A Nyomtalanul volt az eltemetett aktákkal foglalkozó, szinte kétszemélyes ügyosztály nyomozóinak kalandjait bemutató első film, és még ma is egy tökéletes, bármikor újranézhető skandináv krimi.
Mikkel Norgaard munkáját, amelyhez az eredeti regényeket szerző Jussi Adler-Olsen és Nikolaj Arcel írtak forgatókönyvet, eredetileg tévéfilmnek szánták, de menet közben kiderült, hogy akkora a kereslet minden skandináv krimire, hogy a Nyomtalanul (2013) moziforgalmazásba került nem csak hazájában, Dániában, hanem szerte a világon. Bár az olyan „kollégáihoz” képest, mint mondjuk A tetovált lány (2009), kisebb formátumú alkotásnak számít, azért ugyanúgy megállja a helyét, mint a többiek, mind a történetet, mind a főszereplőket illetően.
Egy szolgálatteljesítés közben vétett hiba miatt a tehetséges, de öntörvényű nyomozót, Carl Morc-ot (Nikolaj Lie Kaas) parkolópályára állítják, és megbízzák, hogy egy alagsori irodában irányítsa a Q-ügyosztály munkáját. Társa, asszisztensből segédrendőrré előrelépő Assad (Fares Fares) segítségével megoldatlanul lezárt ügyeket vesznek újra elő, hogy szelektálják és átolvassák a régi aktákat. Egy nap kezükbe kerül egy eltűnéses-öngyilkossági ügy, és a páros váratlanul olyan részletre bukkan, amely új megvilágításba helyezi az esetet. Minél tovább nyomoznak, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az öngyilkosságként lezárt ügy valójában bűncselekmény volt. Az egyetlen szemtanú azonban az eltűnt beszédképtelen öccse, aki csak korlátozottan képes kommunikálni, és nem akárkinek nyílik meg. Ráadásul a nyomozók főnöke is mind gyanakvóbban tekint a különcnek tekintett párosra. Minek ugrálnak, csak gond van velük, ugyebár.
A Nyomtalanul hibátlanul hozza mindazt, ami miatt annyira népszerű lett a skandináv krimi, a sajátos, nyomasztó hangulatot, a kísértő múltat, a hatalommal való visszaélést és társadalomkritikát, a családot, mint a bűnt forrását, és persze egy olyan nyomozót, aki már régóta a saját démonaival küzd. A mizantróp, nehezen kezelhető, de nyomozóként zseniális Morc, aki miatt egykori társa tolókocsiba került, a skandináv krimi főhőseinek kvintesszenciája, Nikolaj Lie Kaas pedig nagyszerűen hozza ezt a figurát, de őt amúgy is mindig öröm nézni. Nagyjából egy időben kezdte a pályát a nála kicsivel idősebb Mads Mikkelsennel, ők ketten a dán film legizgalmasabb arcai, de míg Mikkelsen komoly nemzetközi karriert futott be, Kaas otthon maradt, talán kevesebb benne a kalandvágy, az ambíció.
Így viszont összesen 4 Q ügyosztály filmet csinált, folytatásként a Fácángyilkosokat (2014), a Palackpostát (2016) és végül A 64-es betegnaplót (2018), hogy, amikor a regények megfilmesítési joga egy másik stúdióhoz került, átvegye a szerepet a dán film harmadik legkarizmatikusabb, legismertebb színésze, Ulrich Thomsen a legújabb filmben, a Hajtóvadászatban (2021). Én visszasírom Nikolaj Lie Kaast, akármilyen jó színésznek is tartom Thomsent.
