8/10
NADALFAN 2011 jan. 11. - 20:34:12 8/10 Előzmény alex4427
(5/25)
nem vitatkozom hogy jó film de az biztos kusturicának egy kerékkel több van a szokásosnál!e filmjébõl még azt is gondolnám pedofil hajlamai is lehetnek!
10/10
alex4427 2010 aug. 07. - 19:01:34 10/10
(4/25)
Ne kerteljünk: zseniális film!
Újra nézve még jobb, mint korábban!
verdeleth 2009 márc. 29. - 22:40:46
(3/25)
Bár a tartalomban leírtak után nem pont erre számítottam, és a Kusturicára jellemzõ stílus itt néha ad egy két üresjáratot is de összességében nem von le az értékébõl, tényleg kötelezõ, fõleg nekünk, magyaroknak, akik értik is mirõl van szó.
rajongólány 2008 ápr. 13. - 01:08:56
(2/25)
Én ezt nem is tudom kommentálni. Ezt látni kell!!:-)
8/10
perry 2008 ápr. 12. - 12:14:03 8/10
(1/25)
Csak ajánlani tudom a filmet. Azért is mert Kusturica nevével fémjelzett. Viszont azért is mert kitûnõen rímel Szabó István Apa mozijához. Valamint arra a geopolitikai helyzetre mely az 50' s évek Szerbiáját és Magyarországát jellemzi.
Kusturicánál egy éppen serdülõ gyermek éli meg az apa a rendszer által történõ "elvesztést". Míg Szabónál az álmok és képzelet is a film sajátja, addig a mostani moziban a kegyes hazugság és a realitás, valamint a gyermeki képzelet
elegyét kapjuk. Bár Kusturica filmje vad és kegyetlen is egyben. A papa szolgálati útra ment családi drámája két asztali jelenet közé feszül ki, az elsõn a fiúk hagyományos körülmetélését ünneplik, Mesa a párt kegyébõl még részese lehet a nagy eseménynek, mit sem sejtve ül az álnok Zio sógor és a megbántott szeretõbõl sógorasszonnyá avanzsált Ankica mellett, de odalent már várja a fekete autó. A filmet összegzõ nagyszabású összejövetelen újra együtt ül a szabadban felállított esküvõi asztal körül minden fontos szereplõ: ki új életére készül, ki régi ügyeket zár le. Mesa kibékül a sógorával, de a felesége, akinek már ott a hasában a harmadik gyerek, engesztelhetetlen a fivérével. Zio részegen és bûnbánóan, talán számításból is, betöri a fejét. A felbomló ünnepi asztalnál egy ábrándos nõi hang a Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarországot énekli, és miközben a megenyhült húg Ziót ápolja, Mesa a pincében meghágja Ankicát, egyszerre állva nemtelen bosszút régi szeretõjén és a sógorán. A durva jelenetnek tanúja lesz a régóta áhított bõrfocit rugdaló gyerek, Ankica szégyenében felköti magát a vécéláncra, de nem hal meg, csak öblí t (Kundera bánt el ilyen gonoszul a Tréfa egyik nõalakjával), a nagypapának elege van, úgy dönt, hogy beköltözik az öregek otthonába, és a jugoszláv válogatott 3:1-re veri az oroszokat a helsinki olimpia negyeddöntõjében. Az élet pedig megy tovább ki-ki a maga útján ülünk a kis keleteurópai "bilinken" és nem tudjuk mi lenne nekünk jó egy igazán új világ, vagy ez a régi új foszladozó szocializmus nélküli valami. Ami kicsit sánta nyomorgunk is kicsit, de van "szabadság" vagy mi a frász.
A papa szolgálati útra ment bõven lehetne magyar. Nekünk is van Mesánk, Ankicánk, és Ziónk és bõven elmondhatjuk "...ilynek voltunk vadak, és ......? ".