A TV2 is adta, én ott láttam. Jó kis misztikus sorozat volt.

8/10

Ezt a sorozatot még annó a TV-ben láttam. Én a TV2-re emlékeztem, de elolvasva a hozzászólásokat tényleg az AXN adta. Hetente egy epizód, régi szép békeidők. Megvolt azért annak is a bája. :) Sajnos arra emlékeztem, hogy ki a gyilkos, de még így is nagyon élvezetes volt újra nézni a sorozatot. Nagyon tetszett a helyszín, az a kis sziget, az epizódok sötét, baljós hangulata. Bár az elején még nem volt annyira nyomasztó, a fogadó is élettel teli volt, aztán később váltott át még sötétebbre. Nekem tetszettek a szereplők, karakterek is. Mindenkinek megvolt a helye a történetben és ahogy telt az idő egyre inkább sajnáltam, amikor megöltek valakit. Szóval érdemes megnézni, ha még nem láttad, de ne olvass túl sokat róla! A lenti fanyalgókat meg nem értem, és csak sajnálni tudom őket, hogy nem tudnak élvezni egy jó kis filmet vagy sorozatot...gondolom ez van az életükkel is.

A sorozat kikapcsolódásképp teljesen jó, tetszett a történet, a helyszín, a végén a csavar, a szinkron is. A részek nem túl hosszúak (kb. 40 perc), így érthető a 13 rész.

Az első 10 részből kéne kihozni 1-t, és a maradék 3-ból még 1- t, akkor talán élvezhetőbb lenne!
Egyébként nem igazán tetszett! Egy épkézláb karakter és színész sem volt benne, egyikük sem kedvelhető.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha a 2-3-4. rész környékén sorsolással döntötték volna el, hogy mi is legyen a vége. Minden ötletet bedobtak egy kalapba, és egy véletlenszerű, tetszőleges opciót kiválasztottak.
Igen, tinihorror, vagy főiskolás, vagy az utáni, vagy valami ilyesmi, de gagyi. Bosszantóan amatőr és fantáziátlan.
Megdöbbenve láttam a 8,2-es csillagozást. Ezek szerint a kisebbséghez tartozom.

Mindenkinek jó szórakozás a sorozathoz!

Rettenetes, frusztrálóan logikátlan, idegesítően életszerűtlen, következetlen klasszikus tinédzserhorror nulla dramaturggal. Csak az nézze meg, aki szeret ezeket. Én végigpörgettem, mert nem hittem a saját érzékemben, amik alapján az első 10 percből átjött a színvonal, de bíztam a végében, vagy hogy lesz valami igazán logikus befejezés. Szerintem igen fontos egy filmben, hogy ÉLETSZERŰ legyen, logikus történésekkel, ez a minimum.

Milyen jó filmeket csinálnak ennyi pénzből, Istenem.

Elég gyenge eresztés volt, pedig elsõ 10 rész jól sikerült, de utolsó 3 nem tetszett...

SPOILER
Tele volt a horror filmekben már 100x látott f..ságokkal, pl. mikor gyilkos 1 késsel bemegy házba, ahol konkrétan 3 fegyveres van, de persze mindenki elmenekül, nem az hogy lelõnék -.- és majd a fegyvertelen verõlegény egyedül elintézi, ... mikor meg végre sikerülne megölni, naná, hogy úgy döntenek nem ölik meg... és persze ezt többször is bájátszották.
Továbbá annyira utálom, mikor egy fõ gonosz karakterének a motivációja az, hogy "csak mert pszichopata", semmi értelme nincs, ez még a sikolyban elment, de már nagyon unalmas.

****Spoiler****


Egyetértek teljesen azzal, amit írtál, ugyanígy érzem én is. Annyit tennék még hozzá, hogy nekem Abby néhol túl naivnak és butának tûnt, olykor pedig túlságosan megjátszotta a bátrat. Nem volt szimpatikus fõszereplõ.
Ami még furcsa, hogy hagyták elmenni az elsõ hajóval a vendégeknek több mint a felét - így nem csak õk négyen a túlélõk, na meg picit szétesik ezzel a teória, hogy senki sem kereste volna õket, vagy számolt volna be a rendõrségnek.

Mindenesetre jó sorozat, szerintem az egyik legjobb ilyen mûfajban. :)

Teljesen véletlenül találtam erre a sorozatra, nem is nagyon szeretem a sorozatokat. A thriller, horror filmeket viszont igen. Direkt nem olvastam a sorozatról se véleményeket, se leírásokat, ezek általában tönkreteszik az újdonság varázsát.
Nem adtam neki sok esélyt, azért az elsõ részt elkezdtem megnézni. Még a felénél sem jártam, amikor tudtam, hogy végig kell néznem.
Nyilván ízlések és pofonok, de aki szereti a thriller és horror filmeket, azoknak én bátran ajánlom.
Most fejeztem be, két délután/este alatt muszáj volt megnéznem, nem bírtam abbahagyni.



SPOILER!




Tetszett az összefoglalód!
Én is hozzátenném néhány gondolatom.

Volt egy jelenet, amikor Wakefield rájuk rontott a kocsmában, Jimmy a kanapén feküdt, a szõke pultos lányt átszúrta, Jimmy testvére pedig szembeszállt a gyilkossal. Shane kést rántott Wakefieldre, és közben mondta a többieknek, hogy meneküljenek. Ekkor mindenki futott hátra, a mosdóba, Trish pedig felkapott egy puskát és azzal ment a többiek után. Nem értettem, miért nem lõtte le Wakefieldet. (mert akkor nem lett volna 13 rész :) )

A sheriff "bot" kiszedõ mutatványát én sem értettem, már csak azért sem, mert ha kiszedi, hamarabb elvérezhet.
Igazából ezen túlléptem.

Azt is észrevettem, de engem tovább zavart, hogy Henry, amikor JD-t megtalálta Abby, ott állt véresen.
Gondoltam, hogy lesz valami jelentõsége, vártam, hogy derüljön ki valami, végül én is elfelejtettem. Viszont így, hogy tudom, mi a vége, jó ötlet, hogy beletették.

Van olyan dolog is, ami nem világos. Persze, ez csak egy sorozat, nem kell mindent megérteni, mert lehet, hogy nevetséges elmélkedni egy 2 éve leforgatott sorozat minden egyes részletén. És bár nagyon tetszett, nem fogom kiplakátolni Harper szigetes képekkel a lakást, nem fogok HSz-es pólókban rajongói klubokba járni. :)
De - biztos, én nem figyeltem rendesen- ki volt az a férfi, akit az elején a hajó aljához kötöztek, hogy meghaljon? Trish nagyon várta, erre emlékszem, de ezek szerint nem volt lényeges, csak valakit meg kellett ölni az elsõ jelenetekben is. :)

Összegzésképpen nekem nagyon tetszett, 10/10.
Örömmel néznék még hasonlóan színvonalas sorozatokat.
Apropó! Ebben a mûfajban találok még valahol sorozatokat?
Köszönöm.

Nem unalmas az, csak valahogy nyilván be kell vezetni a történetet..nem indulhat rögtön gyilkossággal..bár azzal indult, ha visszaemlékszel a srácra a hajóra rögzítve..:)

Egyetértek az elõzõ hozzászólóval!
Nagyon jó kis sorozat! Végig izgultam alatta! Ajánlom minden horror-rajongónak! :)

LEHET, HOGY SPOILER!

Az elsõ részek kicsit unalmasabbak, de a sorozat második fele nagyon izgalmas!

SPOILER-veszély - aki még nem tekintette meg teljes terjedelmében a sorozatot, az garantáltan nem akar továbbolvasni. ;)





És akkor álljon itt az én kis élménybeszámolóm a Herper-szigetrõl és az ott történtekrõl:

Az AXN-en láttam a sorozat reklámját, és megtetszett a koncepció, hogy össze van zárva X ember, folyamatosan hullanak, és mindenki egyszerre gyanúsított és áldozat. A Harper’s Island végül nem azt hozta, amit a promo alapján vártam tõle, de az, amit láttam talán még jobban tetszett.

És milyen érdekes, hogy azt mondom, tetszett... Mert igazából egy erõsen depresszív, sötét világot láthattunk, ami engem személy szerint kifejezetten nyomasztott, és rossz érzés volt látni, ahogy az egyre inkább megkedvelt karaktereket mészárolják. De mégis, annak ellenére, hogy ezek a kiváltott emóciók nem éppen pozitívak, a sorozatot végig nagyon élveztem. És nem csak az izgalom miatt, hogy minden egyes rész végén úgy voltam vele, hogy ’ne már, most megint nem tudom abbahagyni, muszáj megnéznem a következõt - de az már tényleg az utolsó lesz’ - és mivel a netrõl szereztem be, ennek nem is volt akadálya. :)

Szóval mi is volt még itt az izgalmon-feszültségen túl? Az elsõ néhány részben - konkrétan egészen addig, amíg Mr. Wellington meg nem halt, a gyilkosságok ellenére is egy vidám, oldott hangulatú környezetet láthattunk. A gyilkosságok gyorsan következtek be, és még nem határozták meg annyira a hangulatot, mint késõbb. Természetesen már éreztük a fenyegetõ légkört, részben a halottak miatt, részben meg azért, mert tudtuk is, hogy nem Teletubbies elé ültünk le - Chloe és Cal éjszakai pancsolása, vagy Cal egynapos lógása alkalmával tarthattunk már a további vérontásról. De az elsõ pár részben még az volt a legfontosabb kérdés, hogy Chloe-t el tudje-e csábítani Sully, Trish-t vissza tudja-e hódítani Hunter Jennings, vagy hogy hogyan alakul Henry és az apósa egymáshoz fûzõdõ mérsékelten szívélyes viszonya... :)

Wellington haláláig még õk maguk sem vették észre a fenyegetõ jeleket, amelyekbõl akadt szép számmal, de ezek csak mind együtt látva adtak okot a gyanakvásra, hogy valami nincs rendjén. De mindenkivel csak valami apróság történt, ami még könnyen elmehetett egy rossz viccnek, véletlennek, vagy hasonlónak, és nem akarták vele a társaságot zavarni.

Aztán onnantól, hogy Mr. Wellingtont kettévágta az a head spade, már õk is rájöttek, hogy valami nincs rendjén. És onnantól a légkör teljesen megváltozott, részrõl-részre egyre fenyegetõbbé vált, egészen odáig, hogy már puskával vadászott rájuk a gyilkos, és akasztott embereket lógatott le az ablakuk elé.

És itt kanyarodnék vissza az elején felvetett kérdéshez, hogy mi volt még jó a Harper’s Island-ben. Nagyon érdekes volt a végére azzal szembesülni, hogy egy boldog és szimpatikus társaság hogyan törlõdik el véglegesen egy (két) õrült ámokfutása következtében. Mert ugye az elején azt láttuk, hogy itt van egy csomó ember egy jachton, boldogok, szépek, fiatalok stb., és ebbõl a végére nem marad semmi. Milyen egyszerûen lehet valami szépet és jót elpusztítani.

Henry-nek minden oka meglett volna, hogy boldog legyen, de õ ezt a csodálatos környezetet elpusztította, módszeresen semmivé foszlatta szét. Szembesülünk a dolgok visszafordíthatatlanságával. És ez a borzalmas különbség a között, amink az elején volt, és a között, amink a végén... ez egy határozottan hátborzongató érzés volt számomra. Különösen azzal, hogy a végén még láthattuk, ahogyan mindannyian boldogan és naivan mondják el a jókívánságaikat a kamerának a hajón. Addig csak fokozatosan jutottunk el az egyik ’világból’ a másikba, de ezzel a végén egymás mellett láthattuk a kettõt, érzékelve a borzalmas különbséget, a szakadékot, ami a kettõ között tátong. És elmerenghetünk rajta, vajon létezhet bármilyen indok arra, hogy valaki mindezt elpusztítsa? A válasz természetesen az, hogy nem, semmilyen ésszerû indok nem lehet. De egy õrült ember mégis képes lehet minderre a szörnyûségre.

Tehát a hatalmas veszteség, aminek a szemtanúi vagyunk, ad egy hatalmas plusz borzongást, plusz depressziót a rettegés légköréhez. És ezért nagyon jó mûfaj erre a sorozat, mert így egy filmhez képest sokkal több idõ állt a rendelkezésükre, hogy megkedveltessék, szerethetõvé tegyék a karaktereket. Hogy lássuk, õk közel átlagos emberek, a rájuk jellemzõ hétköznapi tulajdonságokkal és problémákkal, amik olyan szerethetõvé teszik az embereket. És így még erõsebben vág minket mellbe a veszteség, az ûr, amit maguk után hagynak.

Szóval nekem ez a szívbe markoló légkör volt az, ami igazán különlegessé tette a Harper’s Island-et, amire igazán Chloe, Cal, Trish, és Sully halála tette fel a koronát.

Trish esetén belegondolhatunk, milyen érzés úgy meghalni, hogy fél perccel elõtte szembesültél vele, hogy az, akihez feleségül akarsz menni, gyerekkorod óta ismered (vagy azt hitted, hogy...), akiért akár az életedet is adnád, és azt hitted, ez fordítva is így van, egy hidegvérû gyilkos, aki elárult, kiirtotta a családodat - vagyis tulajdonképpen, hogy az egész életed egy hazugságra épült.

Hasonló helyzet Sully-nál, aki a halála elõtt jön rá, hogy a gyerekkora óta legjobb barátjának hitt ember, akirõl azt hitte volna, minden gyanú felett áll, a felelõs minden borzalomért.

Vagy Chloe és Cal megrázó utolsó jelenete, ami talán a leghatásosabb esemény volt az egész sorozatban - bár belegondolva nem olyan durva így meghalni, hogy tudták, van valaki, aki az élete árán is hûséges maradt hozzájuk, mint az, hogy Trish még szembesült vele, hogy hazugság volt csaknem az egész élete.

Chloe és Cal azért is nagyon érdekesek számomra, és azért kedveltem meg õket nagyon, mert az elsõre mutatott felszínes és kevésbé megnyerõ emberekrõl kiderül, hogy mennyire õszintén szeretik egymást, és egymásért mi mindenre képesek. Chloe-ról, aki a ’The Flirt’ becenevet is kapta, végül kiderül, hogy képes komoly érzelmekre is, és tényleg mindhalálig kitart Cal mellett. Az angolról pedig, akirõl már az elején megállapíthatjuk, hogy gyengécske fizikumú, egyáltalán nem hõs alkatú alak, kiderül, hogy hihetetlenül bátor tettekre képes, hogy az imádott nõ (és persze a többiek) életét megmentse. Ez tette õket igazán szeretnivalóvá, és a halálukat olyan szomorúvá.

Ami tetszett még, hogy én végig nem éreztem úgy, hogy ésszerûtlenül cselekednének. Amint rájöttek, hogy mire megy ki a játék, felfegyverkeztek, és soha sehova nem mentek egyesével. Azt, hogy utánamentek annak, aki eltûnt, nem éreztem hülyeségnek. Amíg csak egy kis esély van rá, hogy életben találják az áldozatot, addig kellõ körültekintéssel a keresésére indulni az alapvetõ emberség része. Persze kérdés, hogy ilyen körülmények között kiben mennyi marad meg ebbõl, ki mennyire hajlandó az életét kockáztatni azért, mert a másik talán él még...

Ezért tetszett az a jelenet is, amikor már majdnem elmenekültek egy csónakon, de elõbb Cal, aztán az õ hatására sorban a többiek is belátták, hogy nem képesek megtenni ezt, mert azzal a kislányt ítélik halálra. Ez a döntés késõbb az életükbe került, de ha túlélik, akkor kérdés, hogy milyen életet tudnak élni ezzel a teherrel? Úgyhogy azt kell mondjam, helyesen döntöttek.

Cal itt tanúsított elõször a késõbbiekben rá kifejezetten jellemzõvé váló bátor magatartást, ezzel bizonyítva, hogy a hõsiesség nem csak az erõsek kiváltsága - igaz, az erõvel fordított arányban káros az egészségre hosszabb távon.

Amiket olvastam, hogy felmerültek, mint ’hibák’ a logikai menetben, a sztoriban, azok azért többségében megmagyarázhatóak. Minden, ami áram, és így még a mobiltelefon-adótornyok is, ha a mainland-rõl érkezõ ellátás elmarad, akkor csak addig élnek, amíg a dinamók pörögnek.

A lakosok meg, ahogy valaki említette, alapból sem lehettek többen néhány tíz fõnél - én sem szívesen laknék egy nagy mészárlás színhelyén - õk alighanem villámgyorsan elhúzták a csíkot, amikor kiderült, hogy valaki a templom közepén kettévágta egy másik ember fejét...

Henry motivációja pedig... mit tudhatunk egy õrült ember gondolkodásmódjáról? A maga kitekert módján volt benne logika, és õ nyilván azt akarta, hogy ha elvonul Abby-vel turbékolni a szigetre, akkor õket ott soha többet senki se keress-zaklassa - ehhez pedig úgy döntött, hogy meg kell szabadulnia mindenkitõl, aki õket kereshetné - mindenkitõl, aki ismerte õket, család, gyerekkori barátok, ismerõsök... mindenkitõl.

És akkor egy kicsit még a szereplõkrõl... elõrebocsátom, hogy én, mondjuk úgy, könnyen fanatizálódom, könnyen megszeretem minden filmben/sorozatban/könyvben/mindenben az érdekes karaktereket - meg talán a kevésbé érdekeseket is. :) Szóval... én nagyon megkedveltem Trisht is, egyrészt jól néz ki, másrészt mint karakter is jó volt. Például a végén, amikor a halála elõtt nem sokkal Wakefield töri rá az ajtót, tetszett, hogy volt lélekjelenléte azonnal bezárkózni a szobába, és a nem-nyitható ablakot is azonnal áthidalta azzal a lámpával. Nem vagyok nagyon járatos a horror-, illetve mészárlósfilm-mûfajban, de az eddigi tapasztalatom alapján az ilyen jellegû életrevalóság általában sajnos meglehetõsen távol áll a ’menekülõktõl’. Katie Cassidy jól is játszotta el, például Wellington halála után tényleg úgy is nézett ki, mint akinek a szeme láttára halt meg az apja - olvastam egy összefoglalót a sorozatról valahol a neten, és ott is említették, hogy sírni nagyon profin tud. :P

Jimmy rendes gyereknek tûnt végig, ezért is lepett meg nagyon, amikor egy idõre felmerült, hogy õ lehet a tégla. De a már említett mûfaji járatlanságomnak köszönhetõen el is tudtam hinni, hogy õ a gyilkos, és ugyanígy a végén is meglepett, amikor Henryrõl derült ki véglegesen, hogy õ a hunyó. Rá csak egy pillanatra gyanakodtam, amikor J.D. halálakor összevérezve jelent meg, mert kicsit gyanús volt, hogy ha õ találta meg halálos sérüléssel a testvérét, akkor miért nem térdelt még mindig mellette? De aztán ugyanúgy, ahogy a többi szereplõ, én is gyorsan túlléptem ezen, mert õ annyira minden gyanú felett állt. Ráadásul Henry nekem az elejétõl fogva szimpatikus volt, így eléggé sajnáltam, hogy végül azzal kellett szembesülni, hogy õ az õrült, aki eldöntötte, hogy megamészárlósdit játszik. Nem vagyok túlságosan nagy sorozat-fogyasztó, így nem volt vele kapcsolatban semmilyen másik szerep, amitõl el kellett volna vonatkoztatnom. :)

Aztán bírtam a két végére maradt alfahím srácot is. A maguk keretei között kemények és bátrak voltak a GTA-n edzõdött városi gyerekek. :) Nyilván nem lehetett túl nagy esélyük, amikor az egyiküket elárulták, a másik pedig egy sorozatgyilkossal találta magát szemben. De ahogy Wakefield is mondta, ’he didn’t embarrass himself’. Hõsként haltak meg õk is, amennyire csak egy hozzájuk hasonló átlagembertõl ez kitelhetett.

Abby nekem, mint fõszereplõ, annyira nem nyerte el a tetszésemet. Persze lehet, hogy csak az zavart meg, hogy én Trish lecserélésén õrá még akkor sem gondolkoznék el, ha történetesen neki lett volna ilyen csini hozománya... :)

A seriff szereplõválogatásával szintén nagyon jó munkát végeztek a készítõk, olyan igazi kisvárosi, kicsit már öregedõ közeget sikerült találniuk. Maga a karakter is rendben volt, épp’ csak az az egy apróság bántotta a szememet-tudatomat, hogy ha valakibe beleáll valami hegyes szirszar, azt nem húzzuk ki! Azzal az energiával, amit azzal töltött, hogy a botot cibálja ki a lábából, el kellett volna másznia az autójáig. Szerintem.

A kis szerepekre is jó embereket találtak, én nagyon bírtam Marty bácsit is - kár, hogy olyan rövid ideig maradt csak... :) Meg Wellington is nagyon jó volt a kicsi lányát féltõ, szigorú és gyanakvó após szerepkörében. Ja igen, a kislány tényleg nagyon félelmetes tudott lenni idõnként - néha már-már felötlött bennem, hogy ha nem is õ a tettes, valami része kell legyen a dolgokban. As I lay me down to sleep... :)

Szóval összességében nagyon tetszett a Harper’s Island, nem voltak unalmas részek, a 13 epizód mindegyikét megtöltötték tartalommal. Végig addiktív volt, minden rész végére tartogattak valami nagy durranást. Hatásos volt, napokig járt a fejemben még, miután megnéztem. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, de egy próbát szerintem megér mindenkinek, aki még nem látta végig, hátha ugyanígy éreznek majd. ;)


Remélem akad, akit nem rettentett el ez a wall of text. :)
Peace out.

Nem ismered a SPOILER kifejezést? Ne lõdd le a poént annak, aki még nem látta a filmet, nem csak az olvassa a hozzászólásokat, aki már túl van rajta...

***SPOILER PÓTOLVA***

Anita15 egyetértek veled :D
nekem is õk 4en voltak a kedvenceim:D életben maradhattak volna:D
na de mind1 a sorozatról annyit hogy nekem nagyon tetszett
de én chloet és cal-t sajnáltam a legjobban meg az a zene :SS még alátétben is rossz volt:D majdnem sírtam:D
10/10=)

Késõn vettem észre,h ezt a sorozatot adják az AXN-en ,így önállósítottam magam,letöltöttem és mind a 13 részt láttam.

Szóval,nagyon tetszett a sorozat,akit nagyon sajnálok és kedvencem volt Sully,õ életben maradhatott volna ( a külön kiadásban azt mondták,h sokkal durvább halált szántak neki elõször..)még bírtam Trish-t,Cal-t és Chloe-t.

Abby-t nem bírtam,túl szürke egérszerû volt még központi szereplõnek is.
Mondjuk annak sok értelme nem volt,h Henry egész násznépet vitt a szigetre,hogy úgy maradhassanak kettesben Abbyvel ott. Mert "egyszerûbb" lett volna a helyieket és kész már egyedül is lennének.Tudom,hogy Henry mondta,h az esküvõ azért kellett,hogy Abby visszajöjjön a szigetre,de ezt egy álmeghívóval elintézte volna és kész......

Jaja, mint például én... :(

Jó sorozat, de azért kiszámítható volt kicsit. Fõleg mikor kezd kikattanni, ott nagyon feltûnt. Chloe meg Cal voltak a legjobbak :)

KICSIT SPOILER: Hát igen! Egy ember annyit elintéz! Na jó, 2 ember. Mert van egy társa is.

hát azért érdekes hogy egy ötvenes pasi szarrá veri az átlagos harmincasokat

Lehet, hogy SPOILER:
Tényleg kiszámítható volt. Én már az elejétõl fogva arra tippeltem, hogy "õ" lesz a bûnös. (Nem írom ki a nevét) És, hogy John Wakefieldnek betették ezt a pasit, akit még a Hegylakó sorozatban láttam és írtó dögös volt.. Mit ne mondjak, most sem olyan rossz, de eléggé megöregedett tizen akárhány év alatt. Szeretem ezt a sorozatot, már töltöm is egyébként.:)