Szirtes János rendkívül gazdag, komplex életműve több szempontból is a ’80-as, ’90-es években lezajlott nagy művészetszemléleti változás egyik legjelentősebb, legszuggesztívebb magyarországi megnyilvánulásaként értelmezhető. Művészete radikálisan összpontosít alapvető egzisztenciális kérdésekre, az archaikus, ősi félelem leküzdésének örök drámájára és a túlélés, a létben való orientáció lehetséges pályáinak felkutatására, azaz egyfajta antropológiai kérdésfelvetésre. Mindenfajta formalizmust elvetve merészen vegyíti műveiben a különböző narratív tartományokra utaló referenciákat, a mítosz és a mágia birodalmába vezető konnotációkat és ezáltal rendkívül tágas értelmezési kontextusba helyezi tevékenységét.
Szirtes János kezdetektől fogva több művészeti médiumban dolgozott, melyeket egy mély tematikai orientáció fog egységbe. Performance és festészet nemcsak elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe Szirtes János művészetében, hanem – jellegzetesen a művészettörténeti korszak alapvető esztétikai irányultságára – olyan koherens és organikus egységet alkotnak, amelyben az antropológiai szenzibilitás természetesen, magától értetődő korlátozatlansággal, drámai erővel és megdöbbentő szuggesztivitással képes megteremteni a maga adekvát megjelenési formáit, melyek az általa obszesszív módon újra és újra megfogalmazott egzisztenciális modellek megtestesülései. Ezekben a modellekben a poszt-utópikus korszak összetett, olykor ambivalens értékszemlélete és az archaikus kultúrák bizonyos elemeinek aktualizálása, a metaforikus jelentésrétegek dinamizálása jelentkezik, sokszor explozív erővel.
Szirtes János immár öt évtizedes, töretlenül és mindenfajta diszkontinuitás nélkül alakuló, rendkívül koherens működése magától értetődően tagozódik a globális művészeti kontextusba, amelyben az általa tematizált egzisztenciális orientáció a par excellence kortárs narrativitás alapvető alkotóelemeként konkretizálódik minden egyes Szirtes János műben, legyen az festmény vagy rajz, installáció vagy performance.
Életművének poétikai hitelessége, az általa tematizált antropológiai orientáció komplexitása rendkívül szuggesztív. Ugyanakkor a műveit telítő, archaikus bizonyosságot sugalló erő permanensen konfrontálódik a sebezhetőség, a sérülékenység, a félelem és a kiszolgáltatottság érzésével, az alapvető egzisztenciális kiszolgáltatottság élményével. Ez a komplexitás, a dinamikus képi narratívában megjelenő mikro-konstellációk sokszínűsége, a mozgalmas és nemegyszer fájdalmas konfliktusok eseményszerűsége teszi Szirtes János művészetét a kortárs magyar művészet egyik legfontosabb, paradigmatikus jelenségévé. (Hegyi Lóránd, 2024)
A kiállítás 2024. december 6. és 2025. január 25. között tart nyitva, keddtől szombatig 12 és 18 óra között látogatható.
Hozzászólások