A film elsõ filmkockái... a masírozó japán katonák... és kb. ennyivel le is tudja a rendezõ a "valóságot", mármint a "történelmit". A filmbõl hiányzik a politika emberi kapcsolatokba való közvetlen hatása, a nacionalizmus nem kap benne teret, inkább a nyugat mindent kicsit elfedõ globalizációja (viselet, lakáskultúra, étkezés), ami mögül csak alkalmanként bukkan elõ némi koreai v. japán elem, hogy egyedi színt, egy kis egzotikumot vigyen bele. A kor maga roppant szövevényes a diplomácia szintjén, ki kivel szövetkezik, ki ellenében, és ebben is ott a megtévesztés, a kijátszás.
http://interjapanmagazin.com/pergel-antal-a-tavol-keleti-helyzet-az-1930-as-evek-elejen/

Ehhez képest a filmben borzasztóan szûk az a kör a helyszín és szereplõ tekintetében, amit bemutat, leviszi a problémát az egyének szintjére. A külvilág valósága kirekesztve, marad a a helyszín (vidéki birtok) és az ott élõk, oda becsatlakozók egymás között lejátszott mini ütközetei. Ezek pedig briliánsak, néha egy-egy odavetett szó, pillantás.
Pl. a japán kislány (unokahúg) és a koreai házvezetõnõ külön játszmája, ahogy az egyik igyekszik megfélemlíteni a másikat, s ahogy a másik erre visszavág. Mint minden film, ez is arra kér, hogy fogadd el a fikciót valóságként, a szereplõket létezõként.

Sajnos, ha kizökkensz ebbõl, akkor már vége a varázslatnak, akkor már kívülre kerültél, talán még maradt benned némi kíváncsiság a történet zárására, de belsõ kötõdés nélkül. Ilyenkor szokott a szemünk kiélesedni az apró hibákra, következetlenségekre....

A zökkenõid
tolvajbanda
Azt hiszem, hogy nem a Twist Oliver és a kor Angliájának sajátja csak és kizárólag az árva gyerekekbõl tolvajbandát nevelõ orgazda, irodalmi magasságba ugyan ott emelkedik, de a nagyváros, mint olyan bárhol kitermeli a maga utcagyerekeit.

"voyeur" viselkedésmódban élvezetet találó személyek
Minden korban és országban lesznek különcök, hogy ez a különcség mit takar, az életükben meghatározó vagy csak egy rövid kis epizód, az változó. Nem feltétlenül lázadás, de mindenképp a bevett társadalmi normától eltérõ önazonossági meghatározás, felül és kívül való elhelyezkedés, amit inspirálhat egy magasabb szellemiség, de ugyanúgy a divat v. egyfajta életérzés. A felolvasáson jelen lévõ "urak" jó egy tucatot ha kitesznek. Nem tömeg, csak ebben a szûk térben tûnnek soknak. Egy biztos, kõgazdagok, tehát mindent megengedhetnek maguknak, ami pénzen megvehetõ. Annyi és olyan szeretõt tarthatnak ki, amennyit csak pénztárcájuk bír, valóban kiélhetik vágyaikat, nem kell elfojtaniuk.
Akkor mit keresnek itt?
- a Társaságot, egy különleges közösséghez való tartozást, lám, õk vmi elit, egy olyan válogatott köt, amihez nem tartozhat bárki, csak a kiváltságosok
- a fantáziát... a az övéké a hétköznapoké, ez vmi más, olyan vágyak és azok beteljesedései, ami nekik eszükbe sem jutna
- különleges élmény... a test közremûködése nélkül, pusztán az érzékszerveken keresztül jut a szexuális élményhez

Már letöltöttem a filmet, de valahogy még nem akaródzik a lelkemnek megnézni...
Viszont szívesen olvasok minden kritikát és a Ti véleményeteket, eszmecseréiteket.
Tkp. egyre inkább kíváncsi vagyok erre a filmre, fõleg a különbözõ értelmezések miatt, amiket itt is olvastam.
Na, majd ha megnézem, akkor arról írni fogok... :)

De most balra el,
jó éjt, szép álmokat!
:)))

Szép estét!
A plakát helye? Csak futó gondolat volt - de Te kezdted! :)))))))) Én már annak is örülök, hogy gondoltál rám. :)))
És azt hiszem, hogy most akkor egyáltalán nem szeretnék Szöulban sétálgatni (nem mintha ez a veszély fenyegetne), mert ha tényleg ennyire sanszos, hogy minden utcasarkon SSH nézne rám a plakátokról, akkor semmi mást nem tudnék észrevenni, élvezni, magamba szippantani... :)))))

AUTUMN in my HEART: végignézve. De azt hiszem, ez számomra olyan sorozat, mint a Dr.Jin is, vagyis nem szeretném még egyszer végignézni.
[A Dr.Jin az idõutazástól, annak indokától, hogy csak kevesek képesek rá, de pl. Jin doktor igen, hogy ezzel megmentse a szerelmét, miközben azt sem tudja, hol van és miért... (a történelmi háttér, a politikai katyvasz, a történelem megváltoztatása, illetve ennek kiküszöbölésére irányuló cselekedetek még oké, de túl sok volt az "orvososdi", a mûtétek technikailag még csak-csak, az adott körülmények között, de valódi aszepszis-antiszepszis nélkül ezek túlélhetetlenek...)]
Az Õszbe is bele-belenéztem utólag egy kicsit, de nem érzem azt, hogy újra kellene néznem, mint az összes többi eddig látott SSH-sorozat esetében, amiket nem tudtam könnyen elengedni, kilépni belõlük.

Elõször is nekem fura volt a két (nem) testvér kapcsolata: a báty, aki 15-16 éves kora ellenére senki mást nem lát, csak a kishúgát, aki persze kedves, aranyos, mosolygós... de a köztük lévõ kapcsolat túl szoros volt sima testvérséghez képest; még akkor is, ha a szüleik ilyen nagy szeretetben, megértésben nevelték õket, meg még akkor is, ha nem voltak édestestvérek (amirõl ugye még nem tudtak). Valahogy már az elején kicsit természetellenes volt nekem ez a feltétlen rajongás egy testvérpár között.
Aztán amikor kiderült a kislányok cseréje, nem tudtam elképzelni, hogyan oldják meg a visszacserét, hiszen EunSuh-t nagyon szerettek, hogy hagyhatták a szegény édesanyjánál - de megoldották (tkp. a lányok döntése volt).
Eltelt 8 év, visszatértek Amerikából: JoonSuh keresi a húgát, miközben nõsülni készül (kötelességtudatból...), kiderül, hogy "anyuka" évekig betege volt EunSuh elhagyásának...
De kérdem én: miért kellett akkor 8 évig távol maradni (na persze, felejteni)? Miért nem jöttek elõbb? Vagy miért nem támogatták anyagilag EunSuh-t és az anyját, hogy ne kelljen nyomorogniuk és hogy EunSuh is tanulni tudjon, vigye valamire? Mert gazdagék felejteni akartak, a szegények meg túl büszkék voltak? De hát szerették a gyerekeiket, akkor a felnõttek hogy dönthettek ilyen ostobán?
JoonSuh és EunSuh találkozása: elõtörnek a gyerekkori emlékek, de idõközben gyönyörû fiatalok lettek - vajon mikor lett a testvéri (ha csak az volt?) szeretetbõl szerelem (ha az lett?). Vagy csak a hosszú évek távolléte miatt lángolt fel a kapcsolatuk? És ez most tényleg szerelem, a másik utáni testi-lelki vágyakozással, vagy csak a hiányérzet fokozta fel az érzelmeiket? Mindenki tiltja õket egymástól (talán a két anya kevésbé), hiszen "testvérek", miközben nem azok, és ez még közelebb sodorja õket egymáshoz.
Yumi, JoonSuh menyasszonya végtelenül idegesített: a "nem tudok élni nélküled, JoonSuh" jegyében öngyilkossággal próbálkozik, de legalábbis az alkotó jobb karját tönkreteszi, ezzel zsarolván és magához láncolván JoonSuh-t... Ez az a tipikus "bocs, hogy élek" tekintet és élhetetlenség, amitõl a falra tudnék mászni - és a másik JoonSuh önfeláldozása, hogy Yumit megmentse, õt választja, vele marad - mert ugyebár õ és EunSuh hiába szeretik egymást, ezzel mindenkinek (vagyis fõleg Yuminak és az EunSuh-t szeretõ TaeSokh-nak, + egypár embernek a családból, de õket most hagyjuk; Yumi hisztije elõtt JoonSuh velük is szembeszállt EunSuh-ért) fájdalmat okoznak... Na, ez az a fajta "önzetlenség", amitõl rosszul vagyok (SSH gyönyörû bánatos képe ide vagy oda!)...
Most nem mindegy, melyik két ember boldogtalan?! De, matematikailag persze mindegy. Csak az egyik gyenge, gyámoltalan, akit meg kell védeni (Yumi), ezért az erõsek feláldozzák magukat - és így legalább mindannyian boldogtalanok... Hurrá!
Han TaeSokh-ot nagyon bírtam: a gazdag macsó, aki elõször szerelmes, ráadásul egy szegény lányba, megküzd érte, majd inkább lemond róla, csak EunSuh élhessen.
Yumi végtelenül idegesítõ volt, de végül elengedte JoonSuh-t a halálosan beteg szerelméhez. (Pííí, de nagyvonalú! Ha a halál komolyan fenyeget, akkor már nem játszunk vele?!)
EunSuh és JoonSuh "szerelme"? Még mindig nem tudom igazán eldönteni, hogy akkor ez most szerelem volt-e, hiszen nem volt benne semmi testiség (egyetlen "koreai csók", vagyis szájra adott puszi nem az), semmi kémia... Talán ha újra megnézném, így hogy már ismerem a történetet, figyelném az apró jeleket - de valahogy nem vágyom rá...

Az "Endless Love"-Évszakok szériának ez volt az elsõ sorozata 2000-ben (és SSH elsõ sorozat-fõszerepe), és még jó, hogy ez csak 16 részes volt; a Winter Sonata (2002) és a Spring Waltz (2006) nekem kimaradt (ki is fog) - ezek is a gyerekkori szerelem, elszakítás, felnõttkori újratalálkozásról szólnak; ezzel szemben a Summer Scent-ben (2003) a szerelmesek már felnõttként találkoznak elõször: egy nehezen felejthetõ és egy éppen aktuálisan tartó elsõ szerelem utáni második, sorsszerû szerelemként küzdenek meg egymásért.
https://en.wikipedia.org/wiki/Endless_Love_(2000_TV_series)
Az Õszben SSH nagyon sokat szenvedett, már-már "töketlenkedett", a boldogság minden reménye nélkül; számomra érthetetlen módon mindenki a szerelmesek ellen volt... A Nyárban legalább küzdöttek egymásért HyeWon-nal, ott voltak támogatóik is, a sok-sok félreértés, kavarás ellenére...

"a Saimdang, ami szuper, felemelõ és pozitív kicsengésû lesz! (gondolom én)" - hát én sajnos nem vagyok ilyen bizakodó az eddig olvasottak alapján, de tudom, hogy te nem szeretsz elõre tudni dolgokat. Abban viszont bízom, hogy izgalmas, fordulatos történet lesz, sõt az idõsíkokban mászkálás miatt logikus magyarázatot is várok..., és remélem mindannyian élvezni fogjuk, SSH-tól függetlenül... (na mondjuk én nem fogom tudni függetleníteni magamat SSH-tól, de ez már az én bajom... :))))))))))

További szép estét!

Kép: Goblin......

KÉP: Goblin.... hogy egy szép vers rádöbbentsen, még mindig tudnak ránk hatni a szavak... a megtalált szavak segítenek tisztábban látni....

KÉP: Goblin... hogy megtanuljuk a mosolyt értékelni egy esõs napon...

Bevallom, hatalmas öngólt rúgtam a Goblinnal.... Sajna utolért a heti egy rész átka, ráadásul a 13. rész után a fennmaradó 3 rész történése igazi talány számomra x sorozat megnézésnek tapasztalata után is. Mese, amiben szerepel különleges lény, reinkarnáció, áldás/átok, de mindez úgy, ahogy még nem láttuk eddig. Nincs klisé, se megszokott fordulatok. Csak remekül kitalált karakterek, jól felépített forgatókönyv... és minden szereplõ elõtt kalapemelés. Az eredeti humorától már írtam, természetesen a nevetést váltja a másik érzelmi véglet, jin jang az emóciók, hangulatok terén. És aztán ott az átok/áldás, aminek igazi Teremtõi szándékát is meg kellene fejteni. Az apró csodatételek, egy szendvics, egy fehér lepke... és egy zöldséges anyó/vörös ruhás bombázó rejtélye is megfejtésre vár....


Ez végre egy igazi mese, nem cukormázas ábrándocska.... Ez a Mese, ami csodás elemeket tartalmaz, hogy a próbatételeken keresztül jobbá, nemesebbé, bölcsebbé tegye nem csak a mese szereplõit, hanem azt is, aki olvassa, nézi.... hogy a segítségével, a benne rejlõ erkölcsi többlettel mi is legyõzzük a hétköznapok problémáit, hogy erõt merítsünk belõle.....

KÉP: Goblin...... amikor magunk alatt vagyunk....

"Késõbb is rengeteg dolog felmerült bennem, hogy ez egészen biztosan nem jellemzõ sem a koreaiakra, sem a japánokra"

Nem lep meg, hogy egy wales-i írónõ regényének adaptációján alapszik. Szerintem ez totál indifferens. Ez alapjáraton nem annyira "történelmi" filmnek van szánva, mint inkább az örök emberirõl akar szólni, és ezért nem igazán se "japán", se "koreai". A hazugság, a mások átverése, megtévesztése, a szerepjáték, a megfélemlítés, a zsarolás, a fizikai és lelki terror, az élvhajhászatnak az a foka, amikor már csak vmi egészen extrém tud csak hatni... és ragozhatnánk hosszasan.... ez nem egy nép, nem egy kor sajátossága. De tény, hogy egy bizonyos helyen és idõben a társadalom által vallott értékek devalvációjával az egyéni erkölcsök is jobban ki vannak téve a lepusztulásnak. Ennek érzékeltetéséhez a 1930-as évek Koreája alkalmas. A zavarosban halászni itt jól lehet... és igen, azok tudnak érvényesülni, akik gátlástalanok. Errõl már írtunk Illionával.

De nézzük meg miért jó ez a korszak a film szempontjából.
Külön játék, hogy a szereplõk sem azok, akik... csupa kuszaság, akár a náció, akár a kapcsolatok tekintetében....

A "nagybácsi" koreai, aki tolmácsként dolgozott a japánoknak, japán nõt vett feleségül, felvette annak nevét, de akivel esténként ágyba bújt, az a koreai felesége, aki a kastélyában a házvezetõnõ...
Végigzongorázhatnánk ezt a többi szereplõnél is, de aki látta, annak ez nem szükséges, aki nem látta, azt pedig csak megfosztanánk az "aha" élménytõl és a feszültségtõl.


"Egyedül az alaphangulat és az operatõri munka tetszett, azonban a többi kiverte a biztosítékomat."
Pontosan mi és mivel verte ki nálad a biztosítékot? Hiteltelennek, túlzásnak v. megbotránkoztatónak érezted? Netán felesleges hatásvadászatnak? Kíváncsivá tettél. Nagyon pontosan szoktál fogalmazni, jó lenne, ha nem általánosságban, hanem konkrétan kitérnél erre.

Hol kezdtél el "belepörgetni"? Honnantól nem akartál már "együttmûködni" a történettel... és csak kiszállni, hogy gyorsan eljuss a végére? Szerinted miért nem hatott rád, mi zavart meg abban, hogy átad magad a film hangulatának, sodrásának?

Köszönöm, mindig tanulságos egy eltérõ vélemény....

Örülök, hogy a "civileknek" is tetszett. Igen, kell emészteni... és azt hiszem az emésztést a róla való értelmes beszélgetés segíti elõ.... A kire mi és mivel hatott, mit vont le magának belõle.... Nagyon szeretem a különbözõ nézõpontok ütközését, egy beszélgetés során a közös nevezõ, netán egy új, harmadik út felfedezését. Sokszor hiányolja az ember ezt itt mostanság. Egy biztos, a Vetítések idején ez legalább megvolt. Most mindenki kicsit magába húzódott...

További szép hajnal/éjt!:))))) Silla 8 csillaga ragyogja be álmaink!:))))))))))))))))))))


KÉP: Goblin

Aranyos kis sorozat, az elején még nekem is tetszett, aztán ahogy haladt elõre a történet egyre nõtt bennem egy hiányérzet. Nehéz megfogalmazni, hogy mi is.... talán a koreai sorozatok "többlete"... amitõl több lett volna rózsaszín hercegnõs lányregénynél....

Nálam kimaradt a gyerekkorból a hercegnõs álmodozás, már akkor sem volt a stílusom, azóta sem... A történelmi sorozatok után pedig vhogy az uralkodó és szerepe még az ilyen habkönnyûnek szánt vígjátékban is számomra súllyal bír, egyszerûen képtelen vagyok kibújni a bõrömbõl...

Egyébként most az Autumn in My Heart-ot nézem - gondoltam, a Saimdang elõtt gyorsan letudom.
Tegnap éjjel sikerült is eljutnom a 10. részig (csak úgy néztem egymás után a részeket, egybõl 8-at) - így valószínûleg nem lesz gond a befejezéssel.
Ó, hogy ezen a sorozaton mennyit lehet bõgni... :))))))
Megyek is, még nézem egy kicsit.

További szép estét és kellemes álmokat!
:)

A kép nem ment át, de azért legyen legalább egy... :))))

MY PRINCESS
Valószínûleg rossz pillanatodban láttad ezt a sorozatot (bár 16 órácska nem tudom, mennyiben értelmezhetõ pillanatnak) vagy már túl sok filmet, sorozatot láttál, amihez hasonlíthatod (engem ez a veszély egyelõre - sajnos - nem fenyeget).
Szerintem ez a sorozat nem feltétlenül több, mint habkönnyû, rózsaszín romkom - és nem kell benne mondjuk pl. politikai állásfoglalást keresni a monarchia mibenlétérõl... :)
"Hölgyeim, ki nem akart gyerekkorában hercegnõ lenni? Palotában lakni, szolgák hadával együtt és minden földi jóban dúskálni? De sajnos a mai napig egyikünkrõl sem derült, ki, hogy egy rég elfeledett királyság lányai vagyunk. Ez nem Mia Thermopolis Renaldi* története , de egy kicsit hasonlít. (*CABOT, Meg: A neveletlen hercegnõ naplója)
...Lee Seol egy fõiskolás lány, aki nem dúskál a pénzben. Hercegnõnek öltözve fényképezkedik a turistákkal, anyja vidéki panziójában dolgozik, és bele van esve a tanárába. Más szóval tök átlagos, nincs benne semmi különleges. Csakhogy õ tényleg egy hercegnõ, még ha nem is tud róla..." http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?drama.12880

Történelmi hagyomány: nos, Korea meglehetõsen hosszú múltja, illetve a mai modern kor vívmányai mellett a kulturális, építészeti örökség együttélése, ápolása a mindennapok része; Szöulban a modern felhõkarcolók árnyékában ott vannak a királyi paloták (pontosabban azoknak a japán gyarmatosítás rombolása után újjáépített emlékei), hozzájuk kapcsolódóan õrségváltások, táncbemutatók, bábos-maszkos elõadások, "mindig történik valami"* - ilyen értelemben véve szerintem a nemzeti öntudathoz sokaknál hozzátartozik a királyság emléke. Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg (*OzoneUtazás - Dél-Korea): https://www.youtube.com/watch?v=6WAilW7DF4c
DE! ebben a sorozatban ez csak háttér, a mese alapja, az "álruhás" hercegnõ átváltozásának története. (Na mondjuk nekem a Neveletlen hercegnõ sztorija is bejött anno...)

A monarchia visszaállítása, mint alapprobléma? Végülis "mellékesen" bemutatják a támogatók és ellenzõk érveit, a népszavazást - aztán annak eredményét már nem erõltetik ránk, de azért az utolsó részbõl az jött le nekem, hogy a hercegnõ hercegnõ maradt, valamiféle reprezentatív szerepben (az államforma változatlansága mellett)...:)))
Az, hogy az utolsó király eldugta a feleségét a fiával, és ez nem tudódott ki, talán éppen a japán gyarmatosításnak köszönhetõ (és bár még nem láttam "Az utolsó hercegnõ" c. filmet/drámát, de már tervbe vettem - az valószínûleg több történelmi tényt tartalmaz, mint ez a sorozat).
A párhuzamodat II. Erzsébettel és a Buckingham Palotával némileg túlzásnak érzem. A Brit Birodalom https://hu.wikipedia.org/wiki/Brit_Birodalom és annak feje szerintem semmilyen szinten nem vethetõ össze Koreával, bár utóbbinak is tisztes múltja van, de inkább elszenvedõje volt a Kína és Japán felõl érkezõ hódításoknak.

Mishil emlegetése nyilván nem véletlen: a Silla 2009. decemberéig tartott, a My Princess pedig 2011. januárjában indult, tehát idõben azért közel voltak; Mishil pedig épp azért lehetett példakép, mert a hercegnõ csak szeretett volna olyan kemény lenni a sok támadás miatt, de persze ez állt a legtávolabb tõle...
És különben is, egy modernkori hercegnõ már közösségi oldalakon nyüzsög és éjjel-nappal történelmi doramákat néz... :))))
A próbálkozásai? Hát istenem, eléggé naiv és befolyásolható, és hát a rosszakarói - élükön az igazgatónõvel, a nõvérével és a miniszterelnökkel - miért ne akarnák átvágni a saját hasznukra. Még jó, hogy ott van neki a két hõs lovag, egy gyönyörûségeSSH diplomata és egy történészprofesszor személyében. Meg a fiatal udvarhölgy, meg a fiatal konyhásfiú(?), meg persze az anyuka...

Én imádtam ennek a sorozatnak minden kockáját, a könnyed humorát, a szócsatákat, és nem csak SSH miatt (azt hiszem). Mindjárt az 1. részben 3x szívatja meg Lee Seol a diplomatát, a leglehetetlenebbül idétlen szituációkban, gátlástalanul és mégis naivan. Na jól vissza is kapja a 2. részben, amikor meg Park HaeYoung szívatja meg az imádott professzora elõtt - aztán már egálban vannak, és Lee Seol elõadja a maga bölcsességét arról, hogy "míg a férfiakat a védelmezés ösztöne hajtja egy nõ felé, addig a nõk érdeklõdését a féltékenység szítja". És valóban, a jégcsap igazgatónõ is gondolkodóba esik, meg a rendíthetetlenül, unalmasan hûséges diplomata is megzavarodik... Pláne, mikor a 2. rész végére a mindig mosolygós Lee Seol keservesen sírva fakad, amifajta érzelmi hullámvasutat aztán végképp nem szokhatott meg szegény paSSHi a rideg igazgatónõtõl.
Mindenesetre akinek eddig mutattam ezt a sorozatot, azoknak tetszett, bár nyilván a saját ízlésem szerint lelkesedek/lelkesítek, de mûködik. Egyik kolléganõm szerint olyan vagyok, mint egy hittérítõ... :)))))
Ja, és ezt a sorozatot az Obsessed, a Third Way of Love, a Ghost és az East of Eden után néztem (ebben a sorrendben), így éppen rámfért egy kiSSH hepiend... :))))))))

Na, kíváncsi leszek, ha majd egyszer megnézed az Obsessed-et, milyen véleménnyel leszel róla.
És hidd el, egyáltalán nem vagyok elfogult... csak megszállott... :)))))))