és a ló szeme:
benne van a félelem, a bátorság, a vakmerõség, az ösztön, a tapasztalat.
És ha jól megnézi valaki, benne van az egész farkascsorda.

és a fõszereplõkrõl (kép) még nem is esett szó!(ma már semmiképp)

Belenéztem a filmbe, kerestem Baturól egy képet, de vele nagyon mostohán bánt az operatõr, nem találtam, pedig párszor pillanatokra feltünik.
De igy belenézve is gyönyörûség, a szinek a táj, a farkasok, az emberek, a zene, Csen Csen.

Wolf Totem - Farkastotem

az nekem is eszembe jutott közben, hogy az iró és Jean Jaques Annaud biztosan találkozott.
Nagyon kíváncsi lennék a beszélgetéseikre!
A megfilmesítési jogokat általában a könyv kiadásakor a kiadóval kötött szerzõdésben már eleve rögziteni szokták, persze nem tudom Kínában hogyan van ez.
A filmesek mindig élnek az alkotói szabadság eszközével, egyszerûen erre szükség van.
Az író lehet hogy elégedett a filmmel. Lehet hogy ott volt februárban Hong Kongban a Filmfesztiválon a sorok között, és tetszett neki, amit lát.
Számomra a két mû külön létezik, és külön külön szuverén mûvészi alkotás, nem érzem a filmet könyvszagúnak, és a könyvet sem filmszagúnak.

A szmog és homokvihar: Igen, lehet, a befejezést megoldhatták volna másképp. De annyira felhúzták a feszültséget, Csen Csen búcsúja a kisfarkastól olyan érzelemcunamit inditott be, hogy itt kellett abbahagyni. Egy levezetés már visszahozott volna minket nézõket a jelenbe.
Amikor a kinai, illetve a Távol-Keleti mozinézõ kimegy a moziból, semmit nem lát a könnyeitõl., pár perc, azután megnyugszik, letörli a könnyeit, és utána semmit nem lát a szmogtól... Felhelyezi a szájmaszkját, és szépen elindul a dolgára, és TUDJA a film mit üzent neki.
Nem kell a valósággal befejezni a filmet, mert itt van a közelünkben, érezhetõ, tapintható, szagolható, látható.

Batu halála avagy nem halála.
amikor a könyvbe beleolvastam, és láttam hogy ez bizony egy hatalmas különbség film és regény között, elõször meglepõdtem. Most gondoltam végig, hogy miért is kellett ez.
A könyvben érzékletesen van leírva a puszta pusztulása, a nomád életforma felbomlása. Évszázados hagyományok, szertartások, hiedelmek, babonák vesztek el. Valami értékes bomlott fel, de a jövevények nem hoztak a régik helyett uj értékeket.
(antibiotikumot igen, de az egy másik elmélkedés lesz)
Azt a veszteséget akarta a rendezõ, forgatókönyviró érzékeltetni Batu halálával, amit a puszta elszenvedett, örökre megszünt létezni az a gazdag ökológiai egyensúly, megszünt mint a Föld egy kincsesbányája, örökre és visszavonhatatlanul.
Ezt a veszteséget, elmúlást akarták éreztetni velünk a filmben Batu halálával.
Ki volt Batu? õ volt a szép, reményteljes jövõ. Az apa már öreg, a mult. A jelenben mindkettõ aktiv, együtt dolgozik az öreg bölcs, és az erõs fiatal.
Batu fiatal volt, hatalmas erõvel. Termékeny, hisz volt már fia. Okos volt, hiszen a bölcs apjától eltanult mindent. Õ volt puszta ura, hiszen az apja után õ következett a rangsorban,
Az õ halálával lehetett igazán jelképezni azt, hogy a mongol sztyeppe jövõtlen, felelõs gazda nélküli , sorvadásra itéltetett.
Ha Dzsingisz Kán szelleme itt élt még, már az is elköltözött valahová.

mára az utolsó beirásom igérem:

hazabeszélésként ime egy link, amit a koreai emberek tudhatnak rólunk, szegediekrõl, Szegedrõl.
jó olvasást és képnézegetést kivánok :)))

http://getabout.hanatour.com/archives/261876

és a másik uj film, ami a héten került kint bemutatásra: The Himalayas

ime a hiv poster

és ismertetõ:
http://asianwiki.com/The_Himalayas_%28Korean_Movie%29

az elõzõ filmes igéret is érvényes, figyelem.

a Tigris 3. postere

a Tigris másik postere:

Ezt figyelni fogom, ha megtalálom bármely helyen a filmet, fogok hozni róla infót
Gondolom, 1-2 hónapot kell várni, a feliratra pedig 3-4 hónapot is

a héten két hatalmasnak igérkezõ filmet mutattak be Koreában. Akik most ott vannak, elmehetnek egy moziba, és megnézhetik!
az egyik a The Tiger

http://asianwiki.com/The_Tiger

kép: az egyik hivtalos poster

Wolf Totem

és azért egy kép róla is.
Az öreg bölcs "falkavezér".
Tudása, bölcsessége sugárzó egyénisége van.
egy utolsó, aki még mindent értett.

Wolf Totem - Farkastotem

Olyannal nem is találkoztam, hogy egy könyv megfilmesítése átadja ugyanazokat az érzéseket.
A könyv olvasói sem pont ugyanazt a réteget fedi le, mint a film nézõi.

Van két különbözõ célcsoport, akikhez el kellene valahogy juttatni egy fontot üzenetet.

Szerintem Annaud tökéletes munkát végzett.
Hogy nem követi a regényt pontosan? Neki más eszközökkel lehet átéreztetni ugyanaz a drámát, képen megjeleníteni amit a regény szépen kényelmesen elmesél. Azt sem hiszem egy pl 25 -50 részes sorozat be tudná mutatni azt, amit a könyv sugall.

A szerelmi szál, ami a regényben nincs, kár lett volna kihagyni, Ez a momentum a filmben annyira leheletnyi csupán, két összezárt embernek szügségszerû, hogy vannak vágyaik, fantáziálnak egymásról, (kirõl másról ott a pusztán?).
A film jól meglett volna talán enélkül is, de egy francia rendezõtõl ilyet elvárni ...

Tudom, hogy pl. más a sorsa a regénybéli kisfarkasnak, és a filmbéli kisfarkasnak.
Engem ez sem zavar különösebben.
Nem várom el a filmtõl, hogy képi megoldásokkal ujra mondja el a regényt, mindkettõ szuverén, egymástól függetlenül létezõ mûalkotás.

Én azt is el tudom képzelni, hogy Annaud olyat tett a filmbe, ami akár meg is történhetett. Álnév ide vagy oda, szerintem õ találkozott az íróval.
Csen Csen fiatal életerõs férfiként biztosan nem volt önmegtartóztató ott a pusztán, de le sem irhatta a vágyait, az azzal kapcsolatos élményeit, hiszen a pusztán élõk éltek 20 év mulva is, micsoda szégyen lett volna.

És a Wolf Totem

megjegyzem, én még nem végeztem a könyvvel, de sok részletet elolvastam, nem birván a mohoságom korlátozni.

A filmet láttam elõször. Ha nincs film, a könyvet biztosan nem olvasom, hisz még a létezésérõl sem tudtam volna, arról nem is beszélve, hogy 2011 óta szinte nem is olvasok, tekintettel a filmek iránti szinte kizárólagos megszállottságomra.

Összehasonlítani két mûvészi teljesítményt nem nagyon jó.

A film amikor elõször láttam, nagyon fejbe kólintott, amikor kijöttünk a moziból, 20 percig sírtam, és próbáltam észhez térni. A velem lévõ "civil" barátnõm szintén ugyan igy volt, vagyis ez nem az én érzékenységem csak.

Az élmény annyira meggyözõ, megrázó volt.

A film alatt végig értettem mirõl szól, nem okozott gondot a szöveg olvasása, értelmezése. Nézõként át tudtam érezni Csen Csen kettõs érzéseit, a mohóságot, hogy legyen egy saját kis farkasa, aki az övé. A felelõsségre ébredését is amikor megkapja, hogy hogyan tovább.
A "megmenteni a halálnak" dilemmája.

Sarkítva: "Egy hóhár megmenti az halálraitéltet, hogy azután kijátszadozva magát - maga ölje meg" !?
Tudom, hogy ez igy kemény.

A puszta ökológiai egyensúlya ekkor már a végét járja, nem lehet ugy élni, mint elõtte ezer évekig, a betelepülõ "gyüttmentek" törvényszerûen jelennek meg. Gyorsan, pár év alatt, a szemünk elõtt történik a természetnek a rombolása, visszavonhatatlanul, és azóta is folyamatosan zajlik, napjainkban is, és nemcsak Kínában, hanem az egész Föld nevû bolygón. ( amit ûrszemétnek nevezünk, azt most hagyjuk)

A film teljesen át tudja éreztetni ennek a fájdalmas veszteséget, tudja éreztetni, hogy bár a pusztáról beszél, de ez általános tragédia, figyelmeztet Csen Csen felelõsségén keresztül mindannyiunk, a kisember felelõsségére.

A film remélhetõleg nagy siker lesz világszerte, sok emberhez jut el, és sokan döbbennek rá a saját tetteikre, amit megtettek a környezetükért, és arra is amit nem tettek meg.
Ennek a filmnek ez a küldetése!
Kizártnak tartom, hogy ez a film ne érje el a célját, és aki csak elámul a ménes halálvágtájának szuper kivitelezésén, és ennyi ragad meg benne, de mégis, hiszem hogy utána már -ha nem is tudatosan - de szégyenkezve dodja ki a popconos dobozt, a cóláspetpalackot, és hazaérve megiszik egy méregtelenítõ teát a kukorica-cola együttesben lévõ e-betûhalmaz semlegesítése érdekében.

Az is hozzájárul a filmélmény különbözõségéhez, hogy moziban néztem, minden külsõ körülmény kizárásával, igy a drámai hatásokat mélyebben volt lehetõségem átérezni.
Nem lehetett megállítani, kimenni, nem volt a család beszürõdõ, kellemes zajai, a konyhából bekúszó töltöttkáposztaillat.

A moziban Csen Csen szemei egy egész vásznat töltöttek ki, szinte magamon éreztem a tekintetét, így könnyebb volt azonosulni a személyével, a fájdalmával, a felismeréseivel, a kétségbeesésével, és a tehetetlenségével.
Ennek a filmnek ez a küldetése, és ha egy ember is megváltozik a hatására, akkor már megérte megcsinálni.

És egy biztosan, Én.

Bubblegum

hogy van-e visszaút egy alkoholistának a normál életbe? azt hiszem igen. De amennyiben ha nem is hisz ebben mindenki, de egy filmben ezt nem lehetne (nem szabadna) bemutatni. A film egy sztori bemutatásán, és ujra+ujra megrágásán kívül feladata lenne irányt mutatni, és hitet, reményt is adni. Ez talán egy pozitívuma a filmnek. Felülemelkedni azon, ami azon a napon épp fontosnak látszik, és csak egy jobb jõvõ képét látni.

a két magányos farkasunk biztosan fog magának párt találni. Mindkettõ a médiában dolgozik, sikeres.
Vannak tüskéik, az egyiknek a munkamánia, a másiknak a nincstelensége, de taszitó tulajdonságaik nincsenek

Én nem sajnálom õket, vannak akik arra születnek, hogy ne házasságban találják meg az életük értelmét, és így boldognak érezzék magukat.

kép: egy boldog család - mellékszereplõként. (ez a család egyébként annyira tökéletesen szeretetben egymásra figyelve, törõdöen él együtt, hogy már szinte mesébe illik, vagyis kicsit hihetetlen is)

감사합니다 köszönöm

Látatlanban adok a sorozatnak 5 pontot a 10-bõl - neked meg 9-et a leírásért. :)

Természetesen az "igaz szerelem" :) , ezt már A herceg menyasszonya után tudhattuk, ami minden idõk legintelligensebb humoros filmje. Ami fõleg annak tükrében érdekes, hogy amerikai film és náluk nem szokhattunk hozzá. Kicsit lassú folyású mesefilmszerûség, de több poén felejthetetlenné sikeredett - engem elvarázsolt örökre.