénk táruló panorámát, ha az odáig vezető út a lábunkban van és végre egy nagyot sóhajtunk, hogy megtettük. Az utolsó két részt megnézni a Kairosból tök felesleges volt, ha a 6-14 részt kihagytad......

Kairos első öt rész, és az utolsó két rész megnézése után törölve.
Life on Mars néhány rész után törölve.

Gondoltam ezek után nézek valami jó japán történelmi sorozatot, de most nem NHK taigát. Egy TOP 20 listán szerepelt Acu hercegnő, Yae no Sakura és a Gou (hatszor néztem végig), és az első helyen egy fantasztikus időugratós film, melyben egy középiskolás visszakerül az Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi és Tokugawa Ieyasu időszakba. Gondoltam, talán nem lehet rossz, ha a Gou és Acu elé tette a lista készítője.

Aztán négy rész után a Nobunaga Concerto is törölve.

Miért kell ilyeneket csinálni? Komoly témák hihetetlen köntösben, biztos saját heppem, de egyáltalán nem tudom ilyenkor beleélni magam a drámába. A képen az Oda hasonmás (maga Oda Nobunaga kéri meg saját maga helyettesítésére) a korszak egyik legnagyobb stratégáját teszteli egy Rubik kockával. :)

Gondolkodtam most egy kicsit, hogy a Faith-et, és a japán Jin-t miért tudtam végig nézni - talán a színészek miatt.

Do Jo Yeong - királyi család - Anseung
spoiler

Választ kaptunk a koronaherceg kérdésre. A királyi család új tagja bukkant fel: Anseung, a király unokaöccse, a goguryeo-i királyi család egyetlen élő férfitagja.... Sillában élt túszként, így élte túl Goguryeo pusztulását, majd sillai segítséggel utódállamot igyekszik létrehozni. A származás az egyetlen "érdeme".

KÉP: Anseung, mint újonnan koronázott uralkodó. Bo Jang király koronáját és fülbevalóját viseli.... Hmm, vajon honnan "akasztották le" a koronaékszereket nagy hirtelen? Az eredeti Bo Jang királyon volt, amikor a tangok elfogták Goguryeo bukásakor.

Életrajza itt: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Anseung

ma egy ujabb filmkritikát hozok ezuttal Bán Mór tollából, Tomirisz cimű filmről.
Bán Mór az egyik legnagyobb mai történetiró, ő figyelmeztetett hogy megjelent ez a film anno, és most itt a róla készült véleménye:

"TAMARISZ – A SZKÍTÁK KIRÁLYNŐJE
Bán Mór kritikája a kazah történelmi filmről
Hónapokkal ezelőtt már megosztottam itt a hírt, miszerint a kazah filmgyártás új, látványosnak ígérkező történelmi filmje számunkra, magyarok számára is izgalmasnak ígérkezik. Különösen akkor, ha a szkíta-hun-magyar lelki, vagy bármilyen rokonságot nem zárjuk ki eleve a lehetőségek sorából, és kellő érdeklődéssel fordulunk egy olyan filmalkotás felé, amely látványos módon igyekszik feldolgozni egy, számunkra már csaknem ismeretlen, a szkíta ősidőkbe vezető történetet.
Most végre sikerült megnéznem a filmet, és hadd kezdjem azzal, hogy finoman szólva is kellemes meglepetést okozott; egyrészt igényes, gondos munkát láttam, másrészt az amerikai filmhez szokott szem és agy számára igazi csemege végre egy javarészt más felfogást mutató film.
Ki is volt Tamarisz királynő? (a könnyebbség kedvéért a hagyományos magyar írásmódot használom, Tomiris, Tomyris, stb. helyett, ahogy az Ezer rege könyve című monda-gyűjteményem első kötetében, a Csillagösvény lovasaiban is). Tamarisz a perzsa birodalom fénykorában Kürosz király kortársaként uralkodott az északi sztyeppéken a szkíta-szaka törzsek fölött, egyesítette azokat, és amikor a Kürosz vezette hatalmas perzsa hadsereg a szkítákra tört, sikeresen vette fel velük a harcot, sőt, mint azt Hérodotosztól tudjuk, Kürosz koponyája a perzsák által elvesztett csata után a nomád királynő ivóedényeként végezte (ez nincs a filmben, de az Ezer rege könyve megemlékezik róla 😊.
A kazah film Tamarisz felemelkedését és a Kürosszal vívott háborúját mutatja be. Két és fél órás alkotásról van szó, egyesek talán unják majd, ha megnézik, számomra nem volt unalmas egyetlen perce perce sem. Mindenekelőtt szögezzük le, a kazah filmipar világszínvonalú produkciót tett le az asztalra, és külön kiemelném, hogy a stáblistán nem nagyon látunk amerikai, német, stb. technikai stábtagokat, s egyéb, messziről érkező közreműködőket. A címszereplőre nem kerestek világhírű nyugati sztárt, tizenötezer jelentkezőből választották ki a filmben látható színésznőt. A filmet összességében pontosan úgy készítették el, ahogy ők szerették volna. A kazahok nemzeti önerőből forgatták le ezt a filmet, és büszkék is lehetnek rá. (Igaz, a nemzetközi forgalmazásnak a Covid-járvány rendesen betett, de a film elérhető blu-ray és DVD formátumban az amazon.co.uk honlapról, illetve megnézhető a videán, és persze itt nem részletezett, egyéb forrásokból is.) Persze, szinte hallom a finnyáskodók megjegyzését: a Nazarbeyev család támogatásával egy ilyen szuperprodukciót könnyű megvalósítani – bizonyára így is van, de végtére a várakozásokat messze meghaladó filmet kapunk, és számomra most csak ez tűnik fontosnak.
A csatajelenetek még akkor is lélegzetelállítóak, ha kicsit talán túl vannak koreografálva a közelharc jelenetei, melyek éppen ezért roppant látványosak és lenyűgözőek. Könnyen nyomon követhető a perzsákkal vívott gigantikus csata minden stratégiai vonatkozása, már ha valakinek az ilyesfajta ínyencségek számítanak. Nem emlékszem, hogy az utóbbi időben ilyen pazar kiállítású csatát láthattunk volna bármilyen mozgóképen. Az alkotók nem spóroltak az autentikus hatást keltő díszletekkel, jelmezekkel sem. A masszagéták és a dahák törzsi szálláshelye, a jurták, a földbe vájt építmények, a törzs életének hétköznapi apróságai, a szkíta viselet, a fegyverek összeválogatása gondos, aprólékos kutatómunkára és megvalósításra vallanak. Nincs az az érzésem, hogy elpuhult fővárosi színészek szenvednek elpuhult fővárosi díszlettervezők gagyi díszleteiben – ellenkezőleg, azért tudok a cselekményre figyelni, mert nem akaszt meg lépten-nyomon egy-egy kirívóan modern, oda nem illő részlet. Hozzáteszem, átlag ismeretekkel rendelkező nézőként nézem a filmet, szkíta-szakértők bizonyára szigorúbb szemmel bírálnak ezen a téren. Vagy nem…
A cselekmény klasszikus bonyolítású, éppen ezért senki ne számítson egetrengetően formabontó dramaturgiai megoldásokra. A két és fél órás film első része Tamarisz bosszútörténete – apját, a masszagéták törzsfőjét összeesküvő szkíták meggyilkolják, s az elmenekített, még gyermek Tamarisz egy rokon szkíta törzsnél nő fel. Az írók itt erősen utalnak az amazonok legendájára, mely – akik szintén Hérodotosztól tudjuk – bizony a szkíták népeihez tartoznak. Tamarisz felnő, erős és szépséges szkíta harcos lesz, és az első rész dramaturgiai lezárásaként visszaszerzi saját törzse fölötti hatalmat. A film ezután rátér a perzsákkal vívott háborúra, s innentől a cselekmény is gyorsabban bonyolódik. Itt álljunk meg egy pillanatra: úgy képes a forgatókönyv egy teljes életet bemutatni (nyilván csak a fontosnak tartott epizódok felmutatásával), hogy nem pszichologizál közben, nem nyafog feleslegesen, nem analizál, egyszerűen csak elmesél egy jó történetet.
A valódi sztyeppén forgatott film régen látott számú statiszta felvonultatásával ad hatalmas élményt. A tájak szépségesek, a számítógépes látvány-elemek többnyire jól belesimulnak ebbe a látványba, a szarvasvadászat és a Babilon oroszlánját megjelenítő álom-szörnyeteg esetében az elmegy kategóriába sorolhatók.
Babilon metropoliszának ábrázolása egyszerű, mégis kiválóan domborítja ki a nomád törzsek és a nagyvárosi életmód már akkor is markánsnak tűnő különbözőségeit. Kürosz király – köszönhetően az őt alakító Ghassan Massoud karizmatikus alakításának – igazi ellenfél, hatalmas és félelmetes, az ő jelenlétének minden pillanata zseniális. A Tamariszt alakító Almyra Tursyn meggyőző, de számos emlékezetes epizódszereplő teljesítménye teszi egésszé az élményt. (talán csak a masszagéta táltos karaktere idegesítő néha, de ezzel a véleménnyel, ahogy elnéztem, Tamarisz is egyetértett).
Kiemelném még, hogy milyen öröm magyar szemmel nézni a filmet. A szkíták törzsi életének hétköznapjaiban mintha László Gyula káprázatos festményeit látnánk életre kelni, noha ő a honfoglaló magyarok hétköznapjait idézte meg. A (csoda)szarvas ábrázolások szívmelengetően ismerősek számunkra, a vérszerződés szertartása, és az ellenséggel szemben alkalmazott színlelt megfutás, és váratlan visszatámadás is a turáni népekre oly jellemző vonás.
Említsük még meg a nomád törzsek erkölcsi felfogásának ábrázolását a Tamarisz filmben. A szomszédok lerohanását, a fosztogatást az élet hétköznapi velejárójának tartó szemlélet ma már nyilván furcsa, mégis teljesen autentikus. Az adott szó, és a harcos becsületét a film kihangsúlyozza, miként a harcra örökökké készen álló életfilozófiát is. Ma már annak is örülni kell, ha szkíta amazonok esetében az író nem játszik el semmiféle leszbikus kísértéssel; itt a férfiak férfiak, a nők pedig nők, még akkor is, ha férfimódra harcolnak. A kazah alkotók a szaka-masszagéta törzsek dialógusait ótörök, a perzsák szövegét óperzsa nyelven igyekeztek rekonstruálni. Nem vagyok nyelvész, nem tudom, milyen sikerrel jártak ezen a téren, mindenesetre külön élvezet ezeket a nyelveket hallgatni.
Mene budun – az én népem. Ezt a szóösszetételt sikerül a film végére elsajátítani. Talán nem véletlenül.
Tamarisz királynő perzsákkal vívott háborújáról Bonfini mester is megemlékezik a magyarok történelméről írt hatalmas krónikájában. Én pedig örülök, hogy a tavaly év végén megjelent új, nagyszabású mondagyűjteményem első kötetében is több történetet sikerült felidéznem a legendák világába merülő alakjáról.
Bán Mór:
EZER REGE KÖNYVE
Első kötet: A csillagösvény lovasai
Huszonharmadik rege: A szkíták birodalma
Huszonnegyedik rege: A szkíták királynőjükké választják Tamariszt
Huszonötödik rege: Tamarisz királynő és Kürosz koponyája
Huszonhatodik rege: Tamarisz királynő férjet választ magának
Huszonhetedik rege: Csonk vezér
Harmincadik rege: Amazonok
Harmincegyedik rege: Az amazonok háborúi
Harminckettedik rege: A negyven amazon erődje
TAMARISZ – A SZKÍTÁK KIRÁLYNŐJE
Kazah történelmi film (2019)
Rendező: Akan Satayev
Írta: Timur Zhaksylykov, Aliya Nazarbayeva
Főszereplők: Almyra Tursyn (Tamarisz királynő), Adil Akhmetov (Argun), Erkebulan Dairov (Harasp), Ghassan Massoud (Kürosz)
155 perc "