egy kis tudományos háttér:

https://blogs.scientificamerican.com/guest-blog/is-a-drunk-witness-a-bad-witness
"Rosszabb-e az ittas szemtanú? (mint a józan)"

(a cikk egy tudományos kutatást ismertet, amely szerint az enyhe, sõt, a közepes ittasság nem rontja a szemtanúk beszámolójának hitelességét)

A maga mûfajában ez egy 10/10-es film, de inkább nõi nézõknek ajánlanám.

Nekem az a problémám, hogy ha egyáltalán nem is akarom belelátni ezt egy filmbe, a rendezõ gondoskodik arról a szereplõkön és a cselekményen keresztül, hogy ez látszódjon ki belõle.
Nem gondolom, hogy csak én láttam bele ezeket a nõi karakterekbe, nem is írtam ilyesmit. Bár ettõl nem hiszem, hogy oly rendkívül sok dimenziós lenne egy film, mert a nõk sem hibátlanok, de semmi baj, mert ezekrõl szinte mind a férfiak tehetnek és ha nem is õk az okozói, de a probléma felbujtói feltétlenül õk. A baba kádba fulladásán kívül szinte minden negatív eseményrõl a férfiak tehetnek a filmben, ahogy egyértelmûen pozitív férfi karakter sem létezik a film világában. Még a pszichológus is elcsábul, és szeretõi viszony reményében közeledik, egy még meglévõ kapcsolatba megy bele szakemberként, még õ sem képes etikusan pszichológusnak megmaradni. Ha nem is árt, õt is csak "hajtják a hormonok"...

"hogy a filmben mintegy a férfiak az elnyomók, az agresszív zsarnokok és csak a nõk ennek a csak "férfierõszaknak" az áldozatai." Annak, aki ezt akarja belelátni a filmbe. De amit alább kifejtettél a nõi szereplõkkel kapcsolatban, azt gondolod, hogy kizárólag te láttad és érzékelted a film nézése közben? Pont attól olyan jó ez a film, hogy kicsit sem kétdimenziós.

Borzalmas ez a film... Förtelmesnek is mondhatnám.
Az elejei nyíltan naív merengés, kronológiailag már több fontos momentum után. Hogy mit mondanak egymásnak az év 365 napjának túlnyomó részében elalvás elõtt? Jó éjszakát?... Azon gondolkozott, hogy mikor volt jelentõségteljes testi kontaktusa utoljára? Jelentõségteljes testi kontaktus? Nagyon sajnálom... (egy kis spojler) Ha pedig minden nap próbálsz nem az elõzõ házad melletti házra tekinteni a vonatról, akkor miért nem mész más közlekedési eszközzel, illetve más útvonalon, ha ez tényleg ennyire rossz, de te mégis mindig megnézed? Ha pedig kényszeresen a volt házad melletti házat akarod nézegetni, az ott élõ emberekkel egyetemben, akkor mégis miért mondod, hogy te nem akarod õket nézni, de mégsem tudod megállni? Esetleg nem önsajnáltatásról van szó? Egy olyan útvonalon, ami sem a munkába, sem semmi aktuálisan fontos helyre nem visz? (kis spojler vége)
(spojler) Van itt minden, mint egy fantasy-ben. Családon/kapcsolaton belüli erõszak, kizárólag férfiak által kivitelezett erõszakossággal, ártatlan, kizárólagosan nõi áldozatok, akik ha hibáznak is, nem hibáztathatóak, mert a felelõtlenség meglétét az általuk elszenvedett, bizonyára férfierõszaknak köszönhetik, semmi másnak, és ez már feloldozást is jelent minden felmerülõ kérdésre...
Fontos, nem az a baj, hogy a film bemutatja, hogy vannak erõszakos férfiak és vannak olyan nõk, akik ennek az áldozatai, mert az erõszak nemtõl és életkortól függetlenül, bármilyen vonatkozásban egy fontos téma, hanem az a súlyos probléma, hogy a filmben mintegy a férfiak az elnyomók, az agresszív zsarnokok és csak a nõk ennek a csak "férfierõszaknak" az áldozatai. A családon belüli erõszak egy formáját általánosítja és kivetíti a film a közre. De egyrészrõl, ha sajnos vannak is erõszakos férfiak, a családon/kapcsolaton belüli erõszak nem mindjárt és kizárólagosan férfierõszak, másrészrõl azoknak a nõknek, akik bármilyen traumán is estek át az életük során, felnõtt emberként igen is van felelõsségük. A trauma a felelõsség kérdésében enyhítõ körülmény, nem pedig felmentõ körülmény.
Megan Hipwell azért ásta el anno a kádba fulladt gyermekét, mert nem akart felelõsséget vállalni a haláláért. Mert félt a következményektõl. Ezért ásta el a saját babáját egy erdõben. Rachel pedig, az õ babás szituációjáért egyébként hogyhogy nem került a bíróság elé?... Õ nem akart ártani neki. Persze, egyébként sok olyan gyerekrabló van, aki szintén nem akar ártani a gyereknek, "csak" elrabolja és utána a sajátjaként neveli. Õk se akarnak ártani... Ha nem jön ki a baba anyja, Anna Watson, Rachel vajon meddig vitte volna a házból is már kivitt babát? Meddig akarta volna "csak" a karjában tartani? Õ nem a család barátja volt, hanem az ex-férjén kívül mindenki más számára egy idegen. Az özvegy férfi kifakadása pedig a meglátásom szerint egyáltalán nem meglepõ, tekintve a körülményeket, hogy Rachel a házába bekéredzkedve hazudott neki, szinte végig. Az akkor még csak eltûntként kezelt kedvesérõl. Aki egyébként megcsalta õt. Rachel csak megint jót akart, de egyenesen már nem ment sajnos, ,,nyíltan és õszintén". Az agresszivitás az özvegy részérõl persze nem helyes, ez egyértelmû, de a kifakadása valahol mégis csak érthetõ. Ütni, verni egyáltalán nem verte Rachel-t, de a kifakadását mégis durva agresszióként, indokolatlan, teljesen érthetetlen és elõzmény nélküli eseményként mutatja be a film. Rachel úgy viselkedett ebben a vonatkozásban, mint egy mániákus, de ez teljesen rendben van... Sõt, õ megy el feljelenteni. A gyûlölködõ férfiak toposza gyönyörûen visszaköszön az áldozati szerepben roskadozó nõk mellett... Rachel feljelentené az általa megfigyelt, átvert és hülyének nézett Scott-ot, de õt vajon feljelentette bárki is a "baba ölelgetésért", vagy a notórius hazudozásért és kukkolókra jellemzõ megfigyelésekért, mintegy zaklatás címszó alatt?
A fordulat a filmben, ami szerint lényegében hipnotizálták Rachel-t, vagy állandóan kevertek valamit az alkoholjába. Ez volt a fordulat? Hogy az nem is úgy volt, mert szegény Rachel mindet elhisz éveken keresztül, jóformán napi szinten? De az "aljas férfiak" lebuknak, mert hirtelen beugrik minden...
Az elnyomott nõk fellázadnak az erõszakos és elnyomó férfiak ellen és elégtételt vesznek Tom Watson-tól. De miután Tom rátámadt Rachel-re és valószínûleg egy halálos sebet kapott a torkába, akkor a felesége, aki számára lehullott a lepel az ördögi férjérõl, miért csavart a Tom nyakában lévõ bornyitón még egyet? Miközben a férje éppen magatehetetlenül feküdt a kertben és egyébként is vívta a haláltusáját? Milyen erkölcsi különbözetet mutat ez a cselekedet?...
Ez egy olyan szinten férfiellenes film, hogy ha fordított felállásban készült volna el a nemek tekintetében, már rég vihart kavart volna a szemérmetlen általánosítása, nõgyûlölete miatt. Aljas férfiak, férfierõszak, nõi áldozatok. A férfiak csak "azt" akarják, meg erõszakoskodni. Végtelenül lesarkított és kifordított karakterek, lényegében nemi alapon szétosztva a jó és a rossz szerepeket. Szomorú, de ez a film ennyit tud, ennyit képvisel. Nem sok, de legalább jó kevés.
Igazából azt is mondhatnám egy kis túlzással, hogy ez egy propagandafilm. Bár ha belegondolok, nem is igazán túlzás ez az állítás. Filmként is rossz, üzenetében, mondanivalójában rendkívül valótlan és káros. 2/10
Azért nem 1, mert az 1 a mindennek a legalja, a 0 pedig már nem film. Jaj Phoebe, mit mûvelsz itt?...


c p, ha egy jó filmet akarsz megnézni feminista témában, akkor részemrõl tudom ajánlani a Thelma és Louise címû alkotást. Az egy érvényes történetet mesél el, és nem az általánosító ellenszenvre, utálatra van kihegyezve. Ott a feminista szempontok, aggályok felfedése és kitárgyalása a tárgya a filmnek, egy fontos üzenettel, nem pedig az árokásás, a felmerülõ problémák pragmatikus deformálása, démonizálása.

SPOILER Annak aki azt gondolja , hogy az érvényes erkölcsi tanítások egyedüli és megfellebbezhetetlen egészét képezik az emberi életnek, jelesül a nõkének ki kell ábrándítsam az élet soha sem szimplán egyszerû.
Itt pedig lehetne írni a karakterekrõl ki miképpen hibázott és mikor miért futott zsákutcába de a vásznon és az életben is a társas kapcsolatok az ember mentális léte annyira sebezhetõ és akár akarattal akár akaratlanul is tönkre tehetõ. Néhány gesztus és oda nem figyelés a másik kisajátítása olyan éles törést okozhat , hogy életünk darabokra hullhat. Talán szimbolikus jelentõségû amikor az egyik jelenetben Emily Blunt dühében a tükörre sújt a férjével kialakuló konfliktusban. A megromlott viszonyok, a szexuális függõség, a szabad akarat korlátozása, a régi asszonyon vett sérelem megbosszulása mind mint kavargó sötét és félelmetes démon üli meg a filmet.
Pedig csak hétköznapi dolgok történnek amit családok ezrei élnek át, közben életek mennek tönkre kilépünk vagy újra be lépünk egy kapcsolatba egyikbõl a másikba.
Annyira közhelyesek a történetek, hogy már igazak is lehetnek. Nézhetjük melodrámának mint többen megállapították a "nyavalygó bigék" két órája. Pedig csak véglegesen elromlott sorsokkal szembesít a film. Pillanatokkal amelyektõl elhatárolódhatunk vagy átérezzük õket mert talán velünk is történt hasonló, jobbik estben nem és akkor isten életet élünk.
Aki thrillert vár a filmtõl az igen csak csalódni fog bár nyomokban tartalmaz hogy a szlogennel éljek. Nekem még sem ez az érdekes ebben a moziban. Sokkal inkább a személyes drámák sokasága, azok a pillanatok mikor emberek kerülnek válaszút elé, gyarlóságaikat a maguk lelki meztelenségében mutatják meg megelvõ és szerzett "sebeiket" a lehetséges utakat annak feldolgozására vagy a végsõ káosz spiráljába húzva.
A sok premier plán egyeseket zavarhat Blunt szétszórt magatartása amire nem kapunk csak késõbbiekben választ, arról nem is beszélve, hogy a film a klasszikus idõugrásos fogást alkalmazza. Ezáltal igen csak próbára téve a koncentrációt a szereplõk cselekedeteinek megértésében. A történetek hol egymásba fonódnak ,hol pedig szét válnak. Megmutatva az ok okozati összefüggéseket.
Persze azoknak is igaza van akik azt mondják majd ezért kellett kiseggelnem" cirka 120 percet , hogy egy soványka krimi szállal lezárják a filmet?
Nekem viszont ami megmaradt nagyon erõs színészi játék lassan hömpölygõ súlyos gondolatokat hordozó epikus képi elbeszélés. Persze, nézõje válogatja és mindenki csak saját felelõsségére tekintse meg.

SPOILER LEHET BENNE

Nálam amúgy ott csúszik el az egész, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy egy csinos, értelmes nõ ilyen fokú alkoholistává váljon csak azért, mert nem lehet neki gyereke.
Persze nem vagyok pszichiáter, de hogy valaki alól ennyire ki tudjon csúszni a talaj emiatt (amikor örökbefogadás és béranya is létezik ma már), az számomra nehezen hihetõ, jobb lett volna, ha az emlékezetkieséseket, memóriazavarokat inkább valamilyen betegség (alzheimer pl.) okozza a fõszereplõ hölgynél, vagy esetleg valamilyen antidepresszáns mellékhatása stb, akkor számomra hihetõbb lett volna a story.
Ráadásul így a "szemét férfiak" mondanivaló is sérül, mert tulajdonképpen egy alkoholista nõ nem egy fõnyeremény semelyik férfi számára sem (maximum könnyebb õket megdönteni), mégha a mai nõk közül sokan elég rendesen isznak is (csakhogy kicsit odaszúrjak a gyengébbik nemnek is).

Tényleg jobb film is lehetett volna, kár érte.

Nem lett olyan jó film, mint amennyire beharangozták, hogy az lesz. A sztori maga jó, a könyv ezerszer izgalmasabb a filmnél. Sajnos elég vontatottra sikeredett, a színészek jól hozzák a karaktereket nem rajtuk múlott a film. Elég nyomasztó és szomorú az egész, egy apró csavar van benne, de semmi több. Egyszer valóban meglehet nézni, ha nincs más, de ha valaki kihagyja azzal sem veszít semmit. Ebbe a történetbe sokkal több volt. 5/10

Az egyszer nézõs fajtából.....egyszer végig lehet szenvedni a 3 jó bula miatt, de egy rettenet trágya amúgy.
4/10.

!!! SPOILER !!!

Én pont azért vártam, mert feminista alkotásnak volt beharangozva és férfi létemre nagyon szeretem, ha egy film a nõi lelket ábrázolja és enged egy kis bepillantást. Épp ezért kíváncsian szoktam nézni a nõközpontú filmeket. De ez a film nem lett az, sõt...: ez egy merõ nõgyalázás.

A Megan nevezetû karakter nem elvesztette a gyermekét, hanem gondatlan szülõ volt és a gyereke miatta meghalt. Noch dazu ezután az újszölött még csak egy rendes temetést sem érdemelt meg, hanem elkaparták az erdõben. Borzalom! Hol van itt a szülõi felelõsségvállalás? Hogy lehet így gyalázni az anyaságot? Egyszerûen gyomorforgató! Fõbûn! És évekig hallgat róla. Mennyire lelketlen!
A fõhõs alkoholizmusa, illetve annak oka, ti. az, hogy nem lehet gyermeke, a legszörnyûbb tragédiában gyökerezik és a legegyszerûbb ésszel is felfogható, hogy a meddõség milyen feldolgozhatatlan trauma lehet. Viszont ebben a filmben ez egyszerûen az alkoholizmus alóli felololdozás eszközévé silányul. Hasonlóképpen Meganhoz õ sem vállalja a felelõsséget, csak õ nem a gyermekéért, hanem saját magáért sem. Arról nem is beszélve, hogy végtelen ostobának állítja be a film Rachel-t. Vagy egyszerûen bolondnak, aki ki tudja milyen hosszú idõn keresztül vágyakozott egy elveszett életre... amirõl aztán kiderül, hogy egy rémálom volt. Végig! Hogy tudta egy pár perces beszélgetés a vonaton ennyire átformálni a világképét? Hogy lehet ennyire elvtelennek és ostobának ábrázolni egy nõt?
Az új feleség, Anna, egy éjszaka alatt mindent, amiben addig hitt sutba dob, hogy aztán a férje vérében dagonyázzon. Mi lesz a picivel, a kisbabájukkal? Rá ki gondol? Szülõk nélkül fog felnõni? Hiszen az anyja is gyilkos. Õ nem az életét védte, mint Rachel, hanem hidegvérrel feljebb tolta a fickó nyakába a gyilkos eszközt. Most komolyan, két gyilkos egy pár? Vagy mi itt a mondanivaló? Vagy éljen az önbíráskodás?

Mindhárom nõ ölt. A film pont hogy mindhármójukat lehúzta a szemétláda gusztustalan fõgonosz, hûtlenkedõ, félrekefélõ, gyilkos faszi szintjére. Gratulálok! Teljesen alkalmatlan eszköz arra, hogy bemutassa a nõkkel szembeni förtelmes bûnt, a kapcsolaton belüli erõszakot, pont ellenkezõleg: elképszetõen kontraproduktív.

Ép ésszel fel nem foghatom, hogy hogy képzelte az, aki ennyire gusztustalan filmet össze tudott rakni.

Ebbõl a sztoriból ezerszer izgalmasabb filmet ki lehetett volna hozni. Nézhetõ, de csalódás. 5 pont.

Rendben van a film krimi rajongóknak ajánlom.

Szépen a helyére kerül minden csak nézni kell :)
7/10

Fél óra után lekapcsoltuk, annyira követhetetlen és nézhetetlen.
Nem fogok vele újra próbálkozni. 10/0

Agymenés, és hiszti, egész idõ alatt.
Megviselt, annyira lefárasztott, nem akart vége lenni, ennek a históriának.

Valaki mondhatta volna , hogy ez egy ki- be-kúrt nõi film. Ha tudom, hogy megint a gyengébbik nem firkált össze egy forgatókönyvet messze elkerülöm ezt az unalmassága mellett idegesítõ rettenetet.
Igen, minden férfi szemétláda, rohadék, de ha meg nem, akkor egy unalmas, szürke kisegér, azért vagyunk, hogy a csodás nõk tudjanak mivel játszani. Gondolom, ezek a nõk nem találkoztak még normális férfival, azért kell így megutálni a világot, de elárulok egy titkot : az alkoholista, unalmas nõk nem izgatnak bennünket kicsit se.
3/10.
Na, lehet fikázni, hogy hímsoviniszta barom vagyok, azért elõre bocsátom : a feleségem és a lányom mellett sok kedves nõbarátom van, akik a való életben élnek és imádom õket, de nincs rosszabb egy nõnél, aki az egész világot hibáztatja, a saját kis világából meg ki sem lát. Kathryn Bigeloww tökös nõ, de még érzékeny nõi rendezést és forgatókönyvet is láttam, de, ha még egy zöldhályogos nõi filmet meg kell néznem : vonat elé vetem magam.

Én sem értem a fanyalgókat, ez a film nálam 10/10. Több hozzászólónál az volt az érzésem, hogy nem azt a filmet látta, amit én, vagy túl hosszú idõre ment ki a mosdóba. Ami viszont felfoghatatlan számomra, hogy akit nem érdekel a lélektan (neadjisten lövése sincs az emberi pszichérõl) az minek ül be egy lélektani krimire?
Hol voltak ebben a filmben nonszensz szálak? Talán az, SPOILER!!! hogy egy gyerekre vágyó meddõ nõ, akinek nem mellesleg bántalmazó férje van alkoholista lesz? Vagy az, hogy egy gyermekét elvesztõ nõ kissé meggárgyul, és abnormálisan kezd viselkedni? Vagy hogy az egykori szeretõ fél a zaklatónak látszó exfeleségtõl, de felismerve férje brutalitását végül az exfeleség mellé áll? Ebbõl melyik nonszensz? SPOILER vége
És hol voltak az elvarratlan szálak? Én egyet sem találtam.
Vagy hol volt a storyba feleslegesen betett cselekmény? Ez három nõ története volt, akiknek a sorsa akarva-akaratlan összefonódott.
"Ebben a filmben minden férfi gci és erõszakos és minden nõ áldozat és hülye... kivéve a rendõrnõt, aki nõ létére az elõítéletesség mintapéldája. Szóval nem volt jó film. A végén a pasiba sikerült minden klisét beletenni, tehát õ volt a gonosz maga, az volt a pont az i-re. A végkifejlet annyira súlytalan volt már a sok huzavona után, hogy nulla feloldozást éreztem..."
SPOILER
Nemgci férfikarakterek: a pszichiáter és a vörös hajú mellékszereplõ. Mindkettõ kifejezetten segítõkész, normális pasi.
Minden nõ áldozat és hülye? Emily Blunt karaktere volt az egyetlen valódi áldozat. Mindkét másik nõ magának ácsolta a keresztet, úgyhogy én a legkevésbé sem aposztrofálnám ezt a filmet feminista alkotásként.
A pasiba nem mindenféle klisét sikerült beletenni, hanem a bántalmazó személyiség (ez esetben egy szociopata) karakterét mutatták be tök hitelesen.
Ami pedig a végkifejlet súlytalanságát illeti: az életben sem jár minden bántalom elszenvedése után a feloldozás. Legtöbbször éppen ez a felelõs a torzulások kialakulásáért.
SPOILER vége
Számomra épp az adta a film értéket, hogy úgy tudta a feszültséget a végkifejletig fokozni, hogy közben egyszer sem bosszankodtam azon, hogy amit látok az totál életszerûtlen, hiteltelen vagy éppen eltúlzott. Nagyon eltalálták az arányokat, a képi világ hibátlan, hiteles lélekrajzok egy kifejezetten izgalmas krimiben, kiváló színészekkel. (Az már csak számomra volt hatalmas plusz, hogy a Zene és szöveg tinglitangli énekesnõjét drámai szerepben láthattam.)
Ahogy már írtam, nálam ez 10/10.

Jobb mint a könyv,remek alkotás,jó színészek.
Nálam 8...

Csavaros. Miszikusabbra számítottam, de egynek elmegy.

Nem értem a sok negatív kritikát. szerintem teljesen rendben volt,Emily Blunt hibátlanul játszik. 10/7

Remek szar film!! csak basz`as van benne... ennel szanalmasabb filmet nem lattam. 1 csillag de a 0 jobb