Szülei elektrosokkolták

Tinédzser korában, miután tudomásukra jutott, hogy fiuk nem csak a lányok iránt érdeklődik, hogy „meggyógyítsák” homoszexuális hajlamait, szülei heti háromszor elektrosokk kezelésnek vetették alá. Törekvéseik azonban sikertelennek bizonyultak, hiszen habár később háromszor is megnősült, Reed egész életében biszexuálisnak vallotta magát. Szüleinek sosem bocsájtotta meg a beavatkozást, a terápián szerzett élményeiről pedig a Kill Your Sons című dalában is megemlékezett.

Nem frontemberként kezdte

Szintén még tiniként különböző doo-wop zenekarokban gitározott, amik állítása szerint:

Annyira rosszak voltunk, hogy néhány hetente nevet változtattunk, ugyanis senki nem akart minket kétszer is alkalmazni egymás után.”

Első bandája, akikkel már a stúdióig is eljutott, a The Jades nevű csapat volt, akikkel 1958-ban két dalt is rögzítettek, melyekben háttérvokálozott és gitáron játszott.  

Zenei paródiákkal kereste a kenyerét

1964-ben a Pickwick Records nevű kiadó alkalmazásában állt, akik számára az éppen aktuális trendeknek megfelelő slágerzenékhez hasonló paródiadalokat készített. Az egyik ilyen számban (The Ostrich) a különböző akkori táncőrületeknek hivatott görbe tükröt mutatni, a kiadó pedig akkora potenciált látott a dalban, hogy egész zenekart összehozott The Primitives néven, hogy promotálhassák azt. A bandához tagokat keresett, és ennek kapcsán hozta össze a sors John Cale-lel is, akivel végül olyan jó barátságba kerültek, hogy később együtt alapították meg a The Velvet Undergroundot.

Zenekarával szándékosan kirúgatták magukat

A frissen megalakult bandát nem szívesen látták gimnáziumi és egyetemi bulikban, így végül a Greenwich Village-ben található Cafe Bizarre nevű helyen lettek afféle házi zenekar. Ez azonban azt jelentette, hogy még karácsonykor is fel kellett lépniük, ráadásul a műsoruk nagy részét feldolgozások tették ki. Amikor kicsit a saját örömükre kicsit izgalmasabbá akarták tenni a produkciót, belecsaptak a The Black Angel’s Death Song című saját számukba, aminek hallatán a tulajdonos közölte velük, hogy ha még egyszer eljátsszák ezt a dalt, búcsút mondhatnak állásuknak. Miután amúgy is elegük volt már a munkából, legközelebb ezzel a számmal nyitották meg műsorukat és természetesen ki is rúgták őket. Szerencsére ez már pont két nappal azután történt, hogy későbbi mentoruk, Andy Warhol látta őket a szóban forgó helyen.

A The Velvet Underground feloszlása után a szüleivel élt

Amikor 1970-ben kilépett a kultikus csapatból, Reed kénytelen volt hazaköltözni a szülői házba, és a könyvelőként dolgozó apja mellett gépíróként elhelyezkedni, heti 40 dolláros fizetésért. Ez az időszak nagyjából egy éven át tartott, amíg végül megkapta első önálló lemezszerződését az RCA kiadótól és 1972-ben megjelenhetett debütáló szólóalbuma.

Első sikereit David Bowie-nak köszönhette

Bár nagy várakozás előzte meg, bemutatkozó korongja végül hatalmasat bukott, azonban az akkor épp óriási glam rock sztárnak számító David Bowie, aki nagy rajongója volt munkásságának, elhatározta, hogy segít neki is azzá válni. Így a következő, Transformer című lemezén gitárosával, Mick Ronsonnal vállalták magukra a produceri feladatokat. Az albumon kapott helyet egyik legnagyobb slágere, a New York utcáin prostituálttá váló transzszexuálisokról szóló Walk on the Wild Side is.

Múzsája egy transzszexuális nő volt

A ’70-es évek közepén tartó viszonya volt egy eredetileg Tommy néven született, mexikói származású indián férfival, aki akkorra már a Rachel nevet használta és nőként élte az életét. Bár alapvetően nem sok közös volt bennük, valamiért mégis kiegészítették egymást és végül négy évig voltak együtt, valamint kapcsolatuk jelentette az inspirációt az énekes Coney Island Baby című lemezének dalaihoz is.

Szerette félrevezetni a sajtót

Utált interjúkat adni, túlságosan személyesnek érezte őket, és úgy gondolta, elég kitárulkoznia a dalaiban, nem szükséges megtennie mindezt még a riporterek számára is. Ezért aztán Andy Warhol tanácsára évekig fals információkkal terelte el a sajtó figyelmét, mondván addig sem foglalkoznak a valódi dolgaival. Később azt nyilatkozta, hogy ezek a hazugságok azonban még hosszú ideig kísértették, hiszen az újságírók még sok-sok évvel később is rendre megtalálták egykori füllentései kapcsán.

Közös lemezt adott ki a Metallicával

A Frank Wedekind drámaíró műveit alapul vevő konceptalbum egy vonzó, romlott nőről, Luluról szól, akinek senki sem tud ellenállni, és akinek sorsát végül egy Hasfelmetsző Jackkel való találkozás pecsételi meg Londonban. A lemez zenei anyaga pedig pont olyan, amilyenre mindenki számított, de titkon reménykedett, hogy talán mégis máshogy alakul: a banda zúzására Reed spoken word jelleggel mormol monotonul, mindentől és mindenkitől függetlenül, ami az egésznek egy olyan hatást ad, mintha csak utólag egymás mellé lenne keverve egy instrumentális Metallica anyag és egy éneksáv az avantgarde ikontól. Persze a dalokba olykor James Hetfield is besegít egy-egy üvöltéssel, ettől azonban csak még bizarrabbá válik az amúgy is szürreális összefonódás. Az albumot a kritkusok vegyesen, a rajongók pedig elképesztően rosszul fogadták és végül az év leginkább lehúzott, legtöbbet támadott lemezévé vált, ami azóta is minden botránylista élmezőnyében foglal helyet.

Szó szerint a haláláig tai chi-zett

Ha hinni lehet a forrásoknak, az énekes még egy órával a halála előtt is tai chi gyakorlatokat végzett. Több mint 25 éven át volt elkötelezett híve a kínai meditációs harcművészetnek, olyannyira, hogy turnéira is magával vitte oktatóját, sőt, még a koncertjeire is meginvitált egy előadót, aki a színpadon mutatott be tai chi mozdulatokat. Valamint utolsó szólólemeze is ebben a szellemben született, hiszen 2007-ben egy ambient stílusú, meditációs anyagot dobott piacra Hudson River Wind Meditations címmel.