Bár mindig magával ragad a képi világa, mégis nagyon zavaró, hogy a végén a gonosz nem bűnhődik, nincs benne feloldozás, katarzis, ezért nem szeretem. De nem tudom nem megnézni, és amióta nem a történetet figyelem, hanem ami mögötte van, azóta sokkal nagyobb kevenc lett.

Ez már magában hordozta a tragédiát. Ha belegondolunk, minél részletesebben tervezünk meg valamit, annál nagyobb csalódás ér minket, hiszen a valóságban teljesen máshogy realizálódik az ideális kép. Gatsby az álmához ragaszkodott, nem a nőhöz. Az álmában szereplő nő kellett neki, pontosan úgy, ahogy elképzelte. Daisy meg akart vele szökni. Ha igazi szerelemről szólt volna, akkor megszöknek és boldogan élnek életük végéig. De Gatsby ezt nem így álmodta meg, neki minden kellett. Szerintem ezért nem a szerelemről szól, hanem a beteljesült és beteljesületlen álmokról. Talán belemagyarázás, de a tragikus befejezés mintha kicsit már előrevetítené a gazdasági válság rémét, az óriási bukások idejét is.
Gatsby a múltban élt, csak múltja volt. Ezért nem volt terve, hiszen akkor lett volna jövője. Csak álma volt, melyet a múltban épített fel, és amelyből nem sikerült tovább lépni, nem sikerült a jelent újraértelmezve módosítani a jövőképet. Mintha statikusan ott ragadt volna 5 évvel korábban. Leírta, hol kell lennie 5 év múlva, és közben elfelejtett élni, fejlődni, újragondolni.
A történet iránt fanyalgókat nem feltétlenül értem, hiszen egy klasszikus bosszúállós kriminek is ez a története. A főszereplő a bosszúállásba ragad bele, nem lép tovább, nem fejlődik tovább, nincs személyisége, csak az"álma".

Számomra felhívja a film a figyelmet, hogyha csak a gyerekként kigondolt álmunkat hajtjuk, lehet, mire megvalósítjuk, már teljesen érdektelen akkori önmagunk számára, nem tesz minket boldoggá. Személyiségünk dinamikus, álmainkat is folyamatosn felül kell vizsgálni, és módosítani, hogy ne ragadjuk bele múltunkba.

Egy felkapaszkodott senkiházi még proli korában belezúgott a gazdag nőbe. Nem tudni mi csábította jobban, a gazdagság vagy a nő, de sokat aludt és az amerikai álom beteljesült. Ezáltal sokkal közelebbről lesheti az álomlányt, aki továbbra is elérhetetlenül messze van. Erről a piszkosul gazdag és piszkosul szemét férj gondoskodik, aki szeret félredugni felkapaszkodásra aspiráló fehérnépekkel, de nem bírja elviselni a felkapaszkodott pacákokat. Ezután beüt a krach és a tragédia. A szenvedélyes amorózó száguldozó nője féktelen sebességmámorában tudatalattija markáns segedelmével feláldozza a benzinkutas ribanc feleségét, aki nem más, mint a felkapaszkodásra aspiráló fehérnép. No, de a dráma még csak drámácska, ezért hálaistennek kilyuggatja a megvadult férj – alias benzinkutas – azt a kibírhatatlan felkapaszkodottat, aki századszor is azt mondja: „öreg harcos”. Régi frontkatona vagyok, de ez a bizalmaskodás kiakasztott. Mivel nem tudtam eldönteni ki a legnagyobb szemét, azt sem, hogy hím, vagy nőnemű, úgy döntöttem ez a film nem nekem való.