A való életben Richard Phillips sosem ajánlotta fel a kalózoknak, hogy őt vigyék el túsznak, ráadásul a saját legénysége is beperelte később, amiért szánt szándékkal veszélybe sodorta őket a szomáliai vizeken.
2013-ban nagy sikerrel vetítették a mozik világszerte Tom Hanks valós eseményeken alapuló, izgalmas hajós drámáját, a Phillips kapitányt. A film, amelynek a rendezője a Bourne franchise egyik atyja, Paul Greengrass volt, azokat a 2009-es eseményeket mutatta be, amikor Richard Phillips teherhajó-kapitány Afrika partjainál túsznak ajánlotta fel magát a szomáliai kalózoknak, hogy így védje meg a legénységét.
Bár a filmet 2014-ben összesen hat kategóriában jelölték Oscarra, és Tom Hanks a lehengerlő alakításáért a Palm Springs-i filmfesztiválon egy rangos díjat is kapott,
a valóságban eléggé máshogy történtek az események Richard Phillips hajóján ahhoz képest, amit mi a mozivásznon vagy a tévéképernyőn láthattunk.
A való életben Richard Phillips soha nem ajánlotta fel a kalózoknak, hogy a legénysége helyett őt vigyék el túsznak, vagy őt lőjék le. Négy napig valóban fogva tartották őt egy mentőcsónakban, és pszichésen is megkínozták, de a rabsága alatt egyszer sem kapott tollat vagy papírt, hogy búcsúlevelet írhasson a családjának – ezek mind a nagyobb drámai hatás miatt kerültek bele a forgatókönyvbe. Mint ahogy az a jelenet is, amikor a kapitány sokkot kap, miután a felfegyverzett Navy SEAL-kommandósok megmentik: a valóságban ugyanis csak akkor rázták meg a történtek az igazi Richard Phillipset, amikor a megmenekülését követően először próbált meg elaludni otthon az ágyában.
Bár a kapitányt anno maga Barack Obama elnök is meleg szavakkal köszöntötte, példaképül állítva őt az amerikaiak elé,
az eseményeket követően a húszfős legénységből többen is beperelték az igazi Phillips kapitányt és a Maersk Line Limited hajótársaságot.
A legénység 50 millió dolláros kártérítést követelt, szerintük ugyanis Richard Phillips tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a szomáliai vizek veszélyesek, mégis erre kormányozta a hajót, veszélyeztetve ezzel a legénység életét. A kapitány időt akart spórolni, hogy a lehető leggyorsabban révbe érhessen a rájuk bízott szállítmánnyal, holott a hajótársaság még egy figyelmeztetést is küldött neki, amelyben felhívták a figyelmet a kalózokra, és azt tanácsolták, hogy a hajó kerülje el inkább a szomáliai vizeket. Végül peren kívüli egyezség született a felek között, mielőtt az ügy ténylegesen a bíróság elé kerülhetett volna.
