Mese a három királyról, akiknek olyan nagy távcsöve volt, hogy csillagot láttak vele 

Juhász Kristóf, a Mesemondó Juhász járja az országot, gyűjti a meséket, legendákat, történeteket, megírja, aztán elmeséli őket. Legelsőbben is azoknak, akik ott élnek, ahol gyűjtött. A falvak, városok népének, akiktől a történeteket eredetileg hallotta. Persze kicsit (olykor nagyon!) másképp mondja el, mint ahogy hallotta, hisz a mesemondók ezt így csinálják már évezredek óta, és ettől csak még érdekesebb az egész.

Olyan régi mese, amit most elmondok, hogy még a KisJézus se született meg, amikor ez történt! Bár az is igaz, hogy a mese végére mégiscsak megszületett, ezért ez egy olyan ritka történet, hogy még a mesék végtelen birodalmában is alig akad neki párja: mert egyszerre játszódik Krisztus születése előtt, és Krisztus születése után.

Őrajta kívül pedig szerepelni fog benne még mind a három bölcs, napkeleti király, egy falka rettentő homokcápa, az ezeket egy kölcsönkért lángpallossal megzabolázó Gábriel arkangyal, és még sokan mások. Aki kíváncsi rá, lábával jöjjék, száját csukja, fülét nyissa, s hallgassa a mesét!Meséli és dalolja: Juhász Kristóf, az Igazmondó, Nagyotmondó MesemondóJuhász.