Aki fogékony az ilyen filmekre napokon keresztül fog rajta gondolkodni. Ajánlom mindenkinek!

Én egyszerûen csak a félelemnek,a rettegésnek a hangját hallottam benne.

Érdekes, hogy ezek a hosszú-hosszú beállítások mennyire nem lassítják a filmet, sõt, ettõl lesz valahogy pörgõs. Végig, minden másodpercben ketyeg valami...

Tényleg nagyon jó film és érzelmileg felkavaró.
Nekem két dolog tetszett a legjobban, amirõl talán eddig keveset írtatok:
Az egyik a filmnek az a "fogása", hogy mi is - mint a barátnõ - csak lassan, jelenetrõl - jelenetre tudjuk meg az elõzményeket, ez adja a történet feszültségét.
A másik Anamaria Marinca játéka, aki kiválóan játssza el az elsõnek kissé ridegnek látszó, valójában felelõsségteljes, lelkiismeretes és önfeláldozó baránõ szerepét.

És még egy gondolat. A külvilág számára biztosan jólneveltnek, csendesnek, visszafogottnak, értelmesnek tûnõ lány hogy lehet lelkileg ennyire érzéketlen, hogy zsarolhatja meg bajbajutottan így a barátnõjét, hogy a terheket átrakja a vállára, kockáztatva a súlyos következményeket is? Milyen anya lesz az ilyen nõbõl, ha már vállalhat majd gyermeket? Van benne az anyasághoz elengedhetetlenül szükséges lelki finomság?
A film végén a néma csend közöttük sok mindenre enged következtetni. S arra is, ki hozta a nagyobb áldozatot, s ki rázza le hamarabb magáról az "eseményt", mint kutya a vizet magáról...
SPOILER!
A film elején a bajbajutott lánnyal éreztem együtt, õt sajnáltam, õt tartottam gyengének, de a film végére kiderült: õ az erõs. De az ereje a lelki butaságából ered. Szimbolikus volt, hogy megéhezett, tányérján húsok, velõ,s képes zavartalanul lakomázni, míg a nézõ gyomra háborog.
Több van a filmben, mint ami elsõ látásra nyilvánvaló.

Láttam a Parancsra születtek c. filmet, s a kettõ kiegészíti egymást.
0.45-kor lett vége a filmnek.
Ha belegondolok, hogy mennyi gagyit, unalomig leadott filmet láthatunk 20 óra tájban, fáj az ember szíve, hogy az ilyen értéket eldugják lehetetlen idõpontba. Mitõl félnek? Hogy az átlagembert nem érdekelné? Ha ez a tapasztalat, akkor még rosszabb a helyzet s ez elgondolkodtató.
Remek film volt. Végig ott volt a gyomromban egy feszültség, szinte rosszul voltam.
Kavarognak az ember fejében a gondolatok: a lány miért egyedül küzd meg a pillanatnyi gyönyör emberi lelket padlóra tevõ következményével? Hol a partner? Szabad-e egy nõt törvényekkel korlátozni abban, hogy megszabadulhasson a kincstõl,ami számára most csak nehéz teher? Szabad-e a fogamzásgátlást azzal akadályozni, hogy tablettához szamizdatban lehetett csak hozzájutni a kárpátok géniusza jóvoltából?Jó-e az, ha egy amúgy érzékeny lélek a gyilkosságot is vállalja, ha szorult helyzetbe kerül, de nem gyilkosságként éli meg a helyzetet, csak "el vele", "ki vele"
SPOILER!
A rémes az volt, hogy bár a lányok legfõbb érzelme addig a félelem volt, de amint "sikeresen" túlestek a nehézményeken, visszatérnek a környezetükbe, mint ha mi sem törtét volna, mint ha kinyomtak volna egy pattanást az arcukon. Eltemetik magukban a történést, nem fognak róla beszélni. De ha nem beszélik ki magukból ezt a rettenetet, az nem mérgezi majd a lelket? Hogy tudják majd újra átadni magukat az önfeledt szerelemnek?
Ha megkeseredett, szarkasztikus, deviáns...embereket látunk magunk körül, gondolhatjuk, hogy van oka,titok az életükben, amit eltemettek mélyre, de a megélt "élményt" nem lehet nyom nélkül kiírtani.
A látszólagosan csendes film tele van feszültséggel.
A felnõttek meg önfeledten ünnepelnek, nem is sejtik, milyen gondokkal birkóznak a gyerekeik egymásra utalva.

A héten vetítette a Duna azt a dokut, ami megvilágította ennek a játékfilmnek a társadalmi-politikai hátterét: Ceaucescu abortuszt tiltó törvényet, ami több mint 20 éven át hatályban volt.
A portos link:
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=69596

Ritkán szólok bele vitákba. Valójában most sem beleszólni szeretnék hanem ajánlani. Taxidermia c. film szerintem igenis jobb ennél és magyar.

Az ember ritkán lát tökéletest.
Úgy tökéletest,hogy azt nemigen szeretné soha többet látni,ha lehet:ez a román film ezzel a kettõséggel szúrt oda a fotelhoz,mint egy 95 kg-os rovart.
Katolikus vagyok,nem gyakorlom hitem,és hiszek abban,hogy egy nõnek joga van dönteni az abortuszról,hogy kell neki a gyerek,vagy nem.Régi mondás,igaz mondás,a nõk két dologért képessek a végletekig elmenni:hogy legyen gyerekük-szép feleségem,-illetve hogy ne legyen gyerekük,lásd több barátnõm,de azokat csak mai fejjel,öregebben gondolom át újra,akkor,még fiatalon pináról pinára járva nem érdekelt semmi,és egy felelõtlen "60-nál nem kiszállás" eredménye az egyik legrémisztõbb démona volt ifjúkoromnak.Nem gondolkodni,csak a testet látni,a mellet,a rózsaszin húst....ostobaság vagy csak a fiatalok vaksághoz való joga életünk ebben szakaszában,döntse el mindenki,ahogy magában jónak érzi.
Aztán persze benõtt a burám,és átéltem,hogy az én felelõtlenségem-is persze,mert minden ilyesmihez azért ketten kellünk legalább-lehet egy kapcsolat végszava,annak lezárásának,meghalásának ,feleslegessé válásának katalizátora,bizony máshogy éljük meg a dolgokat.Azóta ott tartok,hogy bár nem tetszik az abortusz,nem szeretem és nem pártolom a beavatkozást ha lehet,de azért mégse már egy férfiak irányította begyepesedett egyház mondja ki ellene a végsõ szót,nehogy már mi férfiak döntsünk annak szükségességérõl,létjogosságáról,hanem az,akiben nõ az élet,akinek teste és lelke mehet rá erre a dologra,és akiket még mind a mai napig nem tartunk egyenrangúnak a világban,akármennyire szeretjük azt hinni himostobaságunkban.
Ennek a filmnek a megértéséhez hozzátartozik a régi Románia ismerete,gondolok itt az 1966-os törvényre,mely megtiltotta az abortuszt a nõk számára,oka a törvénynek a "Nagy Románia" lakossainak felduzzasztása számszerûleg.Többeknek nem kell viszont ecsetelnem a román viszonyokat,milyen színvonalon éltek az emberek,mivel járt a sok szülés,úgyhogy ez a törvény pont az ellenkezõjét váltotta ki,a nõk csapatostul mentek tiltott abortuszra,aminek következtében félmillió,de bizonyos források majd egymillió halálesetrõl számolnak be.A "szerencséssek" ilyesmi mód pottyanthatták el a meg sem született életeket,de ismertek a durvább módszerek,kaparás borzalmas célszerszámokkal vidéken,dróttal....ahol nemcsak a cafatokra tépett kis test borzalma tetézhette a horrort,de olykor az anya halála is.
Christian Mungiu alkotása fillérekbõl jött össze,és egy sorozat ,a Mesék az aranykorból egyik darabja,amik a román kommunizmus egy-egy szeletére világítanak rá történeteken belül:nem épp nézõbarát alkotás mind témája,mind a film nyelvezete miatt.Hosszú snittek,amik a szereplõket több perces játékra készteti,mintha színházba látnánk õket sokszor,nincs zene,lecsupaszitott és mostoha díszletek ,minden olyan nyomasztó,dehát ez volt azokban az években.A párbeszédek mind-mind az életszerûség mostohaságát és egyszerûségét hivatottak jelezni,néhol csak hallgatnak nagyokat,de ezeknek ott és akkor fontos drámai szerepe van,nincs miért nyavajogni ellenük.Egy szobafoglalásból ismerõs azonnal a nem annyira fiataloknak a kommunista idõkben "valaminek" elérése,korrupció,a külföldi cigik fontossága,hogy mert valakinek jó állása van,hogy mer beszélni bárkivel:de kérdem én,mi változott azóta?......Egy,ki kell mondani, buta lány magzatelhajtása körül forog a cselekmény,igazából 3 központi alak van,Gabita,a minden elintézõ Ottilia és a finoman szólva gátlástalanul mocsok Bebe úr,a többiek inkább csak a dolgok árnyalása miatt fontossak,bár Ottilia barátjának viselkedése a lány saját tragédiája is egyben.
Valahol közben pedig minden rideg,valahogy embertelen,ám te mégis nézed,nézni kell,és gondolkodsz olyasmin,hogy mit érezhet egy nõ,mikor hüvelyébõl egy idegen spermáját mossa ki,aki nem megerõszakolta de talán ez most így rosszabb.....hogy mit gondolhat egy nõ akkor,mikor testébe szenvtelenül bevezetnek valamit megölni a benne lapuló picit ,hogy hogyan lehet úgy beszélni a kis test eltüntetésérõl,mint egy körömvágásról,és az a véres kis emberkezdemény a földön.....önnön kritikája és üvöltése valaminek,aminek nem így kellett volna történnie,amiben hibázott a nõ,a férfi,de rámutat halála rideg ürességével egy rendszer ostobaságára,embertelenségére, a kis test a kõpadlón nehezen feldolgozható jelkép,akárhogy pártolja a nézõ az abortuszt,vagy akár kategorikussan elutasítja azt.
Christian Mungiu alkotása pedig nem helyezkedik el egyik oldalra sem,rád bizza saját érzelmeid feldolgozását,saját gondolataid átnézését,nem terel,csak bemutat,rendezõtõl sose többet.Tudja,filmje bár lassú,de gondolatébresztõ,és nemcsak az abortuszról mint olyanról szól,hanem egy korról,ami az emberarcú szocializmus hülyeségével széditett,de akik benne éltek,akik tudják,ez mit jelentet valójában.....
Szívvel és ésszel ehhez a mozihoz,csak ezt kérem!

JAVÍTÁS: Nem iktatúra, diktatúra!

Még egy-két megjegyzés kikívánkozik.

Valaki hiánolta, a lányoknál az anyaiérzés megjlenését. Sztem nagyon jól látható ennek hiányábóli ll.torzulásából is a diktatúra hatása(az ember elembertelenedése), A torzulást úgy értem, hogy a barna lány "anyai érzése" abban a meglehetõsen önzõ(a barátnõvel szemben) ötletben kulminál, hogy az abortumot temesse el.

Én elég háklis szoktam lenni a "hülyeségre", még megrendítõ helyzetben talán érthetõ módon "elhülyülõ" hõsökkel szemben is. Ebben a filmben semmi ilyen zavarót nem éreztem, mindkét lánnyal csak és kizárólag rokonszenvezni tudtam. a végletes és sorsszerû kiszolgáltatottság mindent megmagyaáz.
Ugyancsak valaki értetlenkedett, hogy a szõke lány miért vállalt ennyit a szobatársért. Én ezt az áldozatkészséget is életszerûnek tartom, a történlem szentjei hasonlónmes cselekedeteket szoktak cselekedni.
Amikor a magzattal a táskájában bolyong az éjszakában, az sztem ninden horror ostobaságnál hátborzongatóbb volt. Maga a pokol a iktatúra.
(És népünk ijesztõen nem fogékony a vszélyekre, mert ennek a filmnek a világában aztán rend volt ám a javából - ennyit az aktuál politikáról.

Ez a film élesen mutatja, hogy mennyivel elõbb tart a román filmek témaválasztása a magyarnál.

A címválasztás nem olyan faramuci: félidõs terhességõl van szó, nagyjából innen a 4 hónap, aztán 1-esével csökkennek a számok: 4,3,2

Ahogy az elején írta valaki:
"És két leány alakítása... bármelyik Oszkár-díjas elbújhat mellettük. Az utóbbi idõk egyik legjobb filmje."

Életszerû, valószerû, szikár, giccsmentes, tökéletes, megrázó és fölkvaró!
S ez egy román film!!

Nem tudok szabadulni a történettõl, képei rögzültek bennem.
A tapasztalatlanság és kiszolgáltatottság nem feltétlenül rendszerhez kötött, bárhol lehetséges emberi szituáció.
A filmet külön nem tudom méltatni, mert vele mentem, tehetetlen tanújaként az eseményeknek.
Az "életcsomag" már örökre lelki szemeim elõtt marad.:((

"egyetlen olyan filmre emlékszem, amelyben nem volt kísérõ zene!"

Pedig van egy pár. Nézz meg néhány dogma filmet. Egyikben sincs zene. A Hullámtörés is ilyen, Ádám almái, Születésnap stb. Érdekes ez, de zene nélkül ütõsebb egy film (számomra biztosan). Talán, mert életszerûbb.

..kíváncsian várom.. csak jókat hallottam errõl a filmrõl.. ;)

****egy-két szó, mondat SPOILER-es is lehet******

Nem szeretek filmekhez is írni, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. Ez a film nekem is nagyon tetszett és nagyon megfogott, lehet, hogy azért is, mert nõ vagyok. Ha a kamaszlányok látnák, szerintem jobban meggondolnák, hogy mennyire lennének felelõtlenek. Tetszett a film hangulata, végig vezetése, hogy milyen nyíltan, de mégse érzem gusztustalannak, ahogy bemutatja az egészet.Vagy én nem értettem meg teljesen, vagy az viszont kimaradt belõle, hogy egyik nõben se merült fel az anyai ösztön, hogy talán mégse kéne elvetettni azt a gyereket.Persze értem én, hogy diáklányok voltak, ráadásul a "Aranykor" romániájában, de ez ösztönös.No, mindegy, de ezt szerettem volna megjegyezni.Mindenki nagyon jól játszott szerintem, de aki igazán megfogott, az A. Marinca, õ szerintem remek volt a fõszerepben.Annak azért örültem, hogy a terhes lánynak nem lett semmi baja, szerintem mindenki ezt a fordulatot várta, meg Ottila a pasijával való beszélgetése is nagyon jól kitalált és talán még valóságos is volt szerintem. Abszolút megérdemelte az Oscar jelölést! Nem gondoltam volna, hogy egy román film is lehet ilyen jó.Remélem minden lényegeset elmondtam, amit feltétlenül akartam.