Talán meglepő, de Jules Verne összesen öt magyar témájú műve ismert, négy regény, a Sándor Mátyás, A dunai hajós és a Várkastély a Kárpátokban, illetve a csak a halála után kiadott Storitz Vilmos titka, valamint a Disz úrfi és Esz kisasszony című mese. Az írót a bukott szabadságharc után kezdte el rendkívüli módon érdekelni a magyar történelem, és bár sosem járt nálunk, meglepően pontosan és hitelesen írt az itteni viszonyokról és szokásokról. Három művét is feldolgozták, melyek közül messze a legismertebb az 1979-ben bemutatott, a maga idejében afféle szuperprodukciónak számító, magyar-francia-olasz-NSZK együttműködésben készített Sándor Mátyás – ami negyvenöt évvel később is hitetetlenül népszerű.

Verne 1885-ben írta a Sándor Mátyást – Mathias Sandorf eredeti címen –, regényét az ekkor tizenöt éve halott, őt egykor felkaroló Alexandre Dumas emlékének ajánlotta, és nem titkoltan a „közép-európai Monte Cristo” történetét kívánta megalkotni. Hőse egy dúsgazdag erdélyi nemes, aki társaival Habsburg-ellenes összeesküvést sző, de a vagyonára pályázó ellenfelei börtönbe juttatják. Innen sikerül megszöknie, és mivel halottnak hiszik,

egy távoli szigeten, álnéven kezd új életet,

de mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze elrabolt lányát és igazságot szolgáltasson. Kalandos történet, megfilmesítésre kívánkozik, amit a franciák többször meg is tettek, majd jött a számunkra is oly fontos sorozat.

Az, hogy a Sándor Mátyás nemzetközi együttműködésben készült el, ha meglepő is, tulajdonképpen logikus – Magyarország és az egyik fő helyszínként szolgáló Jugoszlávia még szocialista országok voltak –, hiszen maga a regény is számos helyszínen játszódik, szereplői is a legkülönbözőbb helyekről érkeztek. Az is logikus volt, hogy a címszerepet egy magyar színészre, Bujtor Istvánra bízzák,

aki egy hónap alatt tizenegy kilót fogyott le, hogy a karaktert hitelesen hozza.

A rendező francia volt, az irodalmi feldolgozásokban veteránnak számító Jean-Pierre Decourt (Lagardere lovag kalandjai, Arsene Lupin, Sztrogoff Mihály), a zeneszerző a német Bert Grund, az operatőr pedig a magyar Kende János. A szereplőgárda is hasonlóan sokszínű volt, a főhős legfőbb ellenfelét, Sárkányt az olasz Giuseppe Pambieri alakította, a lányát, Szávát a német Sissy Höfferer játszotta el, más magyart fontos szerepben nem is nagyon láthattunk, csak Namirt, a cigánylányt alakította Papadimitriu Athina, de őt akár görögnek is számíthatjuk – egyébként is utószinkronizálták, Menszátor Magdolna lett a magyar hangja.

A hatrészes sorozatot az Adria partján, Olaszországban és Máltán forgatták, de Magyarországon is készültek felvételek. Mivel öt országból érkeztek színészek a nagyszabású produkcióba, franciául, olaszul, németül és magyarul zajlottak a felvételek – Bujtor állítólag franciául, olaszul és németül is megtanulta a szövegét –, amiből lett is kisebb zűrzavar.

Végül minden gond nélkül lement a forgatás, a sorozat pedig egész Európában nagy sikerrel futott. Bujtor István különösen az NSZK-ban lett népszerű, ahonnan 30 000 rajongói levél érkezett, és közel járt ahhoz, hogy nemzetközi sztár legyen – a dolog állítólag ügynöke mohóságán bukott el, aki túl sokat kért a következő ajánlatnál, így a felkínált szerepet végül Franco Nero kapta. Más haszna azonban lett a sorozatnak a számára.

A római forgatás alkalmával vitték el a magyar színészt bemutatni Bud Spencernek, akinek már akkor is a hangját kölcsönözte, és ő bátorította, hogy készítsen vér nélküli, humoros akciófilmet. Már a Sándor Mátyás felvétele közben elkezdte írni A Pogány Madonna történetét, és ebből született meg Ötvös Csöpi alakja.

A Sándor Mátyás valamennyi epizódja fent van a Youtube-on.