EAST OF EDEN

Árulkodó irodák 1.

Úgy gondoltam, hogy a sok lélektani, etikai eszmefuttatás után jöjjön egy kis könnyedebb vmi, játsszunk el a berendezésekkel. Iroda, funkcionális munkatér, státusszimbólum, a cég arculata kifelé.... Különbözõ vezetõk irodáiba tekintünk be a sorozatban. A tér két felé oszlik, egyik az íróasztal a fotellel, a másik rész pedig egy ülõgarnitúra, ahová az érkezõ vendéget, ügyfelet le lehet ültetni a beszélgetéshez.

Elsõként nézzük meg Shin Tae Hwan elnöki irodáját! Mirõl is árulkodik? Játsszunk!!!!!:))))))))))) Az íróasztala gyönyörû darab, hatalmas, elegáns és ugyanakkor masszív, megbízhatóságot, hatalmat és tekintélyt kíván kifelé sugározni, erre a célra tökéletesen megfelel. Az asztalon földgömb... jelezvén azt a törekvést, hogy nemzetközi projektekbe tudjon bekapcsolódni... a jobb szélén az elmaradhatatlan orchidea, a négy nemes növény egyike , aztán 3 vonalas telefon, elvégre a cégcsoport vezetõjérõl van szó. A háttérben a dekoráció a falon az impozáns cégfelirat. Ott a duzzadó vitorlájú hajó, mintegy a cég töretlen haladását, dinamizmusát jelképezendõ. Szóval nagyon is rendben, Shin Tae Hwan jól választott, bár nekem a szekrények dús aranyozása kicsit sok, de a gazdagságot, tõkeerõt kívánja reprezentálni... így ez is belefér...

KÉP: East of Eden - Shin Tae Hwan íróasztala

EAST OF EDEN

Azért az 56 rész ellenére is volt, aminél elviseltem volna egy kicsit, ha több szó esik róla. Az egyik ilyen volt Lee Dong-Cheol projektje, amivel apja álmát akarja megvalósítani, az azóta bezárt bánya és lepusztult bányatelepülés fejlesztését, azaz a pokol paradicsommá változtatását. Õ az egyetlen, aki a pénzét ilyenre szánná... ez is jellemzõ!!!
Senkit sem érdekel a közvetlen profitot nem hozó vállalkozás.

KÉP: East of Eden - a fej mögött látjuk az iroda falán a projekt plakátját... egy kis zöldövezeti lakópark... valóban paradicsomi állapot... kár, hogy csak plakát... és projekt marad.... Shin Myeong-hunra marad, hogy befejezze... a képzeletbeli 58. részben át is adnák!:)))))))))))))))))))) Hmm, a belsõ mozim már vetíti is a jelenetet, Shin Myeong-hun rövid beszédet mond, miközben átvágja a szalagot, a darabját a szemét törölgetõ Anyának adná át, miközben ott az egész "asztaltársaság" a az 56. rész végébõl.... Shin Myeong-hun pedig felnéz a kék égre... csapó!....

Szép napot neked is!:))))))))))

Hát most rendesen elkeseredtem, hogy a 3 sorozatbeli fõszereplõbõl egyedül csak Park Hae-Jin maradt meg. Nem ismerem ezt a fiatal színésznõt, de számomra Kim Go-Eun volt a Kutyabunda..., az igazi Hong Seol, az állandó rohanásával, a sajátos megjelenésével és a hatalmas szívével....Ezen a fotón túl jólfésült a színésznõ, nem érzem a karakter áradó energiáját, nehéz lesz elfogadnom, túlságosan mély nyomot hagyott bennem a sorozatbeli alakítás. Reméltem, hogy újra együtt játszanak.... mûködött közöttük a kémia is....

Hmm, Baek In-Ho szerepében történt változásnak se örülök, az is nagyon el volt találva a sorozatban, Seo Kang-Joon tökéletesen hozta a csupaszív, de indulatai uralta vagányt.

Mindenképp szedd le nekem, ha vhol letölthetõvé válik majd. Ismerem annyira a sztorit, hogy még angol felirat se kelljen, jöhet a natúr, a felirat nélküli koreai változat....

csak már jönne!:)))))))))))))) Meghalok a kíváncsiságtól, hogy mi lesz a filmbeli vége!:)))))))))))))))))

KÉP: Sajt a csapdában - sorozat! - a számomra feledhetetlen páros

EAST OF EDEN

SPOILER
"S HOGY KICSODA KÁIN ÉS KI ÁBEL? Szerintem nem csak testvérek, hanem bármely ember megtestesülései lehetnek õk.
Az elsõ generáció: Shin TaeHwan igazgató (Káin – szerintem nem szorul magyarázatra) és Lee GiCheol bányász (Ábel). Az õ harcuk és annak végkifejlete ismert.
A második generáció: a két elcserélt fiú, DongWook (a forrófejû, mindenkin átgázoló, a saját (ügyészi) igazságában mindenek felett hívõ Káin – „apja fia”) és MyungHun (a szelíd, jóravaló, késõbb elvaduló, hatalmas bûnt elkövetõ, de bûntudat által mélységesen gyötört Ábel – akin szintén kiüt igazi apja vére)."

Hmmm, megleptél. Ezért szeretem a beszélgetéseket egy-egy sorozat kapcsán. Igen, a Káin-Ábel általánosságban is értendõ....embertársainkkal való kapcsolatra, hozzájuk való viszonyulásra... Talán nem belemagyarázás, ha úgy fordítom le a sorozat üzenetét, hogy legyünk megértõbbek, elfogadóbbak másokkal szemben, hiszen szavaink, tetteink olyan következményekkel járhatnak, amivel nem számolhatunk.... Magunkkal vívjuk meg naponta a csatát, hogy a bennünk lévõ "rosszt" legyõzzük....ha néha el is bukunk benne, de meg kell próbálnunk....

Érdekes, én magamban teljesen másként "fordítottam" le Kaint és Ábel. Talán a sorozat plakátja is befolyásolt ebben. Az Bányaigazgató és a Bányások Vezetõje megfeleltetés nem is jutott az eszembe, én annyira a másikra koncentráltam.... pedig igazad van. Nálam Káin Lee Dong-Cheol, míg Ábel Lee Dong-Wook.
Tudom, most megleptelek!:)))))))))))))) Miért teszem a roppant szimpatikus (a legszimpatikusabb szereplõ) Lee Dong-Cheol-t Káinnak.
Már említettem, hogy Káin és Lee Dong-Cheol egyaránt elsõszülött, azaz az idõsebb fivér. A nézõ tudja, hogy szeretetbõl teszi, amit tesz, de objektív mércével mégis õ lesz a "Bûnözõ", a gengszter. Minden tettét megértjük, sõt, egyetértünk, mi is így cselekedtünk volna a helyében... ergo... jóváhagyjuk a "bûncselekményeit", fel is mentjük rögvest, amint elkövette...... hohó, de ott a másik nézõpont, sem az Anya, sem az Ügyész testvér az okokról nem tud, csak a tettet ismeri, és mi is történik? Az Anya még a családi regisztrációból is töröltetni akarja fiát... Nem vagy a fiam! Neked már nincs testvéred, apád!... Ügyészkénk pedig a bátyja csuklójára kattintja a bilincset, míg az a felesége életéért könyörög segítségért....és a szemébe képes mondani, hogy a kõrözött bûnözõnek tett ígéretet nem kell betartani.... Pont ettõl remek ez a sorozat!

Lee Dong-Wook - Ábel. Mi nézõk tudjuk, hogy az õ gyerekkori gyújtogatása borítja fel a rendes kerékvágást, és zökkenti ki a helyérõl/sorsából a bátyját...hogy aztán 20 éven át õ legyen a"JÓ" fiú, Anyuci szeme fénye, egyetlen reménye...., legalábbis Anyuci ilyennek látja. Persze keményen tanul, a börtönbeli kínzást is kiállja... és mi nézõk tudjuk, hogy a bajból sohasem önerõbõl, hanem mindig a bátyja segítségével lábal ki, hogy szegény bátyja mindig miatta válik törvény és saját elvei megszegõjévé. Nem is érezzük olyan habtisztának Lee Dong-Wook-t.

Hmmm, mert az erkölcsi mércénk, az érzelmeink bizony másként ítélnek, mint ami a felszínen látszik.....gengszter kontra eminenske...

Bocs, a kalandozásért, de nekem egy másik biblia történet jut az eszembe: a tékozló fiú. Egyszer maggival beszélgettem róla, és õ mondta, hogy milyen igazságtalan, hogy nem becsülik meg igazán azt, aki JÓ, miért nem érdemel önmagában ez elismerést.... Aztán ugyanerrõl Illionával is beszélgettem, az õ véleménye gyökeresen eltért, õ a tékozló fiú pártjára állt, mondván, mennyivel értékesebb az a megpróbáltatásokon, különbözõ helyzeteken megszenvedett, tapasztalatok kohójában kikristályosodó meggyõzõdés, mint az, ami mindezeken nem kellett, hogy átmenjen.....

Miért hoztam ezt elõ? Egy kicsit erre emlékeztet a két fiú története. Lee Dong-Cheol kénytelen elszakadni a családjától már kamasz korában, ott találja magát egy roppant ellenséges és rideg világban minden támasz nélkül. És még így is sikerül neki megõriznie a belsõ tisztességét.
Lee Dong-Wook otthon marad, neki könnyebb jófiúnak maradnia, miközben a család minden nõtagja csak érte él, õt ugrálja körül.....

Hmmm, a 3. fivér Shin Myeong-hun szerepét tekintve túl súlytalan, erõtlen, hogy "Ábel" legyen, rá igazából a csecsemõ csere miatt van szükség, hogy érzékeltethetõvé váljon a sorsok cseréje... és ez beindítja a családtagokban életük, tetteik, céljaik felülvizsgálatát....

KÉP: East of Eden - plakát

EAST OF EDEN

SPOILER
" MI LETT VOLNA, HA... (pl. szerintem a két fiú eltérõ természetébõl adódóan a bányász fiatalabb fia nem gyújtotta volna fel Shin házát, így DongChul-nak nem kellett volna menekülnie, az anyjuk vehemens bosszúvágyát a két szelíd fiú talán tudta volna enyhíteni...) A késõbbi ügyészfiú, aki addig istenítette a "bátyját", végül ellene fordul (a vér szava), de a vérszerinti apjának sem bocsát meg, miközben végül rájön, hogy hol a helye a szívében a többieknek."


Engem is izgatott, hogy mi lett volna, ha nincs a gyerekcsere/elcserélt sors...

- Lee Dong-Cheol - õ az elsõszülött fiú, ez pedig különleges felelõsség, a család támaszának kell lennie, a kisebb testvér számára az apai szerepkört is felvállalni.
Biztos, hogy továbbra is eminens maradt volna az iskolában. Az anyai szándék szerint neki kellett volna ügyésznek tanulnia. Ezt pedig biztos, hogy megvalósítja. Dolgozik és tanul kõkeményen egyszerre. Biztos, hogy nem engedte volna meg az anyjának, a mostohaanyjának és a húgának azt, hogy érte gebedjen meg. Õ volt annyira intelligens és önfeláldozó, hogy egyetem+munka beleférjen. Ügyészként biztos, hogy szilárd, de emberséges vonalat képviselte volna, semmiképp se elvakult paragrafus-lény lett volna.
De az is meggyõzõdésem, hogy a közösségért is tett volna, õ tipikusan az a fajta ember, akinél a gondoskodás nem áll meg a családi otthon küszöbénél.

- a szelíd Shin Myeong-hun - szeretõ és elfogadó családban felnõve belsõ kétségek/vívódás nélküli fiatalemberré vált volna, akinek az anyja szava szent, a bátyja pedig imádott félisten. Mivel okos fiú, így õ is biztos, hogy továbbtanult volna, és megtalálná a helyét, és meg is állná! Szerintem az állomásfõnök lányával is jobban indulna a kapcsolata, nem kívülálló úri fiú, hanem hasonszõrû bányászivadékként biztos, hogy a közös játék, beszélgetés megteremtené a késõbbiekben a közöttük kialakulható románc alapját.

- az Anya szerintem nem szelídült volna annyit az idõk során, hogy feladja a bosszút. Túl erõs egyéniség, meggyõzõdésében túl makacs és jottányit sem engedõ. Neki igenis kellett a csecsemõcsere ahhoz, hogy belátóbb, empatikusabb legyen a végén.

- Mostohaanya, Húg - nagyobb változás nincs, talán valamivel könnyebb lett volna az életük....
____________________________________________________________________

- Lee Dong-Wook - Hmmm, na õ biztos, hogy totál másmilyen lett volna. A sorozatban látjuk, hogy a szigorú anyai nevelés, a támogató bátyja, a 30 év alatt belenevelt szilárd elvek ellenére vér szerinti apja viszonylag könnyedén tudja manipulálni, mennyire el tudják vakítani személyes ambíciói.... Ha már eredendõen a vér szerinti apjával nõ fel, ott az anya kedves, de súlytalan, így biztos, hogy Apuci hatása érvényesül... nagyobb gazemberré vált volna, mint az apja, sõt, idõvel apucit is kilöki az elnöki székbõl. Volt benne eredendõen egy hajlam a féktelen indulatosságra, ha sérelem éri. A sorozatban csak gyújtogatásig jutott, ha az apjával nõ fel, akkor szerintem a gyilkosságig is eljutott volna....
Neki tett a legjobbat a csecsemõ csere, így kapott esélyt arra, hogy más emberré váljon felnõve....

Hmm, milyen érdekes, hogy Rebecca bosszúja így pont az ellenkezõjét éri el.... A sorozatban látszólag épp az a bosszú csúcspontja, hogy apa és fiú... vádlott és ügyész kerülnek szembe, de ez semmi ahhoz képest, ha saját kõkemény riválisát neveli fel az apa...

KÉP. East of Eden - a szelíd Shin Myeong-hun nézi bátyja dolgozószobája falán a családi fotókat.... és közben az motoszkál a fejében... Nekem kéne rajtuk lennem!!!!!!!!!

EAST OF EDEN

Hmm, Steinbeck könyvével való párhuzamot is szándékosan kerültem, mert már túl régen olvastam ahhoz, hogy konkrét tudjak lenni. A sorozat tkp. csak ennyit vesz át, hogy a család generációkon való történetén keresztül mutatja be a témát , és végkicsengésében ugyancsak ott a remény....

Az "East of Eden"sorozatcím szándékolt választás, hiszen amolyan "hívószóként" mindenkiben bekattan a két nagy elõzmény, mindjárt asszociációkat társítunk, "képben vagyunk" nagyjából, anélkül, hogy egy filmkockát is láttunk volna a sorozatból....

Amiben más!
A két csecsemõ kicserélése már az elsõ részekben megtörténik a nézõ szeme láttára, de csak a 33. résztõl jut az elsõ érintett szereplõ tudomására a dolog, kb. további hat részben pedig fokozatosan a többiekhez. Mi tudjuk, õk nem! Ezáltal minden döntés, választás, történés megítélésekor kapunk a szereplõkhöz képest egy másik nézõpontot.
Aztán a titkot megismerve az egyes szereplõknek is felül kell vizsgálniuk addigi tetteiket, életútjukat, életük célját a titok fényében.. Kit hogyan változtat meg a titok, hogyan változtatja meg a kapcsolatokat, identitást. A "vér szava" kontra 30 együtt töltött év, melyik az erõsebb? Muszáj a kettõ között választani? Vissza lehet térni a titok elõtti állapothoz, mintha nem tudnánk róla, vagy a titok tüske lesz a köröm alatt. Mennyit ér 30 év? Vajon a bizalom, a szeretet képes túlélni a titkot? Hatalmas belsõ küzdelmek, viharok... Mi pedig a szereplõkkel együtt lassan megértjük, hogy minden kiejtett kemény szó, tett egyszer visszaszállhat a fejünkre...

Igazi erkölcsi/lélektani mélyfúrás! Lángpallósaink pedig kezdenek kihûlni, átalakulni kenyeret szegõ békés késsé.....

KÉP: - felirat - Hmmm, a Sors bizony kegyetlen játékot ûz.... vagy csak emberpróbálót?

EAST OF EDEN

A sorozat erénye éppen az, hogy a BÛN sokféle arcát akarja megmutatni, ill. ki, miért esik bûnbe, mennyi ebben az emberi alaptermészetre visszavezethetõ, hol ütközik ki a "vér szava", ill. mennyire befolyásol a neveltetés, mekkora az egyéni döntés szerepe. Hogy aztán megmutassa, miként juthatunk el a megbocsátáson, szereteten keresztül ahhoz, hogy együtt tudjunk élni....

KÉP: East of Eden - felirat - eléggé lehangoló a Rebecca által bemutatott világ, amiben Káin leszármazottaiként továbbra is pusztítjuk, gyûlöljük egymást.....

EAST OF EDEN

Szándékosan nem akartam a bibliai alap felé menni, mert úgy gondolom, hogy egyrészt eléggé közismert, másrészt azért a sorozatbeli képlet ennél összetettebb. Tkp. megfordítja az alaptörténetet, a fivérek esetében nem a féltékenység/indulat/harag vezet a bûnhöz (Káin), hanem épp a szeretet miatt vállalják fel tudatosan a "bûn" elkövetését (Lee Dong-Cheol). Teológia vitákba nem szívesen bonyolódnék, nem értek hozzá, én csak a sorozat kapcsán a benne felvetett kérdésekre keresném inkább a választ.

Amikor én a "baki" kifejezést használtam, akkor arra utaltam, Hogy Káin az elsõszülött, miként Lee Dong-Cheol az idõsebb fivér. Márpedig Káin marad életben!!!

KÉP: East of Eden - felirat - Rebecca a 60./befejezõ részben utal a címre....

Szép reggelt Mindenki!:)))))))))))))

Remélem, meglett a telefonod!:))) Én olvastam Steinbeck regényét, de már nagyon régen, csak néhány mozzanat maradt meg belõle. A reggel túl mozgalmas ahhoz, hogy a felvetéseidre reagáljak, de késõbb mindenképp szeretnék. Most csak egy kép....

KÉP: East of Eden - tessék élvezni a telet, a mai napot, az életet!:))))))))))))))))))

Igen, mindig és örökké! :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
(Amíg egy következõ kedvenc le nem taszít a piedesztálról - bár erre jelenleg vajmi kevés esélyt látok.)

És elnézést ezért a sok-sok szövegért, de kikívánkozott.
(Nem mellékesen munkába jövet elhagytam a telefonom, így még véletlenül sem tudtam Saimdangot nézni, maradt a szövegelés...)

További szép hajnalt, éjt, szép álmokat meg kellemes vasárnapot!
:))))

SPOILER (folyt.)
Tkp. a sorozat jól elkülönül 2x28 részre: az elsõ felében az egyéb történéseken kívül rendkívül hangsúlyos DongChul és Grace beteljesületlen, folyton akadályokba ütközõ, tiltott szerelme, amely Grace esküvõjével ér véget valamikor a '80-as évek második felében (28. rész közepe). Majd egy ugrással 1993-ban folytatódik a történet és a fõ motívum a két fiú elcserélése, a titok fokozatos napvilágra kerülése lesz.
A 30. rész körül kezd szép lassan kiderülni a fõszereplõk számára, hogy a két fiút születésükkor elcserélték.
És itt jön a többi kérdés, a MI LETT VOLNA, HA... (pl. szerintem a két fiú eltérõ természetébõl adódóan a bányász fiatalabb fia nem gyújtotta volna fel Shin házát, így DongChul-nak nem kellett volna menekülnie, az anyjuk vehemens bosszúvágyát a két szelíd fiú talán tudta volna enyhíteni...) A késõbbi ügyészfiú, aki addig istenítette a "bátyját", végül ellene fordul (a vér szava), de a vérszerinti apjának sem bocsát meg, miközben végül rájön, hogy hol a helye a szívében a többieknek.
Szóval rendkívül összetett film (sorozat) lélektanilag, tele etikai dilemmákkal, érzelmi hullámvasutakkal és erre a zene csak ráerõsít.

S HOGY KICSODA KÁIN ÉS KI ÁBEL? Szerintem nem csak testvérek, hanem bármely ember megtestesülései lehetnek õk.
Az elsõ generáció: Shin TaeHwan igazgató (Káin – szerintem nem szorul magyarázatra) és Lee GiCheol bányász (Ábel). Az õ harcuk és annak végkifejlete ismert.
A második generáció: a két elcserélt fiú, DongWook (a forrófejû, mindenkin átgázoló, a saját (ügyészi) igazságában mindenek felett hívõ Káin – „apja fia”) és MyungHun (a szelíd, jóravaló, késõbb elvaduló, hatalmas bûnt elkövetõ, de bûntudat által mélységesen gyötört Ábel – akin szintén kiüt igazi apja vére).
De akkor ki lehet DongChul? Õ a két generáció közötti összekötõ kapocs, aki „bûnözõként” is bûntelen marad, hiszen apja egészen ötéves koráig elültethette benne a szeretet magvait, a TaeBaek hegyet is felölelõ hatalmas lelket (a fejlõdéspszichológia is 5-6 éves korra teszi azt az elsõ idõszakot, aminek során az egész életünket meghatározó jellemvonásokat magunkba szívjuk).
DongChul egész életében testestül-lelkestül a családjáért harcolt, a saját vágyait háttérbe szorítva. Õ az „ártatlan bárány”, akinek áldozata megválthatja forrófejû (elcserélt) ügyész öccse bûnét, a (közvetett) testvérgyilkosságot – és így kijózanodva, a helyét megtalálva DongWook is ott ülhet az asztalnál családja körében az utolsó képkockáknál…
A sorozatban fontos szerepe van DongChul hitének (a Grace-szel közös keresztmedálos nyaklánc, a katolikus esküvõ) – egy Káin és Ábel történet nem nélkülözheti a zsidó-keresztény hagyományokat –, de a végén benne van a koreaiak õsi hite a következõ életrõl, ahol majd újra együtt lehetnek a szerelmesek….
(Egyébként DongChul természete, generációk közötti balanszírozó szerepe az eredeti regényben szereplõ, az író nagyapjáról mintázott Samuel Hamiltonnak felelhet meg – vagy nem :))

Tartozom egy vallomással: valójában még nem olvastam a könyvet (mint ahogy számtalan klasszikust sem) és a filmet sem láttam, viszont ma már a neten bármi elérhetõ, de ahhoz túl kevés az idõm, hogy Koreán és egyéb szabadidõs tevékenységeimen túl - vagy azok helyett - bepótoljam a hiányosságaimat. Pedig szívem szerint bepótolnék mindent, amire középiskolában még nem volt igényem, késõbb pedig elvittek más irányba a racionális egészségügyi ismeretek és az azok elsajátítására fordított idõ…
[A könyv alapján készült FILM-et (a Port szíves tájékoztatása szerint) egyébként február 18-án 22:35-kor adja legközelebb az atv!]

SPOILER.
A koreai EOE-nél maradva (ezt egy kedves ismerõsömnek írtam korábban, mikor arról érdeklõdött, hogy a könyv és a sorozat milyen kapcsolatban van egymással):
Mindenképpen benne van az eredeti dilemma, vagyis hogy A JÓ JÓ-E, A ROSSZ ROSSZ-E VALÓJÁBAN, csak az alapszitu más.(Bocsánat, nem „kiabálok”, csak itt máshogy nem lehet kiemelni szavakat, mondatokat.) Itt egy bányászfaluban kezdõdik a történet 1961-ben: Shin TaeHwan a bánya igazgatója, aki semmitõl sem riad vissza, hogy hatalomhoz és pénzhez jusson, Lee bányász pedig egy szegény, de becsületes, kedves ember; van egy házsártos felesége és egy ötéves fia, aki a késõbbi fõ-fõszereplõ, Lee DongChul.
Shin igazgatónak van egy szeretõje, egy kórházi nõvér, aki teherbe esik tõle, de a szálak elvarrása érdekében Shin elraboltatja a nõt, a babát kivágják a hasából és a nõt magára hagyják. A nõ túléli és bosszút esküszik: hamarosan megszületik a két férfi gyermeke, mindkettõ egyazon éjszakán, két fiú; a nõvér nem tudja megölni Shin fiát, hanem ELCSERÉLI A KÉT ÚJSZÜLÖTTET – ÉS A SORSUKAT.
A két férfi folyamatosan összetûzésbe keveredik, a bányász a többiek érdekét védi, sztrájkra készülnek, de ezt Shin nem engedi, hanem robbanást idéztet elõ, amiben a bányász meghal. Ekkortájt születik az állomásfõnök unokája is, aki kislányként a két elcserélt fiú közös szerelme lesz, bár õ a "bányászfiút" választja. 10 évvel késõbb a bányászfeleség még mindig bosszút akar állni, folyamatosan hangoztatja, hogy Shin ölte meg e férjét, és a fiait (DongChul 15, DongWook 10 éves) is a bosszúra kondicionálja. A fiúk eszesek, jól tanulnak és sokat dolgoznak. Shin elcserélt fia (MyungHun) csendes, szerény, az elcserélt bányászfiú (DongWook) lobbanékony (kiüt az apjuk vére).
DongWook egy nap felgyújtja Shin-ék házát, de a bátyja elkergeti és magára vállalja a bûnét, így kolóniába kerül, ahol az anyja mûtétjére akar pénzt szerezni, ezért megszökik a többi fiatalkorú bûnözõvel és "rossz útra tér". Mivel Shin nem hagyja békén, így végül az orgazda magával viszi Makaóba, hogy "megerõsödjön", és késõbb bosszút állhasson az apja miatt. Makaóban aztán kaszinózni kezd, ami félig-meddig alvilági pénzmosoda ugyebár...
A következõ idõpont újabb tíz év múlva 1981: a fiatalabb fiú bekerül a legjobb szöuli egyetemre és a célja, hogy ügyész legyen, aki leszámol majd Shin TaeHwan-nal, miközben a bátyja anyagilag támogatja õket. Anyjuk viszont haragszik az idõsebb fiúra és fogalma sincs róla, hogy az imádott, ajnározott kisebbik fia miatt vált "bûnözõvé".
A másik fiú, aki tízévesen még szelíd volt, "apja" hatására elvadul, könyörtelen lesz, aki késõbb egy ünnepségen magával hurcolja a közös szerelmüket, majd részegen megerõszakolja. A lány megölné magát, de mivel teherbe esik (ahogyan annak idején az anyja is), így megtartja a babát és késõbb csak a fiának él. Shin elnök végül elfogadja a menyét, mert õ a karrierre koncentrálva jó szállodaigazgató lesz, aki segíti az apósát, az elcserélt fiút pedig végül a távolságtartásával és méltóságával visszaszelidíti... (késõbb rájön az apósa kegyetlenségére, mikor a korrupciós vádak idején nem védi meg õt)
Fontos szereplõ még Gook elnök, a legnagyobb koreai kaszinó tulajdonosa, aki a makaóiakkal üzletel, az õ lánya és egyetlen örököse Grace, aki beleszeret a szegény, de becsületes DongChul-ba - na nem egy sima út az övék.
Ez kb. az elsõ 8-10 rész tartalma az 56-ból…

Steinbeck regénye, az ÉDENTÕL KELETRE (1952) „a jó és a rossz szembeállítása két család történetének keretében, több generáción keresztül. Steinbeck a könyvet fiainak szánta, emlékeztetõül a családi hagyományokra. Az író ezt a regényét tartotta élete fõ mûvének. Itt szakított azzal a felfogással, hogy a gonoszság forrása a társadalmi igazságtalanság, és azt az emberi pszichében fedezi fel.” (John Steinbeck – wikipedia)

„A Káin-Ábel történet modern változata az emberi választás jogát és felelõsségét kutatja a jó és gonosz harcában, és arra a meggyõzõdésre jut, hogy az Édenbõl kiûzött ember helyzete nem reménytelen, küzdhet és gyõzhet a külvilág és lelke sötét hatalmain. […] Steinbeck nyíltan is levonja a bibliai történet erkölcsi tanulságát: az embernek megvan a lehetõsége, hogy legyõzze a rosszat, hogy uralkodjon rajta.” http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1966

Idézetek a könyvbõl: http://www.citatum.hu/konyv/%C9dent%F5l_keletre
Általánosságban: „A gyûlölet nem állhat meg egymagában. Szüksége van a szeretetre is, hogy éltesse és ösztökélje, vagy - akár a fegyver ravasza - kipattantsa, lángra lobbantsa.” (267. oldal, 2. kötet, 4. rész, 45. fejezet)
„Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.” (177. oldal, 2. kötet, 3. rész, 36. fejezet)
„Csak egy történetünk van. Minden regény és költemény alapja ez a bennünk zajló örök küzdelem a jó és a rossz között. És én úgy érzem, hogy a rosszat mindig újra meg újra kell nemzeni, míg a jóság, az erény halhatatlan. A bûnnek mindig új, friss, fiatal arca van, míg az erény olyan tiszteletreméltó, mint semmi más ezen a világon.” (159. oldal, 2. kötet, 4. könyv, 34. fejezet)
„Az igazi, tartós hatású történet mindenkirõl szól, mert különben nem maradandó. A furcsa és idegenszerû nem érdekes, csak az, ami ismerõs és mélységesen személyes jellegû.” (347. oldal, 1. kötet, 2. rész, 22. fejezet)

LEE DongChul vs. DongWook: „Emberi dolgokban - különösen, ha kényes és veszélyes dolgokról van szó - a sietés erõsen csökkenti a sikeres elintézés esélyeit. Az emberek gyakran megbotlanak csak azért, mert rohannak, kapkodnak. Aki kellõképpen lát neki egy nehéz és bonyolult feladatnak, elõbb alaposan vegye szemügyre az elérendõ célt - azután, ha egyszer már meggyõzõdött arról, hogy ez a cél kívánatos, legokosabb, ha teljesen megfeledkezik róla, és minden figyelmét pusztán az eszközökre összpontosítja. Ha ezt a módszert követi, az aggodalmaskodás vagy a félelem vagy a sietség nem ösztökélheti hibás lépésekre.” (308. oldal, elsõ kötet, második rész, 21. fejezet)

SHIN MyungHun (vö. Ábel!): „A bûntudat nagyon érdekes dolog (...). Azt hiszem, ha egy ember lehánt magáról mindent, és megtisztálkodik kívül-belül, még mindig megmarad néhány kis bûne, ami azért bujkál benne, hogy nyugtalanítsa. Mindent könnyebben feladunk, mint ezt a gyötrõ bûntudatot.” (2. rész, 15. fejezet, 216. oldal )

DongChul és DongWook anyja – bár a szövegkörnyezet egy kissé eltér, de az õ gyásza számomra túlságosan erõltetett, már-már kóros, az egész család életét megnyomorító elvakultsággá vált, amiben csak õ és az ügyész fia szolgáltathat igazságot a bosszú által, pedig „ne ítélj, hogy ne ítéltess”! (bár lehet, hogy csak én látom így): „Csatában elesni nem valami méltóságteljes dolog. […] Ám annál nagyobb, szinte édesbús méltósággal jár a GYÁSZ - a tehetetlen, reménytelen szomorúság,... [...] És az is igaz, hogy mindig vannak emberek, akik - mikor gyászuk kezdi elveszíteni zamatját - szelíden áttolják a büszkeség érzelmi körébe, és egyre magasabban hordják az orrukat, egyre nagyobb embereknek tartják magukat gyászuk és veszteségük alapján. És ezek közt olyan is akad, aki a háború elmúltával tõkét kovácsol gyászából és veszteségébõl...” (291. oldal, 2. kötet, 4. rész, 46. fejezet)

DongChul rossz útra térése: „Ha az elsõ ártatlanság elveszett, már nem állhatsz meg, hacsak nem vagy álszenteskedõ vagy ostoba.” (199. oldal, 2. kötet, 3. rész, 38. fejezet) Mint tudjuk, egyik sem volt, sõt!
És ez is õ: „Nincs olyan talaj, amelybõl szentek ne sarjadhatnának.” (114. oldal, 2. kötet, 3. könyv, 30. fejezet)
DongChul és Grace 1 nap = 1000 évnyi szerelme: „Jó dolog, ha az embert szeretik, akármilyen késõn is.” (12. oldal, 2. kötet, 3. rész, 24. fejezet)

EAST OF EDEN. Nos, én úgy bírtam csaknem 2 hónapig, hogy miután lassan eljutottam a 20. rész körülig, eléggé el nem ítélhetõ módon belenéztem úgy minden 5-10. részbe (25-30-35, stb…), így lelkiekben fel voltam készítve, a pontos részleteket pedig szabadidõm szerinti kisebb adagokban vettem magamhoz.
(Ezek után megértheted, miért lelkesedtem oly' nagyon az Éden után nézett, abszolút könnyed és hepiendes My Princess-ért – SSH-val… :))))))))))

Az eltelt idõ alatt többször belenéztem a sorozatba, hiszen nem könnyû elengedni a szereplõket, a történetet, gondolkodtam azon is, vajon mi köze Steinbeck eredeti regényéhez, miért pont ez a címe, de nagyon nem mélyedtem el a dologban.
Viszont ez a mondatod: „...ha belegondolunk a címbe, akkor baki, mert Káin nem halhat meg, Ábelnek kellene...” elindított bennem egy gondolatsort, aminek hatására helyére kerültek a dolgok – legalábbis bennem.

KÁIN ÉS ÁBEL
(Elõször egy személyes gondolat: nem vagyok hívõ, bár meg vagyok keresztelve, de ateistának sem tartom magam – tkp. Jézus tanításaiban hiszek.)
„Kain és Ábel történetét mindaddig nem érthetjük meg igazán, amíg nem látjuk tisztán az áldozat, ill. a különféle áldozati formák tartalmát, jelképes jelentését.
A történet szempontjából a BÛNért való áldozat és a HÁLAáldozat bír jelentõséggel. Ezek indítékuk és formájuk tekintetében egyaránt eltértek egymástól. A bûnért való áldozat a bûn felismerésén, a bûntudat kialakulásán és a bûnösség nyilvános elismerésén alapult. Akinek a lelkében mindez meggyõzõdéssé érett, annak egy ép, hím állatot (rendszerint bárányt) kellett áldozatként bemutatnia. Ezzel jelképesen kifejezte az „Istennek ama Bárányába” (Ján 1,29) vetett hitét, aki mint Megváltó, helyettes áldozatával és halálával megmentheti a bûnbánó bûnöst a bûn jogos büntetésének hatálya alól. A hálaáldozat - az elõbbitõl eltérõen - az Isten sokféle földi áldása fölött érzett öröm és hála kifejezõdési formája volt, és elsõsorban termények, élelmiszerek formájában került bemutatásra, mint amelyek az isteni gondviseléstõl rendelt termõ erõk gyümölcsei.
A történet szerint Ábel az elõbbi, Kain az utóbbi formában mutatott be áldozatot.”
Káin földmûves volt, verítékes munkával teremtette elõ a javait, ezzel szemben Ábel csak „heverészett” a mezõn, míg legeltette a juhait (gondolta Káin).
Ábel hitt Istenben, követte a parancsait, bánta bûneit, és örült, hogy áldozati bárányával elérheti a megbocsátást. Káin nem törte magát, csak azt a terményt égette áldozatként, amit maga termelt – s mikor ez nem tetszett Istennek, nem önmagában kereste a hibát, hanem megharagudott Ábelre…
Ábel meggyilkolása után sem érzett bûntudatot, Isten kérdésére (hol van Atyádfia?) csak cinikusan felelt, majd a kirótt büntetést sem vette magára, csak sajnálkozott a sorsán…

http://biblia.biblia.hu/bibliaismeret/?p=5
http://adventista.hu/egwhite/honlap/pp/5.htm

További szép hajnal/éjt!:))))))))))))))))) Silla 8 csillaga ragyogja be álmaink!:))))))))))))))))))

GOBLIN

Ha már a restanciáknál tartunk, akkor ezt kifejezetten Illiona kedvéért vágtam ki anno... milyen idejétmúlt módszer a sziromtépegetés ... szeret... nem szeret....

Sunny számára ez egyébként se kérdés, hiszen tisztában van a Kaszás érzelmeivel... a dilemmát egészen más jelenti....

Persze a sokadik sojus üveg után kitapasztalja, hogy 1 üveg éppen 7 pohárka itókát tartalmaz... Hmm, milyen érdekes, hogy mindig ugyanaz jön ki a végére!:))))))))))))

Kép: GOBLIN - felirat - Sunny töltögetõs kiszámolója... és persze, hogy látni akarja!:)))))))))))


Illiona, mit szólsz? Esetleg te csinálhatod úgy is... akarok utazni... nem akarok utazni... !:)))))))))))))))))))))))))))))

Family's Honor/GLORY OF FAMILY

A másik adósságom a filmben tett utalás... Princess Bari... A jelenetben egy Európában tanulmányokat folytatott meny akarja a társaságban anyósa ázsióját azzal növelni, hogy a koreai kultúrát lesajnálva az európaival példálózik, így említi meg az Íliászt és az Odüsszeiát... S persze várja, hogy mindenki hasra essen magas mûveltségétõl... aztán jön a landolás a képes felével, mert a társaság szürke egérkéjének hitt másik nõ tud hasonló kaliberû koreai példával elõhozakodni... ez a Princess Bari.

Kíváncsivá tett, mi lehet a történet, ami Homérosz mûveivel egyenértékû.

Hoztam egy kis anyagot róla, ítélje meg ki ki maga. Mindenesetre gyönyörû történet. A királyi párnak 6 leány gyermeke van, a hetedikkel várandós a királyné. Mivel a hetedik is lány lett, így a feldühödött király parancsba adja, hogy öljék meg a kis hercegnõt, a csecsemõt ládába teszik, majd vízbe vetik. Ám egy jóságos idõs házaspár kimenti és felneveli. Késõbb a halálos kórral küzdõ királynak szembesülnie kell azzal, hogy egyedül az "elhagyott gyermek" képes õt meggyógyítani, ez pedig az õ sorsára hagyott hetedik gyermeke. A lány elindul, hogy szívtelen apjának megszerezze a gyógyírt... és fantasztikus tájakat jár be, ahol különleges megpróbáltatások várják... tkp. innentõl van némi hasonlóság Odüsszeusz történetével...

Princess Bari-t oly hatalmas tisztelet övezi, hogy istennõvé válik, õ lett az elsõ sámán

Történetérõl itt olvashattok:
http://www.uba.ar/ceca/newsletters/abril_11/nl-nota1-english.php

Itt pedig a koreai mitológiában betöltött szerepérõl. Az ismertetõben a "jelentõsebb emberek"-nél mindjárt az elsõ "Bari-degi" néven
https://translate.google.com/translate?depth=1&hl=hu&prev=search&rurl=translate.google.hu&sl=en&sp=nmt4&u=http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Myth/KoreanMythology

Készült a történetébõl egy francia-koreai anime, sajnos csak részletet találtam belõle, vhol a 2 perc táján a Világfa is felbukkan a kis hercegnõ különleges útja során...
https://www.youtube.com/watch?v=77a5uKKdr4g


KÉP: Family's honor - felirat -

Family's Honor/GLORY OF FAMILY

Szép estét!:)))))) Bár korábban írtam már errõl a sorozatról, de maradt még vele szemben két nagy adósságom...
Az egyik egy olyan szólás, ami kivételesen jobb, mint a magyar megfelelõje... Mi azt mondjuk: Csöbörbõl vödörbe.... a koreai találóbb és ütõsebb!:))))))))

KÉP: - felirat - Na, ugye?:)))))))))))))))))))))))))))

SAIMDAMG


A Szikla

Sillában és más sorozatokban is fel-felbukkanó helyszín, hány meg hány szereplõ zuhant le róla, hol sebesülten, hol az üldözõk elõl utolsó menekülési lehetõségként, Maya királynét és Munnot összekötözve lökik le a mélybe róla, Deokman itt búcsúzik a földi léttõl, itt hullik le élettelenül a keze a páros gyûrûkkel.....

Ezúttal új jelentést kap, innen fedezi fel az országa szépségét a két fiatal, itt fogalmazzák meg, hogyan szeretnék a közös jövõjüket alakítani... Naiv szavak, de szeretnénk bennük hinni, hiszen amire vágynak, az olyan szép és nemes... közös felfedezés, közös alkotás, közös élet.....


KÉP: SAIMDAMG - az "álmodozás" sziklája.....