Vajon mit alkot majd az egykor nonstop szerelmi bánattól gyötört Halsey, aki beintett a vattacukor-popnak?
Archeológiai feljegyzésekből és egyes falubeli bölcsek beszámolóiból tudhatjuk, hogy egykor az ún. lemezeladások jelentették az előadói sikeresség mértékét. A legenda szerint ez utóbbiak kellően magas aránya olykor a zenészek megélhetését is biztosította. A 125 forintos jogdíjak vészkorszakában ez már egészen szürreálisnak tűnhet, az pedig még inkább, hogy egyeseknek ennél valamivel komolyabb összegeket is elverhetnek szafaládéra és sóletkonzervre a streamszolgáltatóknak köszönhetően. Vélhetőleg közéjük tartozik a 50 milliárd globális lejátsszással bíró Halsey (Nagyszínpad - 21.15) is, akinek első lemeze 2015-ben jelent meg, öt év múlva pedig már ott találta magát a Time magazin 100 legbefolyásosabb embere között. Az énekesnő – aki idő közben egy rakás zenei díjat begyűjtött, sőt bestselleríróvá is avanzsált - jó ideig klasszikus modern popdívaként élt a köztudatban, majd 2021-es lemezével búcsút intett a „tabletifjúság kedvence”-imidzsnek. If I Can’t Have Love, I Want Power című anyagán ugyanis többek közt Trent Teznor dolgozott producerként, akinek köszönhetően a dalok hangvétele hűen idomult az album címéhez.
A Laibach az undergoundra gyakorolt felbecsülhetetlen hatása (nélkülük pl. a Rammstein sem létezne) vagy phenjani fergetegbulija okán óhatatlanul is a szlovén zenei élet elsőszámú reprezentálójává vált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyi színtér ne tartogatna kellően izgalmas utánpótlást. A korai 2000-es évek indie rockját mainsteam poppal és minimális elektronikával vegyítő Joker Out (Nagyszínpad 17.30) már második nagylemezével kitört a nemzetközi piacra, és szlovénről angolra váltott. A Szigeten bizonyos Azahriah előtt debütálnak új szerzeményeikkel.
A hiphop és a rock egykor úgy viszonyult egymáshoz, mint a víz és az olaj, majd jött a Clash, a Faith No More, valamint az Aerosmith és a RUN DMC kollaborációja, onnantól fogva pedig senki nem szörnyülködött azon, ha valaki nagy nyilvánosság előtt torzgitáros alapokra rappelt. Jó eséllyel a kanadai grandson (Revolut Stage – 20.45) is gazdagon inspirálódott az imént említett formációkból, ugyanakkor az elektronika bevonásával tovább döntögette a műfaji határokat. Karrierje során dolgozott már a Linkin Park-os Mike Shinodával, a Blink 182-s Travis Bakerrel, valamint a Rage Against The Machine gitárosával, Tom Morelloval is.
Bevalljuk töredelmesen, olykor bennünk is ott él egy hatvanas, kistérségi Edda-rajongó, aki kutyaütő potmétercsavargatók műfajaként hivatkozik az elektronikus zenére. Érthető okokból megpróbáljuk időről-időre elnyomni őt, ebben pedig a Meute (Revolut Stage - 0.30) is nyújthat némi segítséget. A 11 tagot felvonultató német zenekar ugyanis abból csinált karriert, hogy fúvósokra és ütősökre dolgozta át house-ban és deep house-ban utazó DJ-k szerzeményeit. A csapat megjárta már a Hamburgi Operaházat és a Bécsi Koncertházat is, ahol szimfonikus kísérettel lépett színpadra, ezúttal azonban egy klasszikus Meute-szettre számíthatunk tőlük.
A világzene az a műfaj, mely talán a legbátrabb/legeklektikusabb kísérletekre ad lehetőséget, ez pedig nem szükségszerűen jelenti azt, hogy ezáltal emészthetetlen, lila sznob agymenések születnek majd. Jó példa erre a kölni Bukahara (Global Village - 20.00), akik önfeledten vegyítik az észak-afrikai népzene, a reggae és a swing elemeit, szerzeményeik mégis maximálisan dalközpontúak. Tavaly már hatodik nagylemezük jelent meg, Tales Of The Tides címmel.
