Sziasztok, szép napot.

Kis város ez a Szeged, mert ha piacra mész, biztos találkozol legalább egy ismerõssel, néha többel is.
Ma, dolgom végeztével, megyek a buszomra, és egy csipet csapat száll ki a piros KIA-ból. Illiék voltak, a család nõtagjai
"garabolyokkal" felszerelkezve jöttek vásárolni. Gondolom õk is majd kávéznak egyet, ahogyan én is szoktam, egy
szusszantásra megpihenni a cipekedés közben.

Filmben semmi új, megvárom az utolsó két részt, ha már 18-at megnéztem.

Sziasztok.

Mindenkinek filmekben gazdag napot kívánok, jómagam Junki új sorozatát néztem, Criminal Minds, de még két rész hátra van.
Ne érje szó a ház elejét, de kár volt a celluloidért. Nem a színészek hibája, hanem azé, aki eldöntötte, hogy amerikai
sorozatot gyárt újra Koreában. Na, ezen le lehet mérni a különbséget a két ország filmjei között.
Hiába a bûnügyek, sorozatgyilkosok, semmi izgalmat nem éreztem, mint pl. A Resurrectionban, vagy Sillában, stb.
Úgy látszik a Gyilkos elmék itt nem mûködnek, és szerintem a színészek is kihozták magukból amit lehetett, de egyik sem talált
magára a szerepében.
Egyedül csak az elõbb említett különbségek éles mivolta miatt ajánlom, tanulmányútnak.

Ennek levezetéseként egy kis Jumongot nézek, valahol a 48. résztõl
Most kávéztam, de kevés volt, velem tart valaki?

Szép napot Mindenkinek!

Dorombka tényleg sok érdekességet hozott korábban, sok-sok témában és a gyönyörû teáskannákat is mindig szívesen nézegettem.
Én csak amolyan "kíváncsi Fáncsi" vagyok, de ha beindul a vezérhangya, akkor muszáj utánanéznem dolgoknak. Régen ehhez könyvekre, könyvtárra volt szükség, ma meg már itt van kéznél az internet. Ráadásul még meg is jegyzi, miket olvasgat az ember és hasonló dolgokat dob fel... :)

Amikor a Taxisofõr-rõl írtam legutóbb, csak raktam egymás mellé az infókat, mint valami mozaikot és ez lett belõle. Aztán ha majd megnézzük a filmet, kiderül, hogy volt-e bármi alapja a következtetéseinknek. :)

Egyébként persze nem szeretnék túlzásba esni, de van még két téma, ami foglalkoztat mostanában (nem csak SSH). Úgyhogy... :))))

További szép napot, kellemes estét, jó olvasgatást!

Végigolvastam ezt a cikket, bár a meglehetõsen tudományos szóhasználatból nem volt könnyû kihámozni a lényeget... :)
Egyrészt a diplomáciai-gazdasági kapcsolatokban rendre megjelenõ "ázsiai eredetünkkel" foglalkozik, ami a koreai mindennapokban nincs ugyan jelen, bár egy hivatkozott Osváth-tanulmány szerint a kelet-európai országok közül a Magyarországgal kapcsolatos infók a leghangsúlyosabbak.
"A koreai-magyar kapcsolatokban a magyarok ázsiai származása, a magyarokkal való rokonság keresése, akárcsak Japánban, kiemelt jelentõségû. Szinte nincs olyan üzleti, diplomáciai vagy akár magánkapcsolat, melynek ne lenne egyik elsõ eleme koreai részrõl a rokonság felemlegetése. Már a kilencvenes évek koreai útikönyvei és tankönyvei is
kiemelték a rokonság, ill. a magyarok ázsiai származásának kérdését, sõt Magyarországnak jóval nagyobb helyet, szerepet biztosítottak; ez kifejezésre jutott abban is, hogy részletesebben, hosszabban tárgyalták Magyarországot, mint a többi, térségbeli országot (Osváth 2004)."

A másik fontos momentum a történelmi sérelmek megléte (ezen belül Korea Kínához és Japánhoz való viszonya), a területi integritás erõszakos megbontása.
Nálunk ez Trianon, amott pedig az észak-déli irányú kettéosztottság. Nálunk a kettõs állampolgárság, amott az újraegyesítés támogatása - amit viszont a gazdasági nehézségek vállalása már nem kísér olyan lelkesen.
"Az okokat már tárgyaltuk: félelem a nukleáris fenyegetéstõl, és az óriási gazdasági teher, ami két ország közötti különbségbõl fakad, valamint a nemzeti identitás etnikai vetületének háttérbeszorulása. Egy ilyen ellentmondásos, területileg nem egységes nemzetkép, valamint a két másik civilizáció közé ékelõdés egyértelmûen meghatározza a nemzeti identitás öndefiniálásáért való küzdelmet. A magyar nemzetiség ilyen területi dezintegráltsága 1920 óta sokféleképpen okozott identitástörést, de a mai politika, ill. nemzeti identitás-definiálás is azt mutatja, hogy nem lehetséges ilyen nemzetállami, sem hasonló módon megközelíteni a kérdést. Civilizációs értelemben már inkább elméleti a vita, de ugyancsak fennáll. [...] A közvélemény-kutatások Magyarországon a koreai helyzethez hasonló kettõsséget mutatnak a nemzeti egység megítélését illetõen. Míg a kettõs állampolgárságot egyértelmûen támogatták a törvény megszületése elõtt is, a választójogot még azok sem pártolták, akik egyébként az ötletgazda kormánypártot támogatták (Medián 2010)."

Harmadrészt pedig az õsi sámánizmus újjáéledése, népszerûsége. "Dél-Korea számára ez a kollektív nemzeti identitás ideológiai összetevõje: büszkeséget, egyediséget hordoz; és nem utolsó sorban reményt a koreai egyesítéshez (Shin 2006b). A jelenséget, melynek megjelenése könnyen érthetõ volt a japán megszállás alatt, mára nem csupán a Japán iránt táplált érzések, hanem Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni ellenséges hevület is erõsítik. A xenofóbia tradicionalizmusba csomagolása természetesen nem egyedi jelenség: érdekes egybeesés, hogy éppen egy közös, szibériai eredetû hagyomány, a samanizmus felélesztése Magyarországon is politikai ideológiai eszköztõl a szélsõ-jobboldali vadhajtásokig egyfajta torz, ideológiai nemzeti identitás-válság jelévé vált, válhatott az elmúlt évtizedekben. Ezek a jelenségek tekinthetõk elszigeteltnek is, mint ahogy a jelképek politikai használata, vagy az Õsmagyar Táltos Egyház megalapítása sem mutatja egy társadalom anómiás vagy krízis-helyzetét, csupán a tradíciók használatával való visszaélés lehetõségét. Senki sem gondolja, pl. hogy Ady Endre kötõdése a samanizmushoz, vagy annak hatása életére, költészetére szélsõséges politikai jelenséget jelentettek."

Erre ma meg ez jött szembe a neten: http://kurultaj.hu/2017/09/a-kurultaj-bemutatkozott-az-eurazsiai-altaj-fesztivalon-del-koreaban/
Meg egy (talán?) objektívebb elemzés - Kurultáj: tényleg mind Attila unokái vagyunk? Vegyes érzelmek a magyarság nagy törzsi gyûlésén, avagy aki török, velünk tart
https://mno.hu/hetvegimagazin/a-galgoci-tarsolylemez-es-az-aszfalttaltosok-1357495
pl. "Sudár Balázs, az Akadémia magyar õstörténeti témacsoportjának vezetõje (szerint): – Bizonyítható és megalapozott állítás, hogy a szkíták, türkök, magyarok, avarok, mongolok között rokonság van. Kulturális rokonság – tudjuk meg a történésztõl. – Sok hagyományõrzõ mozgalomban azonban összekeverednek a fogalmak. Genetikailag, etnikailag bizonyítható és „egyenes ági” rokonság nincs ezen népek között, még ha az idõk folyamán különbözõ csoportjaik egyesülhettek, keveredhettek is egymással. Keleten ezt a rokonságot szépen meghatározták: ezek mind íjfeszítõ népek."

Jó éjt, szép napot! :)

Szép estét Mindenkinek!

Ezt a cikket egy éve olvastam elõször, amikortájt megjelent - a fb volt szíves emlékeztetni rá...
Dr. Csoma Mózes minden részletre és résztvevõre (Észak- és Dél-Korea mellett Kína, Oroszország és az USA), azok motivációira is kitér.
http://www.honvedelem.hu/cikk/59250_aki_elsokent_nyomja_meg_a_piros_gombot_az_fog_meghalni_masodszorra

A cikk végkicsengése inkább optimista (legalábbis számomra), mindenki nyugodjon meg, nincs itt semmi látnivaló...
Csakhogy azóta eltelt egy év: Trump ma már nem csak egy "sötét ló"... ami a szívén, az a száján, csak semmi finomkodó PC... ezt viszont Kim sem tûri. Mint két ovis a homokozóban, csak itt egy "kicsit" nagyobb a tét... de ha valaki nem fogja vissza õket, elõbb-utóbb sírás lesz a vége.
http://index.hu/kulfold/2017/09/25/eszak-korea_szerint_trump_hadat_uzent_nekik/
Észak-Korea az elmúlt évben fokozta a rakétakilövéseket, szeptember 15-én már a második rakétát lõtte át a japán Hokkaido-sziget felett. Na, persze nem nagyon tehet mást, földrajzilag legalábbis, ha nagyot akar lõni, amolyan többezer kilométereset, ez pedig érthetõen nem tetszik a japánoknak sem. Abe Sindzo is mozgolódik egy ideje.
http://index.hu/belfold/2017/09/25/elorehozott_valasztasok_lesznek_japanban/
Van, akiben meg kérdések merülnek fel, amolyan légvédelmi szempontból. Két eset lehetséges: mert nem tudták (vagy mondjuk mi lett volna, ha megpróbálják, de nem sikerül)... vagy tudták volna, csak nem akarták, hogy ezt mások is megtudják... nem tudom, melyik a jobb/rosszabb lehetõség.
https://www.haborumuveszete.hu/egyeb-hirek/miert-nem-lottek-le-eszak-korea-raketait

Amikor tavasszal Mun Dzse In váltotta a korábbi elnökasszonyt, úgy tûnt (legalábbis nekem), hogy talán õ majd közeledik az északiakhoz, mint ahogy ez a 2000-es években is így volt a hasonlóan liberális-centristákhoz sorolt elõdök idején, a THAAD-rakéták telepítését is újratárgyalta volna - de ez ma már nem opció, ezzel a (szerintem az amerikaiak, ill. Trump által felhergelt) északi vezetéssel így nem lehet tárgyalni.
De talán ebben a cikkben van egy kis remény: az északi külügyminiszter, Ri Jong Ho személye.
http://www.atv.hu/kulfold/20170925-o-fogja-megoldani-az-eszak-koreai-valsagot

Ennyi lotyogás után már csak "egy" képet hagyok itt...
...és ennyi katona után már csak egy szépségeSSH ezredeSSHre tudok asszociálni (bár õ szerencsére csak virtuálisan harcolt Vietnamban...)

Jó éjt, csodáSSH álmokat, kellemeSSH ébredést!
:)

És akkor még a koreai politikai élet közelmúltjáról "dióhéjban" (ezt aug. elején szedtem össze a KHT-beli Éden-vetítés kapcsán).
Nyilván az 1980-as évek fontosak a jelen témához kapcsolódva, de ez egy olyan történelmi korszak, amiben az elõzmények is fontosak.

Az 1980-tól 1993-ig terjedõ idõszak köztársasági elnökeinek (tkp. csak kettõ: Cson Duhvan és No Theu) személye érdekesnek tûnik, fõleg így messzirõl…
Elõször is itt egy összefoglaló a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) 1948 utáni elnökeirõl:
https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9l-Korea_eln%C3%B6keinek_list%C3%A1ja
Szembetûnõ a sok piros jelölés, ami a konzervatívokra, sok esetben egykori katonákra utal.
A kékkel jelöltek a liberális, centrista elnököket jelzik, a fehér szín a függetleneket.
Nagyon sok a piros, a kék jóval kevesebb és rövidebb idõszakot jelöl, fehér szinte alig van, de ez helyenként csak névleges, van köztük egykori katona is (konkréten No Theu, Cson Duhvan utóda…)

* LI Szinman 1948-tól rögtön 3x (4éves ciklusokon át) volt az ország konzervatív, erõsen antikommunista meggyõzõdésû elnöke. Élete, politikai pályafutásának megítélése rendkívül ellentmondásos, a wikipédia cikke részletesen ír róla, érdemes elolvasni.
„1960-ban ismét megnyerte az elnökválasztást, a szavazatok 90%-át megszerezve. Az ellenzék csalásra gyanakodott, és a diákok tömegtüntetéseket kezdtek rendszere ellen. Március 15-én a rendõrség és a hadsereg a tüntetõk közé lõtt, 125 ember halálát okozva, ami miatt április 27-én kénytelen volt lemondani.”
(a fenti linkrõl az egyes elnökök ismertetõje elérhetõ)

Utána mintegy másfél éven át * JUN Boszon liberális, centrista elnök következett, aki valójában csak kb. 9 hónapon át vezette az országot, mert ekkor (1961. májusában) PAK Csonghi, mint a „Nemzeti Újjáépítés Legfelsõbb Tanácsa” nevû junta elnöke, egykori katonatiszt, államcsínnyel átvette a hatalmat...
* PAK „elnökként Dél-Korea gyors iparosodásával és modernizációjával foglalkozott, azonban kormányzati módszerei egyre tekintélyelvûbbé váltak. 1972-ben kezdeményezte az ún. „októberi jusin”-t (azaz, októberi restaurációt), és megszüntette a nyílt elnökválasztásokat. 1979. október 26-án a titkosszolgálat igazgatója meggyilkolta.”
Ekkor újabb 9 hónapon át az akkori (független) miniszterelnök, * CSHÖ Gjuha vette át az elnöki teendõket…

„Pak elnök meggyilkolása után * CSON DUHVAN vezette a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. 1979 decemberében több gyanúsítottat letartóztattak [...] Lényegében katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egyik frakciójának élén… Bár az elnök hivatalosan Cshö Gjuha volt, a valódi hatalmat Cson gyakorolta, és 1980 áprilisában õ lett a KCIA (Koreai Központi Hírszerzõ Ügynökség) fõnöke. A hadsereg májusban a polgári kormányzás utolsó kulisszáitól is megszabadult, és rendkívüli állapotot hirdetett ki. […] A rendkívüli állapot még érvényben volt, amikor Cson 1980 végén elfogadta az új alkotmányt, amely lehetõvé tette, hogy kemény kézzel gyakorolja a hatalmat.” - egészen 1988-ig.
(Cson katonai akadémiát végzett, és bár a koreai háborúban ténylegesen nem harcolt, a vietnami háború idején már egy hadosztály parancsnoka volt - ebben talán szerepet játszhatott az is (?!), hogy '58-ban egy dandártábornok veje lett… Pak hatalomra kerülésekor õ lett a junta belügyminisztere, majd a KCIA személyzeti fõnöke, majd különbözõ hivatali tisztségek után '78-tól már tábornok…)

„1987-ben õ választotta ki NO Theut (!), hogy saját Demokratikus Igazság Pártjának elnökjelöltje legyen. [...] 1995 decemberében letartóztatták, mivel idézésre nem jelent meg a bíróság elõtt, hogy kihallgassák az 1979-es hatalomátvételének körülményeivel és az 1980-as DIÁKLÁZADÁS leverésével kapcsolatban, majd 1996 januárjában megvádolták, hogy hivatali ideje alatt titkos alapot hozott létre. Még ugyanebben az évben a szöuli bíróság halálra ítélte, a vád az 1979-es katonai államcsínyben és egy KVANGDZSU-i tüntetés elfojtásában játszott szerepe volt. 1997 végén amnesztiában részesült."

* NO THEU („független”, 1988-'93) szintén katonai akadémiát végzett, de õ harcolt Vietnamban, 1981-ben szerelt le tábornokként.
„1984-tõl részt vett a szöuli olimpia szervezésében, 1988-ban pedig az ország elnöke lett. 1995-ben felelõsségre vonták a KVANGDZSU-i felkelés vérbefojtásában játszott szerepéért, illetve korrupcióért. Késõbb 22 év szabadságvesztésre ítélték, amit aztán 17 évre mérsékeltek, de utódja végül elnöki amnesztiában részesítette.”

* KIM Jongszam (független, 1993-1998) -tkp. 45 évnyi (!) konzervatív, ill. katonai kormányzás után került a köztársasági elnöki székbe…
„Az ellenzék egyik vezetõje volt Pak Csonghi elnöksége idején. Amikor 1979-ben eltávolították a törvényhozásból, tiltakozási hullám söpört végig az országon, ami erõszakba torkollt, és a Pak elnök elleni merénylet egyik fõ okává vált. Az elsõ szabad választásokon KIM Dedzsung (késõbbi elnök 1998-2003-ig), a másik ellenzéki vezetõ ellen indult, azonban egyiküket sem választották meg, helyettük No Theu szerzett többséget.”

(Az idézetek a wikipédia cikkébõl, azon belül az egyes elnökök ismertetõjébõl származnak.)
KÉP: a Koreai Köztársaság elnökei 1980-1998-ig. Cson Duhvan, No Theu és Kim Jongszam.

Ezt korábban már írtam itt:
„A Taxisofõr - filmdráma a kvangdzsui forradalom német szemtanújáról. (A film) az 1980 májusában kirobbant kvangdzsui forradalom egy kevésbé ismert részletét dolgozza fel. A demokráciát követelõ megmozdulás hírére egy német újságíró, Jürgen Hinzpeter egy helyi taxisofõr segítségével jutott el a helyszínre, ahol szemtanúja lett a demokratizálódási kísérlet vérbefojtásának. […] A filmet Mun Dzse In államfõvel együtt az újságíró özvegye, Edeltraut Brahmstaedt is megtekintette.” (ELTE Koreai Tanszék fb-oldala)

Azonban a film sikerének magyarázatához valószínûleg a történelmi háttér ismerete is fontos (mármint nekünk, a koreaiak ezzel nyilván tisztában vannak).
Pl. nem hagyható figyelmen kívül, hogy most Dél-Koreának hosszú idõ után újra a liberális/centristákhoz sorolt (baloldali) elnöke van Mun Dzsein (Moon Jae-in) személyében.
„Egyetemista korában letartóztatták, mert szervezõként részt vett a katonai diktatúra elleni tiltakozásokban. Emberi jogi ügyvéddé válása elõtt kötelezõ katonai szolgálatot teljesített a dél-koreai különleges erõk kötelékében. […] Indult a 2012-es elnökválasztáson, ahol csak kevéssel maradt alul; akkor Pak Kunhjét (Park Geun-Hye) választották meg elnöknek. 2015 és 2016 között tagja a Kukhö (Gukhoe)-nek (Dél-Korea egykamarás törvényhozó szerve) és ez idõben õ volt az ellenzéki Demokratikus Összefogás Pártjának a vezetõje.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Mun_Dzsein

És emlékezhetünk a tavaly õszi-téli tiltakozásokra, a több százezres utcai tüntetésekre, amik végül a korrupciós/sámánista botrányokba keveredett akkori elnökasszony leváltásához és elõrehozott választásokhoz vezetett.
Ez a film talán annak a tömeghangulatnak a katartikus levezetése sokak számára.
Na, majd jól megnézzük ezt is! :)