Ma már nem vennénk fel a telefont, ha ismeretlen számról hívnak, pedig lehet, hogy Kim Basinger hív, és bajban van. Ez a sokszor koppintott Mobil alapsztorija, ahol a már ekkor is kisportolt Chris Evans veszi fel a telefonját.
A Mobil (2004) rendezője az a David R. Ellis , akinek a Végső állomás 2.-t (2003) és a Kígyók a fedélzetent (2006) köszönheti a világ, de nem az ő nem túl izgalmas személye érdekes itt, hanem az író Larry Cohené. Aki két évvel korábban jegyezte A fülke című Colin Farrell thriller forgatókönyvét, és ez a film annak a párja – vagy ellentétdarabja. Csakhogy nem a nyilvánvaló technológiai fejlődés miatt, hanem azért, mert míg az elsőben a férfi, aki a telefon rabja, mozdulatlanságra kárhoztatott, a másodikban a férfi, akit – ha átmeneti értelemben is – foglyul ejtett a telefonja, képes bárhová eljutni, merthogy a telefonja mobil. Rosszmájúak szerint Cohan kétszer adta el ugyanazt az ötletet, de azt mondom, hogy ha így is van, másodszorra jobban adta el, és a Mobil a 2000-es évek elejének egyik alulértékelt darabja.
Minden azzal kezdődik, hogy megszólal egy mobiltelefon. Egy Ryan nevű, jóképű, szimpatikus srác (Chris Evans) felveszi, és békés életét elragadja a totális káosz: gyilkosság és árulás veszi körül. Egy kétségbeesett női hang jelentkezik. A nő (Kim Basinger) azt állítja, elrabolták, és csupán lemerülő félben lévő, törött telefonja köti össze a külvilággal. Pedig nagy szüksége volna a segítségre, hiszen kisfia hamarosan kijön az iskolából, férje hazafelé indul a munkából - és mindketten veszélyben vannak. És bár tíz emberből kilenc ilyen esetben riadtan kinyomná ezt a zavarba ejtő hívást, Ryan hisz a nőnek, és megpróbálja megmenteni. És mivel 2004-ben járunk, ehhez kicsit limitáltak a technikai lehetőségek, de ő tényleg próbálkozik, és a forgatókönyv mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgát, a nő pedig valóban veszélyben van, és nem más fenyegeti, mint Jason Statham.
Jason mogorva tekintete, kemény külseje tulajdonképpen predesztinálná arra, hogy rengeteg negatív hőst játsszon, de valamiért ritkán vállal be ilyesmit, pedig rengeteg filmet csinál. Ezen kivétel még pályája elején esett, de kellőképpen fenyegető, és a Mobil egy nagyobb költségvetéssel, nagyobb hírveréssel – ehhez esetleg több szponzorral –, ne adj isten, egy jobb rendezővel egy új klasszikussá válhatott volna. Nem véletlen, hogy készült indiai, koreai és kínai feldolgozása is.
