John Barry & Orchestra: James Bond Theme (1962)

Az első, az eredeti, „A James Bond-téma”. A „Dr. No”-ban és azóta minden egyes részben felcsendülő ikonikus főcímzene Monty Norman tollából, a későbbiekben számos Bond-betétdalt jegyző John Barry és nagyzenekara előadásában.

Shirley Bassey: Goldfinger (1964)

Minden idők egyik legismertebb Bond-klasszikusa, filmben és zenében egyaránt, ami elindította azt a mai napig tartó tendenciát, hogy az egyes részek betétdalait mindig az épp aktuális kor popsztárjai adják elő. Bassey még további két alkalommal énekelt Bond-slágert („Diamonds Are Forever”, „Moonraker”), de kétségtelenül a "Goldfinger" sikerült a legjobban a három közül.

Tom Jones: Thunderball (1965)

A szám címe eredetileg „Mr. Kiss Kiss, Bang Bang” volt és szintén Shirley Bassey énekelte volna el. Miután azonban újraírták a szövet, hogy az megegyezzen a „Tűzgolyó” című film címével, már Tom Jonest kérték fel, hogy előadja a dalt, aki a szám végén hallható kitartott hang kiéneklése után állítólag ájultan esett össze a stúdióban.

Nancy Sinatra: You Only Live Twice (1967)

A „Csak kétszer élsz” producerei Frank Sinatrát szerették volna a dal előadójaként, ő azonban az éppen slágert slágerre halmozó lányát ajánlotta maga helyett. Nancy a saját bevallása szerint olyan ideges volt a felvételek alatt, hogy legalább 30-szor kellett újra venni a részeit, a végleges változatban pedig 25 különböző próbálkozásának egyvelege hallható. A számban hallható fő vonós motívumot később Robbie Williams is felhasználta a „Millenium” című slágerében.

Wings: Live and Let Die (1973)

Hosszú idő után először nem John Barry dolgozott a filmzenén, a produceri székben ugyanis a The Beatles ötödik tagjaként is emlegetett George Martin foglalt helyet. Paul McCartney-ék száma kicsit ki is lóg a sorból, hiszen kétségtelenül ez a legrockosabb Bond-dal, ugyanakkor az egyik legsikeresebb is. Az Oscar-és Grammy-díjra is jelölt számot később a Guns N’ Roses is feldolgozta, egy teljesen új generációval megismertetve az „Élni és halni hagyni” egykori betétdalát.

Carly Simon: Nobody Does It Better (1977)

Carly Simon adta elő az első Bond-számot a „Dr. No” betétdala óta, melynek címe nem egyezik meg a filmmel, amelyhez készült, bár a szövegben elhangzik a „The Spy Who Loved Me”, azaz „A kém, aki szeretett engem” sor. A kedvenc ügynökünk férfiúi erényeit méltató soft rock ballada hatalmas sláger lett, egészen a Billboard 100-as lista második helyéig jutott és még egy Oscar-, és két Grammy-jelölést is kapott.

Sheena Easton: For Your Eyes Only (1981)

Hasonló erényeket tudhat magáénak Sheena Easton dala, akiről Roger Moore azt mondta, szexibb, mint bármelyik Bond-lány. Ugyanis ő volt az első és a mai napig egyetlen, aki egy 007-es film - jelen esetben a „Szigorúan bizalmas” - főcíme alatt nem csak hallható, de látható is volt.

Duran Duran: A View to a Kill (1985)

Az újhullámos banda személyében a Wings óta először kapott zenekar lehetőséget egy Bond-dal elkészítésére, a csapat ráadásul a legendás John Barryvel közösen szerezte a magyarul „Halálvágta” címen futott film betétdalát. A népszerűsége csúcsán lévő zenekar végül a mai napig az egyetlen olyan előadó lett, aki az amerikai slágerlista első helyéig tudott menetelni egy James Bond-betétdallal.

A-ha: The Living Daylights (1987)

Két évvel később Barry szintén egy szintipop csapattal, a norvég A-ha-val dolgozott együtt, azonban az együttműködés nem volt zökkenőmentesnek nevezhető. Mindkét fél annyira ragaszkodott ugyanis a saját hangszereléséhez, hogy végül két verzió készült el belőle, de a „Halálos rémületben” című filmbe természetesen Barry változata került. A banda utólagos elmondása szerint a közös munka nem maradt a legkellemesebb élmény, sőt, egy alkalommal Barry még a Hitlerjugendhez is hasonlította Morten Harketéket.

Gladys Knight: Licence to Kill (1989)

A Goldfinger fúvós motívumai is visszaköszönnek Gladys Knight R&B királynő „A magányos ügynök” című filmhez készült dalában. A korszakra jellemző, gyönyörű ballada szerzői és producerei olyan kiválóságok voltak, mint a többek közt Whitney Houston slágereiért is felelős Narada Michael Walden vagy a Mariah Carey producereként és társzerzőjeként ismert Walter Afanasieff.

Tina Turner: GoldenEye (1995)

Hat év kihagyás után először jelent meg Bond-film az „Aranyszem” formájában, amely arra volt hivatott, hogy feltámassza és ismét menővé tegye a ’80-as évek végére egyre gyengébbé váló, haldokló szériát. Így aztán természetesen a betétdal elkészítését sem bízták akárkikre, szerzői a U2 két tagja, Bono és The Edge voltak, előadónak pedig nem kisebb nevet kértek fel, mint a legendás Tina Turnert, aki végül karrierje egyik legnagyobb slágerét köszönheti a Bond-franchise-nak.

Garbage: The World Is Not Enough (1999)

A Shirley Manson vezette Garbage elektronikával keveredő, szimfonikus hangzású slágere, amelyet „A világ nem elég” című részhez készített el a zenekar, nem csak zeneileg egy ízig-vérig Bond-betétdal, hiszen szövegét az a Don Black jegyzi, aki korábban olyan 007-es filmek főcímzenéihez írt szöveget, mint a „Tűzgolyó”, a „Gyémántok az örökkévalóságnak” vagy „Az aranypisztolyos férfi”.

Chris Cornell: You Know My Name (2006)

A Soundgarden tragikus sorsú énekese közel 20 év után az első férfi előadó volt, aki Bond-betétdalt énekelt, méghozzá a „Casino Royale” című film kapcsán. Így talán nem meglepő, hogy Cornellre Tom Jones-féle „Thunderball” és a Paul McCartney-féle „Live and Let Die” gyakorolta a legnagyobb hatást a szám elkészítésekor.

Adele: Skyfall (2012)

Minden idők egyik legsikeresebb és legjobbnak tartott Bond-dalát tette le az asztalra a brit énekesnő, amit a „Skyfall” című részhez készített el, majd dobott piacra a „Dr. No” megjelenésének 50. évfordulóján. A szám több rangos zenei elismerést is bezsebelt, köztük Oscar-, Golden Globe-, és Grammy-díjjal is jutalmazták.

Billie Eilish: No Time to Die (2020)

És elérkeztünk a legújabb felvételhez, a „Nincs idő meghalni” főcímzenéjéhez, az elmúlt évek legnagyobb popszenzációjának számító Billie Eilish tollából és interpretálásában. A még mindig csupán 19 éves lány így a legfiatalabb előadó lett a széria történetében, aki valaha Bond-betétdalt írt és énekelt, a szám pedig meghozta számára a sorban hetedik Grammy-díját is.