Az új előzetes mellé Köbli Norbert forgatókönyvíró is elmesélt néhány kulisszatitkot a Duna tévén decemberben látható első világháborús filmjéről.
Kevés olyan háborús film készül Magyarországon, ami nem külföldi bérmunka, hanem rólunk, magyarokról szól, első világháborús filmünk pedig nem is igen létezik. Többel között ezért is lett pont az épp 100 évvel ezelőtt megvívott Nagy Háború a Szürke senkik témája, amihez a napokban jelent meg egy új előzetes.
A Szürke senkik egy csapat elcsigázott magyar katonáról szól, akik az olasz fronton harcolnak, de már csak a félőrült őrmesterük (Trill Zsolt) az egyetlen aki elhiszi, hogy a Monarchia megnyerheti ezt a háborút.
A Blair Witch nyomasztó hangulatát idéző, szinte végig hegyi és erdei tájakon játszódó drámai képsorokról elsőre valószínűleg meg sem mondanánk, hogy nem is mozivászonra készült, hanem tévéképernyőkre: 120 millió forintot adott rá a Magyar Média Mecenatúra program, és a Dunán lesz a premiere december 16-án.
Na de miért kellett ilyen sokat várni egy olyan magyar alkotásra, ami nem a második világháborút, hanem a 102 éve kirobbant első világháború poklát mutatja be? Erre maga a forgatókönyvíró, Köbli Norbert válaszolt:
Az első világháború filmes ábrázolása - sommásan fogalmazva - egyetlen rendszernek se volt első számú érdeke. Kínos téma, igazi darázsfészek volt a Horthy-rendszer, a Rákosi-rendszer, a Kádár-rendszer számára is, hiszen a Monarchiára és Trianonra emlékeztetett. A rendszerváltás óta is csak kerülgették a témát a magyar filmesek, mint a forró kását. Érezték, hogy ha hozzányúlnak az első világháborúhoz, azzal rendkívül komplex témához nyúlnak hozzá, amit a film csak leegyszerűsítve tud ábrázolni. Én is éreztem a téma súlyát, de magamban úgy vágtam át a gordiuszi csomót, hogy egy atipikus, hogy ne mondjam unortodox első világháborús filmet írtam.
És hogy ez a különbség miben nyilvánul meg?
Például nincs benne lövészárok. Idézi a film gyerekkorom kedvenc filmjeit, például Alistar Maclean háborús történeteit, vagy akár a kommandós filmeket. Ugyanakkor fontos volt nekem, hogy - minden izgalma mellett - a Szürke senkik ne legyen kalandfilm, ne legyen posztmodern, és ne dicsőítse a háborút. Rengeteg háborús filmet láttam - akárcsak a nézők -, ezért végső soron az volt a legfontosabb, hogy ne legyen a film közhelyes. Nem akartam újra feltalálni a műfajt, de fontos volt, hogy egy-egy ponton meg tudjam lepni a nézőt. Végül az is fontos volt, miközben írtam, hogy straight story legyen: pofonegyszerű és hatásos.
