Eredeti szakmája fodrász és kozmetikus volt

Mielőtt befutott zenész lett, Chuck számos területen munkát vállalt, hogy a megkeresett pénzből támogassa a családját. Többek közt takarítóként dolgozott egy autógyárban, besegített édesapja ácsműhelyében, tevékenykedett szabadúszó fotósként is és nővére nyomdokain haladva fodrászként és kozmetológusként szerzett diplomát. Utóbbi szakmában el is helyezkedett St. Louisban, amikor a Chess kiadó legnagyobb sztárja, a blues legenda Muddy Waters végül felfedezte 1955 májusában.

Nagyon nagy szerepe volt a faji korlátok ledöntésében

Bár ő maga egy annyira szegregált környéken született, hogy egészen 3 éves koráig nem is találkozott fehér emberrel, végül ő lett az első fekete előadó, aki ugyanolyan népszerűvé vált a fehér, mint a fekete közönség körében. Emellett ő volt az, aki utóbbiakkal megszerettette a fehér country, akkori nevén hillbilly zenét.

Többször is ült börtönben

Először 17 éves korában gyűlt meg a baja a törvénnyel. Miután kicsapták a középiskolából és barátaival Kaliforniába indult, útközben megálltak Kansas City-ben és rablások sorozatát hajtották végre. A rendőrök természetesen elkapták, ekkor 3 évet kellett letöltenie.

Legközelebb 1961-ben ítélték el, miután két évvel korábban azzal vádolták meg, hogy „erkölcstelen céllal, illegálisan szállított át egy nőt az államhatáron”. A „nő”, akivel állítólag szexuális kapcsolatot létesített, egy 14 éves őslakos lány volt, akit ruhatárosként alkalmazott a klubjában, miután 21-nek hazudta magát. Berry állítása szerint egy veszekedésük után kirúgta a tinit, aki a rágalmazással akart bosszút állni rajta. Végül öt év helyett másodfokon 20 hónapot kapott és 1963-ban szabadult.

1979-ben adócsalásért kapcsolták le, 1990-ben pedig több nő is pert indított ellene, azt állítva, hogy Berry videokamerákat rejtett el az éttermei női öltözőiben. A zenész szerint erre azért volt szükség, mert az egyik dolgozójáról azt gyanította, hogy meglopja őt és erről kívánt a kamerák segítségével megbizonyosodni. Végül a hölgyek ejtették a vádakat, miután peren kívül sikerült megegyezniük a zenésszel, akinek 1.2 millió dollárba plusz az ügyvédi költségekbe fájt a kis leskelődés.

A későbbiekben drogbirtoklásért - 62 gramm marihuánát találtak nála - öt hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, két év felügyelet nélküli próbaidővel, és 5000 dollárt is ki kellett fizetnie egy drog-és alkohol elvonó programon való részvételért.

Híres kacsajárása egy véletlennek köszönhetően vált a védjegyévé

1956-ban egy fellépése alkalmával úgy próbálta meg elrejteni a gyűrődéseket a műselyemruhájában, hogy a helyükre akarta rázni őket a ma már ikonikussá vált mozgásával. A tömeg a „kacsajárást” látva teljesen megőrült, állva tapsolták meg Berry-t, aki így az egész hátralévő karrierje során alkalmazta a mozdulatsort a koncertjein.

Csak egyszer jutott az amerikai kislemezlista élére

Bár az ’50-es évek során az egyik legnagyobb sztárnak számított, akinek számos dala vált igazi klasszikussá, mindössze egyetlen alkalommal, már bőven a fénykora után, 1972-ben jutott a Billboard 100-as listájának élére, méghozzá a "My Ding-a-Ling" című humoros dal feldolgozásának élő verziójával.

Csak és kizárólag készpénzt fogadott el fizetségként

Mivel karrierje elején többször is átverték, tanulva az esetekből, a későbbiekben ragaszkodott hozzá, hogy még azelőtt megkapja a fellépéseiért járó tiszteletdíjat, hogy színpadra lép, természetesen készpénzben. Egy alkalommal, amikor a Sydney-i repülőtéren megállították, 40 ezer font volt a bőröndjében.

Ez végül 1979-ben szúrt szemet az adóhatóságnak, éppen néhány héttel azután, hogy Carter elnök felkérésére koncertet adott a Fehér Házban. Ekkor 3 hónapra börtönbe is kellett vonulnia.

Egyszer leütötte Keith Richardsot

Bár nagyon jó barátságban volt a The Rolling Stones ikonikus gitárosával, aki ráadásul az egyik legnagyobb hatásának tekintette, egy alkalommal Richards azt is megtapasztalta, hogy milyen a kedvence jobbegyenese. Történt ugyanis, hogy Chuck egyik koncertje után Keith benézett hozzá a színpad mögé és engedély nélkül elővette a tokjában fekvő hangszerét, amikor pedig Chuck meglátta, hogy barátja mit csinál, egész egyszerűen behúzott neki egyet. "Senki nem nyúlhat a gitáromhoz" - mondta. Richards nem vette a szívére a dolgot, sőt, teljesen jogosnak találta Berry reakcióját és elmondta, hogy hasonló esetben ő is ugyanígy tett volna, ha arra lép be az öltözőjébe, hogy valaki a gitárját babrálja.

Leghíresebb dalát az űrbe is felküldték

1977-ben a NASA útjára indította a Voyager 1 és 2 névre hallgató űrszondáit, amelyek 1-1 aranyból készült 12”-es nagylemezt is magukkal vittek, melyeken zenéket, képeket és zajokat helyeztek el a Föld legkülönbözőbb kultúráiról és műfajaiból, arra az esetre, ha egy esetleges földönkívüli létforma rátálalna, akkor képbe kerüljön bolygónk sokszínűségével. A korongra mindössze egyetlen rock and roll felvétel került fel, méghozzá Chuck legnagyobb slágere, a „Johnny B. Goode”.

Évekig egyedül, egy szál gitárral járta a világot

Költségei csökkentése céljából jó ideig egy saját zenekar utaztatása helyett minden turnéállomásán egy helyi zenekart fizetett ki, hogy lekísérjék a koncertje során. A szervezést a helyi promóterre bízta és ő csak percekkel a kezdés előtt jelent meg, így természetesen semmilyen próba nem előzte meg a fellépéseket. Mivel ez általában a bulik minőségének is a rovására ment, amit a közönsége nem nézett jó szemmel, végül felhagyott ezzel a szokásával és állandó zenésztársakat vett maga mellé.

18 éven át havonta fellépett szülővárosában

1996 és 2014 között minden hónapban koncertet adott a St. Louis-i Missouriban található Blueberry Hill étteremben. Összesen 209 alkalommal játszott a mindössze 340 fő befogadására alkalmas helyszínen, mivel elmondása szerint hiányzott neki az az intim közeg, amit a pályafutása kezdetén a kis klubokban való fellépéseit jellemezte.