A korabeli kasztrendszerben a kovács az egy kézmûves, aki közemberekbõl került ki általában. A tudós pedig az értelmiségi kaszthoz tartozott, amelyet a nemesség igyekezett kisajátítani, és amibe nem nemesnek bejutni borzasztó nehéz lehetett.

Épp Saimdang rugalmasságát mutatja, hogy õ, aki a tudást és a mûvészeteket olyan sokra tartja, elfogadja a kétkezû dolgozók munkájának értékét is. Épp hogy nem a sznobizmusa, hanem a kasztrendszer elutasítása, a mindenfajta munka megbecsülése csendül ki a fiának mondott szavaiból.

KÉP: azért õ nem akárki, a királyi portré elkészítésére kap parancsot! Ez pedig a kortárs festõk fölé emeli a saját korában! arcképfestõt nem érhet nagyobb megtiszteltetés....

Ezen a képen azért van öt gyerek, mert beinvitálta a Miniszterné leselkedõ fiát és asztalhoz ültette...

A négy gyerek:

Nagyfiú - kovácsnak tanul
Csodagyerek/tudóspalánta - aki az ideinkre ment korábban!:)))))))))
a lánya - aki gyönyörûen fest
a legkisebb fiú

Itt a sorozatban nincs több....

KÉP: amikor a Miniszterné fiát észreveszi a Tanoda ajtajában leskelõdni...

Bocs, de ezért a magyarázatért sem kellett messzire menni.... ez elég közismert, több sorozatban is szerepelt... korábban én is leírtam a festmény elsõ ismertetõjében.

A legérdekesebb, amikor a King's Dreamben Deokmannak a Tang olyan képet küld, ami tele van csodálatos virágokkal, de nincs rajta egyetlen lepke sem.... Deokman pedig kapásból leolvassa a sértést... õ egy magányos, terméketlen királynõ férj nélkül!

Szerintem annak, aki lélekkel nézi. egy roppant árulkodó kép, épp azért választottam én is... úgy tûnik, mindhármunknak hasonló dolgokat idézet fel....

"most meg már egész komoly vádbeszédeket írsz a férjrõl, aki nem érdemel ennyi karaktert... :)"

Látod, ebben egyetértünk, tényleg nem érdemel egy karaktert se!:)))))))))))))))))))) Legalább a gyomrom nem fordul fel!:))))))))))))))))))))))) Pedig isteni medvehagymás étel készült ma is!:))))))))))))))) Már két hétvégén is szedtünk a hegyoldalban medvehagymát... és vmi fenomenális az ételekhez adva!:))))))))))))

KÉP: Saimdang és a gyerekek

Sajnos mennem kell, éjszakás leszek...

További szép napot, kellemes estét, jó hétkezdést Mindenkinek!
:)

A másik kép a vörös vászonra festett peónia és a pillangó szimbolikája.
Szintén a D-Addicts-ról: http://www.d-addicts.com/forums/viewtopic.php?f=13&t=163060&p=1780171#p1780171
"A peónia nõi, a pillangó pedig férfi jelkép. Ez a kettõs szimbólum a hagyományos koreai kultúrában gyökerezik, s már a Silla királyság idején is ismert volt. A peónia és a pillangó kifejezheti férfi és nõ egymáshoz fûzõdõ viszonyát is, s a virág értelmezhetõ úgy, mint ami nõi bûverejével vágyat kelt a pillangóban/férfiben. A kínai kultúrában ha egy mûvészi ábrázoláson a pillangó a peónia nektárját szívja, az a szerelmesek által megízlelt gyönyört fejezi ki. [...]
Saimdang és Lee Gyeom festményén a pillangó igen közel van a virághoz - nem csupán távolról gyönyörködik... - ám nem érintheti... :-( Szépen kifejezi a mély érzelmeiket, s azok beteljesülhetetlen voltát."

Ez a kép olyan egyszerû mégis nagyon szép. Nekem a magányosságot és a reménytelenséget juttatja eszembe...

A D-Addicts-on is volt róla szó, sõt arról is, hogy a kép eredetileg fordítva van - de ez itt pont azért jó így, mert az alulról kapaszkodó madárka mást jelent, mintha felülrõl nézne lefelé. Ezenkívül a Herceg is pont így tudja jól fogni, nézni, értelmezni...
http://www.d-addicts.com/forums/viewtopic.php?f=13&t=163060&p=1780171#p1779833

"Ki és mi kényszeritette, hogy a karjába omoljon szerelmesen, mint valamiféle megmentõnek?
Épp a pipogyasága mutatja, hogy ha máig szûz marad, akkor sem erõszakoskodott volna a férj.
Õ szállt le az õ szinjére, és most meg nem tetszik????"

Bocs, de most Veled vitatkozom. :)
A mindössze 16 éves, mindig vidám, öntudatos, gondtalan és szerelmes Saimdang arra kényszerült, hogy szerelmét mentse, ezért lemondott róla és hozzáment a kéznél lévõ (továbbiakban) "pipogya férj"-hez. Ugyanekkor elveszítette az apját is a labilis idegzetû király jóvoltából + önmagát vádoljta a templomi mészárlásért is, miközben elsõsorban nem az õ bûne volt (hanem Min ChiYeong saját papírbiznisze), bár kétségkívül volt némi szerepe a kislány halálában, attól függetlenül, hogy az elsõ miniszter együgyû fiát pont MinChi vitte a templomba...
Ilyen elõzmények után az, hogy az újdonsült férjjel "elhálták a házasságot", teljesen természetes volt - miért kellett volna tiltakoznia, védekeznie, mikor volt benne önvád éppen elég. A valós testi szerelem szépségérõl persze fogalma sem lehetett egy ilyen férj mellett, de a természet ezt nem tudja, így születtek gyermekeik - ehhez nem kellett hancúrkodni...

Kép: a kontraszt... :)))))))))

... természetesen ezt a képet akartam feltenni... még csak délután van... de mindenképp olyan képet akartam, amelyiken a dolgozó, a család megélhetéséért fáradozó Saimdang van... érdekes, a férjnek eszébe se jutott, hogy besegítsen a papírgyártásba akár csak egyetlen mozdulatnyit is, pedig van olyan munkafázis, amihez nem szakértelem, csak erõ kell.... de nehogy már egy darab fát is odébb tegyen!

Saimdang - rágógumi!:)))))))))))))))))))

Lassan már rágógumihoz kezd hasonlítani a dolog, de akkor most rágjunk rajta nég egyet, bár a férj ennyit nem ér, sõt. De Saimdang miatt muszáj.

Ezt írtad:"Apropó tanulás! nehogy már minden nemes jó készséget mutasson a tanulásra, és minden szegény, nem nemes meg legyen buta, és ne tanulhasson?
Ez azért kemény!
De hogy igy is elvette Saimdangot, hát jó, megkapta!
("vigyázz mit kívánsz, mert megvalósul" tartja a mondás.)
De ez nem is a férj szempontjából érdekes.
Saimdang a mi fõszereplõnk, és az õ szempontjából kell vizsgálnunk.
Ki és mi kényszeritette, hogy a karjába omoljon szerelmesen, mint valamiféle megmentõnek?
Épp a pipogyasága mutatja, hogy ha máig szûz marad, akkor sem erõszakoskodott volna a férj."

1. Sosem állítottam, hogy minden nemes jó készséget mutat a tanulásra, mint ahogy ennek ellenkezõjét se. Épp a fogadósné lánya, a késõbbi Miniszterné a jó példa a sorozatból arra, hogy a tanulni vágyó alacsony származású is, ha elég eltökélt és tehetséges, akkor bármi áron, de megtalálja a módját, hogy tanuljon.

2. Saimdang nem omlott szerelmesen a nyakába, csak tette, amirõl abban a korban úgy tartották, hogy a feleség kötelezettsége, hogy engedje a férjet jogával élni. Elhálni a nászéjszakát. Hogy Õpipogyasága nem erõszakoskodott volna vele a nászéjszakán? Biztosan nem, de a maga sírós hisztijével biztosan odahatott volna a fiatal feleség lelkére, hogy immár köteles az õ ura akaratának alávetni e téren is magát. Kb. ennyi

3. Semmi bajom a buta emberekkel, nem tehet róla, hogy mennyi észbeli képesség jutott neki, attól lehet remek kézmûves, mûvelheti a földet, lehet benne kereskedõi véna, ezer és egy módon lehet hasznos tagja a társadalomnak. Lehet odaadó férj, gondos és szeretõ családapa.

4. Saimdang férjével sem az a gond, hogy buta, sõt még a szeretõ sem, hanem ahogy lelkileg meg akarja nyomorítani a feleségét puszta hiúságból. Semmiben sincs tekintettel rá, de elvárja, hogy az asszony önmagát okolja, amiért megcsalták. Annyira primitív, hogy jólesik a beteges lelkének, ha még rúghat egyet az asszonyba.
És most nem csak azért, mert ez a nõ Saimdang, hogy felette áll minden téren....

nem, bármelyik feleség, aki 20 éven át hû asszonya egy férfinak, szül neki négy gyereket, mindent elvégez a ház körül és még a megélhetéshez is hozzájárul, az nem ezt a lábtörlõ minõsítést érdemli. Nem kell "okosnak" lenni, csak korrektnek, hogy a férj, ha meg is csalta ezt a nõt, de utána ne törölje bele a lábát!

Szép napot Mindenkinek!

Na szóval, én csak egy kicsit meg akartam védeni Saimdang-ot, most meg már egész komoly vádbeszédeket írsz a férjrõl, aki nem érdemel ennyi karaktert... :)
Egy kicsit visszatérnék ahhoz, amit írtam:
...És mikor Saimdang szembesült a megcsalással, a SAJÁT büszkesége, önérzete szenvedett csorbát, emiatt kérte számon a férjet, aki végre elmondta, hogy mennyire boldog volt, mikor összeházasodtak… de mindig kicsinek és egyre kisebbnek érezte magát a felesége mellett (teljesen érthetõen és jogosan), bezzeg a szeretõje végre férfiként tekint rá… És Saimdang talán ekkor foghatta fel, hogy az éppen kéznél lévõ lusta tudósjelölt tkp. anno megmentette õt és a Herceget a haláltól, amiért hálával tartozik, nem megvetéssel – talán ezért kért bocsánatot ABBAN a pillanatban. Én megértem.
Vagyis OTT és AKKOR talán helyénvaló lehetett egy érzékeny ember bocsánatkérése (Saimdang-nak IQ-ja és EQ-ja is magas :)), elgondolkodása a másik "kicsinységén", beleérzõképessége annak helyzetébe, megbántottságába, hiszen bizonyos értelemben valóban kihasználták ezt az ott sündörgõ, lusta diákot, ahelyett, hogy ifjan meghaltak volna, mint Rómeó és Júlia. Akkor ugyebár halhatatlan lett volna a szerelmük, így viszont felnõttként mindketten a saját környezetük, családjuk hasznára válhattak, mûvészként kiteljesedhettek... És persze mindhárman boldogtalanok voltak: Saimdang NÕként, Lee Gyeom és a férj pedig FÉRFIként...

Illi-vel viszonylag haSSHonlóan gondolkodunk, ami a férjet illeti. "Kutyából nem lesz szalonna." Amikor a király odaért Saimdang-ék házába, akkor a késõbbi férj már ott lõdörgött hetek óta, ahelyett, hogy a hegyekbe vonult volna tanulni. Még a szolgálóknak is feltûnt, nem is adtak neki zöldséget az étke mellé, sõt a király is megjegyezte Lee Gyeom-nak, hogy vetélytársa akadt. És ilyen elõzmények után persze, hogy kapva kapott az alkalmon, hogy elvehette a csodált kisasszonyt, de õ NEM TUDTA ennek a nagy megtiszteltetésnek a hátterét. Mire szeretõje lett, talán feltûnt neki, hogy ez az Uisang herceg "több, mint testõr" a felesége számára (ááá, ez így hülyeség, mert test az nincs benne, csak lélek... de lelkitársnak tökéletesek...), de a nagy titkot nem ismeri.

Saimdang és Lee Gyeom alakja minden szempontból tökéletes: szépek, tehetségesek, megfelelõ háttérrel, neveltetéssel.
A férj és a kocsmárosnõ: minden szempontból tökéletlenek, viszont tökéletes ellenpontjai az örök plátói szerelemre hivatott másik párnak.
A férj származása nem túl elõkelõ, de Illi-vel egyetértek abban, hogy egy másik házasságban talán lehetett volna VALAKI. Nem minden nemesi családban voltak ilyen kimagaslóan tehetséges, mûvelt kisasszonyok, mint Saimdang (lsd. a Tanoda diákjait, ahol csak a rang és származás számított), így a kisebb elvárásoknak talán meg tudott volna felelni.
Az, hogy Saimdang elfogadta a legnagyobb fiát kovácsként, teljesen természetes, hiszen húsa-vére, egy jó anya a gyermekét mindenben támogatja, és nem a "diploma" a fontos, hanem hogy megtalálja a boldogságot, értelmes célt találjon a gyermeke. DE! a férjet hiába fogadta volna el így, ahogy van, amire képes - a férj vele szemben érzett kisebbrendûség érzését nem tudta volna csillapítani, túl azon, hogy egyébként nem is tett meg mindent (tkp. semmit), hogy legyen belõle valaki...

Vissza az elsõ gondolathoz: Saimdang bocsánatkérését OTT és ABBAN a pillanatban elfogadhatónak tartom, a férj egyéb cselekedeteit, fõképp a festmények ellopását viszont én is megbocsáthatatlan bûnnek tartom. És már megint sok karaktert pazaroltam/tunk erre a férjre... :)))))))

Saimdang

"Az férjnek is már a házassággal elcseszõdött az élete."

Hányingerem van a pasatól, de jó, akkor nézzük a mi lett volna, ha.... Mi lett volna ha Saimdangot nem veszi el. Nem látunk vmi nagy jövedelmet a saját családja részérõl, talán a jövedelmükbõl épp a taníttatására futotta. Esetleg sikerül neki feleségül kapnia egy másik nemesi kisasszonyt, ahol szintén csak annak a családjához költözött volna, mivel a saját és családja jövedelme nem tette volna lehetõvé, hogy saját háztatást vigyen, apóstól, anyóstól távol. Vajon ott az anyós és az após nem rágta volna a fülét, hogy tanuljon?
Kérdés, hogy új családja türelme és vagyona meddig bírta volna el a baklövéseit. Vagy egy idõ után egyszerûen bekorlátozták volna, hogy te csak ne kezdj semmibe, ne akard csinálni, mert úgyis elrontod... stb. Ott is hamar kiderült volna a butasága, hogy nem alkalmas ügyeket intézni, mert könnyen átverhetõ. Mekkora lett volna az ázsiója új családja tagjai elõtt... szerintem hamarosan nulla. Õk is átláttak volna az ostobaságán és a lustaságán. Megtûrték volna, mint rossz döntésük következményét és slussz.....

A fogadósné típusú nõk feleségként a nemesi származása miatt azt jelentette volna, hogy le kell mondania a nemesi vérvonala folytatódásáról. Hiszen a születõ gyermek státusa az anyáétól is függ... márpedig a fogadósné csak közrendû, a tõle született gyermek is automatikusan az! Lehetett volna közrendû felesége tehát, akit meghat, hogy nemesi származású férjet kapott, de hamarosan ott is elmúlna az áhítatos ámulat, ha a gyerekeknek nem tudnak mit adni enni, mert a férj nem keres pénzt. Tehát az asszonyra maradna a család eltartása. Azt hiszem, hogy elég szerelemgyilkos tud lenni a kiábrándító valóság és az üres gyomor... egy anyát igenis érdekel, hogy ne haljanak éhen a gyerekei a férje lustasága miatt.

Szerintem ez a pasas egyetlen nõnek sem volt a lottó ötös! Nem hogy elcseszte az életét a Saimdanggal kötött házasság, de valószínûleg a késõbbi nyomortól mentette meg. Szóval igenis lett volna miért hálásnak lennie Saimdangnak!

Saimdang

"Az férjnek is már a házassággal elcseszõdött az élete.
Õ egy kis képességekkel megáldott egyszerû emberke volt.
Nem is tudom, hogy õ választotta Saimdangot, vagy mások választották õt, de mindenképpen két teljesen különbözõ intelligenciával megáldott embert raktak össze, akiknek a józan ész alapján nem is volt egymással mit keresni. (3. epizódot ujra kellene néznem!)

A férj ezekkel a kevés képességekkel nem tud mit kezdeni az okos és müvelt Saimdanggal, de ez az õ bûne-e?
Õ, a férj mindenképpen megfelel annak, ahogyan, amire született.
Az hogy kifordulva magából valamiféle magas képességeket elõcsavarva egy "nagy"emberré váljon, ez lehetetlen. Õ nem is igen akar, Saimdang elvárásai a nagyok, õ magához méri azt amit a férjétõl elvár."

Stop! A Herceg és a Lány megmentése miatt Saimdang apja keresi fel a házassági ajánlattal a fogadóban már hosszú ideje idõzõ fiatalembert, aki már akkor is az állami vizsgára készült. Ebben az esetben kicsit kiforgatva a szólást, hogy a paripát mentsék, jó a szamár is. A fiatalembert senki nem kényszeríti a házasságra, kapva kap az ajánlaton. Saimdang pedig belemegy, hogy szerelmét és saját életét így megmentse. Akkor még senki sem tudja a fiatalemberrõl, hogy mennyire hadilábon áll az akarat és a tanulás terén. Õ az egyetlen alternatíva, nincs más, nincs jobb! És igen, két tök össze nem illõ ember házasodik össze így.

Saimdang nem extra elvárásokat állít a férje elé. Az állami vizsga egy tudósnak tanuló nemes természetes megmérettetése, hogy hivatalhoz jusson. A fiatalember már Saimdang megismerése elõtt is a tudós pályára és az állami vizsgára készült, tehát ezt nem Saimdang találta ki neki életcélként. Az, hogy ösztönözni próbálja a tanulásra, az állami vizsga letételére, ez a családjuk jól felfogott érdeke, így kaphat csak hivatalt a férj, így biztosíthat a számukra megélhetést, tehát nem önzõ nyaggatás, hogy "felnõjön" hozzá. Igyekszik a hibáival együtt elfogadni, ezerszer cseszegethetné az elbaltázott üzleti húzásai miatt, amivel nyomorba dönti a családot, de mégse hányja a férj szemére. Saimdang tisztában van a férje gyengeségeivel, fogyatékosságaival, nem várja tõle, hogy "nagy ember" legyen, csak annyit, hogy kicsit kapja össze magát, és tanuljon. Elvégre nincs más dolga!!!!!!

Saimdang elfogadta azt is, hogy idõsebb fia nem akar tanulni, hanem kovács akar lenni. Sõt, még biztatja is ebben a választásában. Tehát nem csak a tanult ember az egyetlen alternatíva, amit a családtagjával kapcsolatban el tud fogadni. Ha a férje bármi iránt mutatott volna a 20 év alatt affinitás, biztos vagyok benne, hogy Saimdang abban is támogatta volna, és örömmel feladja, hogy a tanulásra ösztökélje. Csak az a baj a férjjel, hogy alapjáraton egy lusta disznó. Semmi sem érdekli, ösztönszinten él.

Ennyi érdektelenség és lustaság azért egy kicsit sok. Ennyitõl egy kevésbé mûvelt feleség is kiakadna.

A fogadósné is mikor írja fel a pendelyére nagy kacéran a férj tartozását? Amikor az a hivatali beiktatását ünnepli a fogadójában.... onnantól vet rá szemet, mert akkor már vki... addig csak egy jó hülye, akit folyton átver és anyagilag megvág.

Mirõl is beszélünk akkor?

A Summer Scent-et nem láttam, tehát a mindenkinek látnia kell, ez akkor nekem egy restancia!:)))))))))))))

Nekem a 2000-2008 közötti sorozatokról nem annyira a modoros játékmód jut az eszembe elsõsorban, hanem a sokszínûség. Ott még kevésbé uralkodtak a sémák, ott még több volt az útkeresés, voltak egészen a maiaktól gyökeresen más felfogású sorozatok, amelyek ábrázolás szabadosságában bevállalóssabbak voltak...

Pl. a Something Happened In Bali / Memories of Bali - 2004
http://asianwiki.com/Something_Happened_In_Bali

Végigvinni a végletekig és megmutatni, hogy mennyire nem érdemes megalkudni, mennyire kiüresedhet az ember élete, ha nem õszintén éli meg. És nincs rózsaszín vattacukor, a 16 részben diszkréten elcuppantott puszi a pofira....

De azt hiszem te is láttál épp eleget ahhoz, hogy értsd mire is gondolok. Néha, amikor az újak közül egyik se fog meg annyira, hogy belevágjak, akkor bizony jó ehhez az idõszakhoz visszatérni és innen mazsolázni, mert gyöngyszemekre bukkan az ember.

KÉP: Something Happened In Bali - plakát