The Beatles: Her Majesty (1969)

Az 1969-ben megjelent Abbey Road című lemez alig 25 másodperces rejtett zárótételében csupán Paul McCartney hallható egy szál akusztikus gitárral, amint arról énekel, hogy a királynő egy igazán kedves lány, aki egy napon úgyis az övé lesz, mielőtt a dalnak hirtelen vége szakad. A rövidke dal azon kevés könnyűzenei művek egyike, amelyben őfelsége pozitív fényben van feltüntetve, a szerző McCartney szerint pedig szinte egy vicces szerelmes dalként is felfogható.

Sex Pistols: God Save The Queen (1977)

Minden idők legikonikusabb punk zenekarának monarchiaellenes himnusza már jóval kevésbé kedves hangnemet üt meg a királynővel szemben. A kislemez, ami egy egész nemzet elégedetlenségét fogalmazta meg, éppen a királynő megkoronázásának 25. évfordulóján került a boltok polcaira, és végül nem csak a konzervatív briteknél verte ki a biztosítékot, de teljesen felforgatta az egész zenei világot. Bár a szám szövegének soraiban válogatott sértéseket intézett II. Erzsébet irányába, Johnny Rotten, azaz John Lydon énekes később elmondta, hogy nemhogy a királynővel, de senki mással sem volt semmi problémája a királyi családból, mindössze a rendszer és a berendezkedés az, ami ellen úgy érezték, lázadniuk kell.

Leon Rosselson: On Her Silver Jubilee (1979)

A gyermekkönyvek szerzőjeként is foglalatoskodó énekes-dalszerző dala talán nem olyan ismert, mint listánk első két darabja, azonban az akusztikus folk szerzemény mindenképp említésre méltó, hiszen fanyar humorral, szatirikusan ábrázolja az évek során igencsak megosztóvá vált, sokak szerint elavult királyi intézményt. Gúnyos szövege a királynő megkoronázásától az ezüst jubileumig tartó időszakot öleli fel, így még az 1956-os magyar forradalom is megemlítésre kerül benne.

The Housemartins: Flag Day (1985)

Fatboy Slim és a The Beautiful South-vezér Paul Heaton egykori zenekarának debütáló kislemeze is meglehetősen kritikusan és szókimondóan beszél a pénzéhes monarchiáról, párhuzamba állítva a királynő fényűző gazdagságát a brit társadalom egyéb rétegeinek nélkülözésével.

The Smiths: The Queen Is Dead (1986)

Morrissey évtizedek óta ekézi a királynőt, ami egykori zenekara harmadik nagylemezének címadó tételében csúcsosodott ki igazán. A monarchia bukásáról és a teljes uralkodói ház haláláról fantáziáló dal meglehetősen nagy botrányt okozott megjelenése idején barbár szövege miatt, az énekes pedig a következővel magyarázta a királyi felségek iránt érzett gyűlöletét:

A monarchia egy egyenlőtlen és igazságtalan társadalmi rendszert képvisel. Nem létezik olyan, hogy királyi személy. Vagy bevállalod az ostobaságot, vagy elég intelligens vagy ahhoz, hogy rájöjj, hogy mindez csupán emberi kapzsiság és arrogancia.”

The Stone Roses: Elizabeth My Dear (1989)

Akárcsak a The Beatles, a kultikus Madchester csapat is egy rövid dalt intézett II. Erzsébethez, azonban a címével ellentétben nem túl szívélyeset. A Scarborough Fair című angol mondókán alapuló egyperces darab a banda önmagáról elnevezett debütáló nagylemezén kapott helyet és a The Smiths-hez hasonlóan szíve szerint a királynő uralkodásának végét vizionálná, bármilyen áron.

Manic Street Preachers: Repeat (Stars And Stripes) (1992)

A brit alternatív rock banda korai, még glam punkos korszakában született dal szintén nem bíz sokat a képzelőerőre, és szókimondóan kritizálja a monarchiát és a királynőt.

„F*** queen and country” – ezt talán nem kell lefordítanunk.

Pet Shop Boys: Dreaming of the Queen (1993)

A ’80-as évek szintipop sztárjainak Very című albumán megjelent dalában Neil Tennant énekes egy elképzelt jelenetben II. Erzsébettel és Diana hercegnővel teázik. Elmondása szerint a témát az inspirálta, hogy egyszer valahol azt olvasta, hogy az angolok egyik leggyakoribb visszatérő álma az, hogy a királynő átmegy hozzájuk.

Billy Bragg: Rule Nor Reason (1997)

Talán pont a társadalmi és politikai állásfoglalásairól ismert brit dalszerző esetében kissé meglepő, hogy Ő Királyi Fenségét nem rossz fényben tünteti fel, hiszen egy megvetendő figura helyett sokkal inkább egy magányos, tragikus alakként mutatja be II. Erzsébetet.

Primal Scream: Insect Royalty (1998)

Bobby Gillespie frontember elmondása szerint az uralkodóház iránt érzett ellenszenve egészen gyerekkoráig nyúlik vissza.

„1977-ben az ezüst jubileum idején őrületes hazafiasság lengte körül az egész országot. Mindenki brit zászló mintás cuccokat hordott, és imádta a királyi családot. Gyerekként én kib***ottul utáltam őket, és ez most is így van. Szóval megvenni a Sex Pistols God Save the Queen című kislemezét igazi hatalomellenes gesztus volt.”

Címlapkép: The Sex Pistols, 1977; Fotó: Bill Rowntree/Mirrorpix/Getty Images