A Guns N’ Roses alapfelállásának tagjai immár évek – sőt, egyesek évtizedek - óta az absztinencia útját járják, Axl Rose pedig már notórius késéseivel sem provokál botrányt az arénákban. (Remélhetőleg nem lesz ez másként a júliusi budapesti koncerten sem.) Azonban korántsem volt ez mindig így. Idézzünk fel néhány történetet a 80-as évekből, mikor a Gunst a világ legveszélyesebb zenekaraként emlegették.

1986. október 23-án a Guns Alice Cooper előtt lépett a Santa Barbara-i Arlington Színházban, ám Axlt már ekkoriban sem fenyegette az a veszély, hogy egyszer svájci órát neveznek el róla. A csapat végül nélküle lépett színpadra, és jobb híján a teljesen szétcsúszott Izzy Stradlin prezentálta az éneket, ám nem volt sok köszönet benne. Slash tovább rontotta a helyzetet, mikor Alice Cooper-rajongókat invitált a színpadra, hogy ragadják meg a mikrofont. A helyzetet vélhetőleg sokkal inkább a közönség sérelmezte, mégis a zenekar volt az, aki ezt követően szétverte a színház öltözőjét.

1987 tavaszán egy Adriana Smith nevezetű lány döbbenten konstatálta, hogy barátja, Steven Adler a Guns N’ Roses dobosa, aki a rock’n’roll életformát követi, és bizony nem erőssége a monogámia. Az Appetite For Destruction album felvételei során Axl meginvitálta a Adrianát a stúdióba, hogy a Rocket Queen című dalt feldobja erotikus nyögéseivel. Ám a frontember nem találta meggyőzőnek a produkciót, ezért önzetlenül beáldozta magát, ami – kéz kezet mos alapon – Adriana számára kiváló alkalmat jelentett a visszavágásra.

’87 őszén a Guns Európában turnézott, ahol nyolc koncertet játszottak le a Faster Pussycat zenekar társaságában. Bár ők is a Sunset Stripről származtak, Slash szerint sokkal inkább volt közöttük kollegiális, mintsem baráti viszony. A Pussycat dobosa, Mark Michals azonban ragaszkodott hozzá, hogy Hamburgban együtt verjék szét a galaxist egy éjszakai iszogatást követően. A seggrészeg Izzy és Duff azonban idővel megelégelte Michals társaságát, ezért a hotelbe visszaérve lefogták a dobost, majd miután száját és végtagjait ragasztószalaggal csévélték körbe, bedobták a liftbe, és leküldték a recepcióra. Slash szerint a szálloda személyzete ekkor foglalkozott vele először érdemben.

1987 decembere: Axl egy chicagói hotel halljában relaxált, mikor egy rajongó minden bátorságát összegyűjtve odalépett hozzá, és megszólította őt. Csakhogy összetévesztette őt Jon Bon Jovival. Axl egy erőteljes jobbhoroggal honorálta az üdvözlést, majd a színpadon is igyekezett elejét venni a hasonló incidenseknek azáltal, hogy bemondta a mikrofonba: „Bon Jovi leszophat!” A két zenekar viszonya azóta sem mondható felhőtlennek.

A The Spaghetti Incident? című feldolgozáslemez kapcsán elterjedt tévhit, hogy az album címét egy Steven Adler és Axl Rose között lezajlott kajacsata ihlette. Duff McKagan azonban elmondta, hogy 1989-ben Adler egy ideig a banda hűtőjében tárolta a kokaint, közvetlenül az olasz ételek mellett, az anyagot pedig csak „spagetti” fedőnéven emlegette. A később kirúgott Adler a történetet kvázi nyilvánosság elé tárta, amikor 1993-ban pert indított a Guns N’ Roses ellen, és azt állította, hogy a zenekar felelős volt drogfüggősége kialakulásában. Mikor a csapat ügyvédje átolvasta a vádiratot, megkérte McKagant, hogy meséljen neki a „spagetti-incidensről”. És már meg is volt az album címe.

Az 1989-es turné végeztével Slash még magasabb fokozatra kapcsolt az önpusztításban. A drogoktól már hallucinációk gyötörték: egy alkalommal meztelenül rohant át egy arizonai golfpályán annak biztos tudatában, hogy Predator-szerű, gépfegyverrel és szigonnyal felfegyverzett lények akarnak az életére törni. Menekülés közben áttörte egy hotel üvegajtaját, majd egy szobalányt tartott maga előtt élő pajzsként. Legvégül kirohant a szállodából, és egy fűnyíró mögött bújt el.

1989 augusztusában Izzy Stradlin már a Los Angeles-i reptéren elérte, sőt, túl is lépte az üzemi hőfokot. A történet további részét így mesélte el: „A gép tele volt tisztes polgár kinézetű fazonokkal, én pedig a világomat nem tudtam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rágyújtottam, mire a stewardess azonnal reklamálni kezdett, de elküldtem a picsába. Majd rám jött a pisálhatnék, de a mosdó tele volt, és úgy éreztem, mintha órák óta foglalt lenne. Így hát fogtam magam, és a szemetesbe hugyoztam mindenki szeme láttára. A következő dolog, amire emlékszem, hogy a reptéren vagy tíz rendőr vár rám. Csak ekkor esett le, hogy bizony megint elcsesztem.”

A nyolcvanas években Axl nem hajhászta különösebben a népszerűséget a zenészkollégák körében (sem), ám 1989 októberében pont egy balhéból adódóan tett szert egy világhírű barátra. David Bowie ugyanis váratlanul feltűnt az It’s So Easy klipjének forgatásán (mely végül csak öt éve látott napvilágot), ám túl sok figyelmet szentelt Erin Everlynek, aki akkoriban Axl barátnője volt. A frontember a tőle megszokott módon kezelte a konfliktushelyzetet: bevert egyet Bowie-nak, majd kidobta a forgatásról. A popkaméleon azonban bocsánatot kért, és az este intenzív italozásba torkollott.