Most olvasom milyen veszteség ért. Mert bizony az. Sok-sok idõvel és szeretettel gyûjtögetted. Olyan, mintha egy értékes gyûjtemény elégne, vagy összetörne. :( Biztos vagy benne, hogy nem lehet megmenteni. Azt azért nem értem, hogy egyébként egy garancia egy göngyölegtõl függne . :-O

Minden esetre nem néz ki rosszul!:)))))))))))))))))))))))))))

Mivel nem iszom sört, így fogalmam sincs!:)

Szívószál a sörben.... modorosság... gyenge kísérlet arra, hogy üdítõnek álcázza, higéniai megfontolás, megszokás?????
fogalmam sincs... egy biztos, hogy nem fogyasztói trend, hiszen egy csomó reklámot megnéztem, üveges és dobozos sör esetében sincs szívószál. Ez a típusú sör, nem a tradicionális italaik egyike, az, hogy nyilvánosan fogyasztja egy kicsit nyugatiasabb benyomást kíván nyújtani tán, mintha sojut nyakalna üvegbõl? Ki tudja, tán ez volt a forgatókönyvben, a szívószálat nõiesebbnek gondolták, mint közvetlenül a dobozból fogyastani.

"Lehet hogy nem jól itélem meg, de nekem akkor is sok a visszafordulás a multba.
Miért kell mindent mindig megmagyarázi, keresni hogy mi miért volt!
Aki örökké a multba néz, annak nincs jövõje."

Nem kell folyton csak a múltba meredni, ez igaz. Egy kiegyensúlyozott családban felnövõ kiegyensúlyozott gyerek felnõttként ezt nem is teszi, számára a múlt csak az a biztos talpazat, amirõl kellõ önbizalommal elrugaszkodik a jövõ felé. Akinek múltját egyetlen tragédia árnyékolja be, az hatalmas küzdelmet folytat azért, hogy túl tegye rajta magát, továbblépjen, de még így is vissza-visszatérhet az a bizonyos árnyék. A Fiú és a Lány múltja nem egyszerû képlet szerint mûködik, tragédiák, veszteségek láncolata, alig térnek magukhoz az egyikbõl, már jön a másik. Szerintem ehhez képest elég "jólsikerült" felnõtté válnak. A lány nem világfájdalmat sugároz, nem megkeseredett, hanem próbál bizakodó, kedves és pozitív lenni. Okos, alapos, a munkájában kreatív, ugyanez igaz a Fiúra is. Tetszik vagy sem, azért vhol a múltunk formál olyanná, amilyenné válunk Tudatosan v. tudat alatt hat ránk, annak, akinek ennyi sebe származik a múltból, arra talán ez még inkább igaz.

Hogy a múlt taglalása arányaiban túl sok a sorozatban? Ezt nem tudom megítélni, hiszen nem láttam még végig, de a 7. részig a múlt felidézése nem egyszerû ismétlés volt, hanem újabb részletekkel, összetevõkkel kiegészítés, tehát nem felesleges.

Tudom, te csak egyféle szerelmet ismersz, ez már a Two Weeks és a Maids esetében is eltérõ álláspontra vezetett nálunk. Én ugyanis úgy gondolom, hogy a szerelem elnevezést nem csak egy mindent elsöprõ, kizárólagosságot hordozó nagy érzelem érdemli ki. Én úgy hiszem, ahogy az emberek sem egyformák, úgy az érzelmi életük sem, így az sem, ahogy a szerelmet megélik. Igenis vannak félénk, bizonytalan emberek, vannak zárkózottak, nehezen kapcsolatot teremtõk, vannak hûvösen intelligensek, vannak folyton hevülõk, akik mindig mindenbe teljes szívvel ugranak fejest gondolkodás nélkül... és még millió változat árnyalat és összetétel, ehhez jön az életkor, az élettapasztalat, ami igenis tovább színezi az egészet. Nem szeretném sem rangsorolni, sem minõsíteni éppen ezért azt az érzelmet, amit õk szerelmek gondolnak/éreznek. Miért ne lehetne az is az?

Szerintem nem nyavalyog az a férfi, aki azért választja a keleti orvoslást, mert segíteni akar a lányon, aki számára mindent jelent, testvért gyerekként, serdülve pedig szerelmet. Inkább egy gondoskodó, törõdõ hozzáállást, egy adakozást önmagából. Másrészt biztos vagyok abban, hogy a Fiú rájött hivatása gyakorlása közben, hogy ez az õ útja, lehet, hogy kezdetben a lány iránti érzelmei terelték rá, de az, hogy élvezi és szereti a hivatását, az azt mutatja, hogy intellektusának és habitusának tökéletesen megfelelõt választott. Nem csak az a férfi, aki a kihívásokat kedveli, ambiciózus és "harcos" típus, számomra az is férfi, akiben van kedvesség, figyelmesség, törõdés, másokra való tekintet. Ez a gyengéd erõ, ami sokszor erõsebb a harcias erõnél, nem az általad nevezett "teremtõ", hanem az ápoló, növesztõ, ami épp úgy a világ éltetõje, vele számomra egyenértékû. Miért kellene a férfiaknak egyformáknak lenniük, ha a nõk sem azok? Nekem kicsit túl kategorikusan fogalmazol és látsz.

RÁGÓGUMI

A sorozatot nézve a két fõszereplõrõl a Peter Pan effektus jutott eszembe, 33 évesek, de vhogy nem akarnak igazán felnõni. Egyre többször találkozunk ezzel a való életben is.

A Lány talán azért is ilyen, mert azt kellett megtapasztalnia, hogy akihez kötõdik, azt elveszíti, elõször 5 éves korában az anyját, aztán középiskolásként az apját, a Fiút, akinek nem lehet kedvese, hiszen a kihallgatott telefonbeszélgetésbõl megtudja még kislányként, hogy a szerelmi kapcsolatukat a Fiú anyja ellenzi, õt azonnal elküldené a háztól... Õ csak él bele a világba, próbál erõsnek, sebezhetetlennek látszani, miközben tele van bizonytalansággal, szeretet éhséggel, mosolygó arcot mutat kifelé akkor is, amikor ég a ház. Még csodálhatnánk is ezért, hogy mennyire igyekszik tekintettel lenni mindenkire, mennyire figyelmes, de vhol van egy pont, amikor ez már nem válik a javára, mert igenis néha meg kell fogalmaznunk, ki kell mondanunk az igényeinket, mert különben folyamatos frusztráltságban élünk... Ezt anno nemes egyszerûséggel a népi bölcsesség így írta le: "Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát"...

A RÁGÓGUMI

A rágógumi egyik alapkérdése a MAGÁNY... ezt is több szereplõn keresztül mutatja be.

Mindjárt az elsõ részben 2 kis rövid, de érdekes felütéssel...
Az egyik a rádió kis játéka, amiben a magányosokat hívják meg egy kis közös játékra, hogy az épp lejátszott dal ütemére kapcsolgassák a villanykapcsolót, majd pedig a rádiósok lesik a szöuli éjszakát, hogy hol villannak fel fények, mi pedig láthatjuk a felvillanó fények mögött a magányos embereket, akiknek az egyedüllét közepette megtetszik ez a játék...

A másik ilyen, az öngyilkosságra készülõ középiskolás lány, akit az élõadásban mentenek meg... az õ magányát próbálják a saját életük lecsupaszításával feloldani a mûsorvezetõk, kétségbeesésükben saját kudarcaikat is megmutatva igyekszenek a halni készülõnek igazolni, hogy a Sors szerencséd fordulatot vehet bármilyen rossz dolog után is... Ez amolyan igazi igazság pillanata... lehull a felvett szerep, kiderül róluk, hogy milyenek is voltak rádiós életük elõtt... a baj elhárultával kapnak csak észbe, hogy milyen titkokat fecsegtek ki magukról!:)

Valahol mindenki magányos ebben a sorozatban, legalábbis bele van feszülve egy vmibe, ami másoktól kicsit elzárja...

A Csúnya Lány... nála ez nagyon nyilvánvaló... a gazdagsága/pozíciója és a nem trendi kinézete... õ ebben a börtönben szenved. Mert mindig lesznek olyanok, akik a pénze miatt fognak hozzá közeledni, de eddig csak a szerencselovagok legrosszabb válfajával találkozott, az egykori võlegénye egy undorító példány belõlük. Okos, intelligens, önálló, nem beképzelt, tele jószándékkal, de nem illúziókkal, mondjuk ilyen anya mellett nem is lehetnek szegénynek, hiszen anyuci minden második szava egy földbe dorongolás azért, mert nem trendi a testalkata és mert nem hajlandó divatmajmot csinálni magából csak azért, hogy a gazdagságát a magára aggatott méregdrága ruhákkal és kiegészítõkkel fitogtassa...

Csúnya Lány Anyucija is nagyon magányos, õ a státusának a foglya, akinek élete másból sem áll, mint kinézetének, viselkedésének, lánya kiházasításának alárendelése annak a célnak, hogy ezt a státust mindenkiben tudatosítsa Ez pedig tényleg igazi fogság, nincs benne engedmény slendrián frizurának, tavalyi táskamodellnek, lapos sarkú kényelmes cipõnek. Hiába tudja, hogy lánya különb a szerencselovagoknál, mégis újabb és újabb võlegény után kutat, akire rásózhatná. Ha balul üt ki a dolog, akkor ezt a presztízsén ért sérelemként fogja fel, ahelyett, hogy a belerángatott szerencsétlen lányára lenne inkább tekintettel...

Csúnya Lány Bátyja, õ a húga iránti kedves szeretet fogja, õ igazi sármõr, társaskapcsolataiban biztosan sikeres lehetne/lehet..., de mindezt beárnyékolja az anyja féken tartása és a húgáért érzett aggodalom és a folyamatos védelme, ahogy a sértésektõl/sérülésektõl igyekszik megóvni, ill. ezeket megtorolni...

Az elvált férfi, a helyzete foglya, amibe a felesége csalása után kerül, akitõl elválva otthonát, gyerekeit, pénzét veszti... és talán a másik nembe vetett bizalmát is... úgy tûnik, csak a munkájának él, a Fõnökkel gimi óta ismerik egymást, ez a férfibarátság talán az egyetlen tartós kapcsolata...

A Fõnök, amolyan munka megszállottja, szereti a munkáját és roppant profi benne. Felelõsségteljes munkája magányra kárhoztatja, hiszen a hajtásban nincs igazán ideje az emberi kapcsolatokra. A maga módján szereti a lányt, mélyebben, mint ahogy a lány ezt megéli.

Tulajdonképpen mindenki szingli, ki ezért, ki azért... a bemondónõrõl kiderül, hogy bizony már 44 éves, 3 kutyája a társasága, a DJ is magányos, õ azért szakított egykori barátjával, mert az a bárokat látogatva a bárhölgyekkel is összemelegedett, feltételezte, hogy meg is csalta velük....

A Részeges lakótárs... hát õ bizony minden este becsülettel leissza magát, a pia bizony keményen fogja és nem engedi

A Fiú Anyja, az egyre súlyosbodó betegségének a fogja, a saját és fia életét is ennek rendeli alá, amiben a boldogság luxus, elsõdleges szempont a biztosítékok beépítése vész esetére.

Magányos emberek, akik közül néhányan próbálnak utat találni a másik felé, mint a DJ az Elvált Férfi felé.. érezzük, hogy bizony nem rossz ötlet, õk passzolnának, és nem csak azért, mert két csalódott ember vigasztalhatná egymást, inkább azért, mert mindketten gondoskodni igyekeznek régi barátjuk boldogságáról, tehát látszólagos hidegségük ellenére igazi gondoskodók... nem elképzelhetetlen némi szikra, ha egyszer az Elvárt Férfi végre felhagy azzal, hogy féljen a DJ-tõl... és észrevegye benne a csinos nõt!:)

Persze biztosan boronálódnak majd össze a sorozat végére párok. Csak az a kérdés, hogy majd mennyire értünk egyet a forgatókönyvíró ilyetén döntéseivel.

Lám, sokféle a magány, de számomra vhol a sorozat azt üzeni, hogy a magányunkról mi is tehetünk, ahogy arról is, hogy kilépjünk belõle....

Szegény Menyhért, csak az a baj, hogy ennyi kinccsel adta meg magát a technika ördögének. Úgy tûnik Murphy törvényei egy újabbal gazdagodnak.... a külsõ vinyók ha elszállhatnak, hát el is szállnak, fõként ha tele vannak!:(


Még szerencse, hogy te nem az a hosszan siránkozós fajta vagy, így tudjuk, hogy csak azért mesélted el, mert már ott kattog a fejedben a megoldás a problémára.

Szép reggelt Mindenki!:)
Ha már Cru-t ritkán látjuk, mert intelligens mosógépében megtalálta az ideális szellemi partnert az eszmecseréhez, legalább egy régi képe idézze azt, amiért annyira szeretjük!:))))))))))))))))))))))

Bár én még csak 7 rész láttam belõle, így nincs akkora rálátásom a sorozat egészére, de a múlthoz való többszöri visszakanyarodás mindig újabb érzelemmel egészíti ki a már amúgy is összetett képet. Vegyük a Fiút (ha vki szabad egyáltalán fiúnak nevezni 33 évesen). Elõször csak annyit tudunk meg, hogy a Lánnyal testvérként nõnek fel, aztán, hogy a Lány apja szinte az apa szerepét tölti be az életében, ehhez bekapcsolódik egy kétszeres bûntudat, egyszer, amikor az õ férfivá avatása a kórházban az alkohollal lehet a férfi - egyébként gyomorrákos - fizikai végsõ összeomlásának és halálának közvetlen oka, másodszor az Anyja telefonban elmondott rideg szavai, amivel a két fiatal kapcsolatát szakítaná meg a Lány elküldésével, és ezt a Lány is hallja, a Fiú pedig szintén, de egyúttal érzékeli a Lány fájdalmát az Anyja elutasítása miatt. Tehát igenis kell a múltba nézés, hogy megértsük, miért vacakol egy felnõtt férfi egy távirányítós autóval, miközben döntésre készül.... Itt az érzések tényleg összetettek, ahogy próbálnak szeretteiknek megfelelni, és bizony dönteniük kell, mikor melyiket bántják inkább meg, ki a fontosabb adott pillanatban...

Érdekes az életkoruk, 33 évesek, amolyan Krisztusi kor, az élet fordulópontja, ha úgy tetszik. Néha a "cukiságok" miatt éretlenebbnek tûnnek, de valójában a szemérmes tipikus gesztusok mögött igenis ott a Férfi és a Nõ. A Lány már együtt élt vkivel, a Fiú sem olyan kis ártatlanka, mint hisszük, néhány elejtett mondata igenis jelzi a Férfi vágyakat.... nem plátói kapcsolatot akar a "húgicával", elég, ha a szavaira gondolunk, amikor a MOTEL feliratra mered. Egy kedves, érzékeny, gondoskodó fiú, aki nem akar kioktatni, csak segíteni. A részeges barátját se kommandírozza, elfogadja olyannak, amilyen, rábízza a döntést, de segít, ha kéri.
Nem nagy sorozat, de üdítõen friss. Nekem különösen tetszett az a vágás, amikor a csúnya lány egyedül nézi a kiállításon a tengert ábrázoló festményt, majd a tenger hullámai megelevenednek és a Fiút látjuk a Lánnyal a tengerparton... Itt is milyen mély értelmet kap a sután induló beszélgetés... min is ülünk? Ez nem homok, hanem vki más emlékei, szemete.... A Fiú válasza, akkor fúrjuk át azen a szeméten magunkat a tiszta homokig.....