- Miért pont most vállalt sorozat-főszerepet?

- Ez nem tudatos volt, soha nem úgy hoztam döntéseket a karrierem során, hogy most kell egy akciófilm, most meg egy tévésorozat, lehetőleg romantikus. Ami befut, és érdekel, azt elvállalom, ilyen egyszerű ez. Ezzel az ötlettel most kerestek meg, tetszett, megbeszéltük, leforgattam. Korábban volt már tévés próbálkozásom, egy Runner című sorozaté, de azt nem rendelték be.

- Ez egy remake volt, igaz?

- Igen, egy török sorozat feldolgozása, amiben egy családanya rádöbben, hogy holtnak vélt férje fel sem szállt arra a repülőre, amivel állítólag lezuhant, és amikor elkezd nyomozni utána, drogokba, mexikói kartellekbe és nagyon ronda ügyekbe botlik. Izgalmas volt, szerettem, az ABC-nek sajnos nem kellett. Az új sorozatom igen, és ennek nagyon örülök, mert szerintem nagyszerű lett, olyan, mint egy tízórás film.

- Miről szól?

- Egy nőről, akinek megölik a lányát, de valamiért nyolc nappal visszakerül az időben, és megkapja a lehetőséget, hogy megakadályozza a tragédiát. Felfogad egy magándetektívet, és elkezdenek nyomozni, rábukkannak egy összeesküvésre, és beindul az élet-halál harc. Ez így érthető? Nem vagyok túl jó az ilyen gyors összefoglalókban, spoilerezni meg nem akarok.

- Ebből lehet második évadot is forgatni?

- Elméletileg limitált sorozatnak szántuk, de lesznek nyitott kérdések, szóval ha a tévé úgy dönt, lehet szó róla. Félreértés ne essék, komplett lezárást kap a történet, csak annyira megszerettem a karaktert és magát a forgatást is, hogy jó lenne egy második is belőle. Az ilyen karaktert imádom, fejlődik, és színészként kihívások elé állít, ráadásul fizikálisan elég megterhelő volt, amit kifejezetten szeretek. Sok rohangálás és akciójelenet van benne.

- Látta már az epizódokat?

- Nem, nemrég fejeztük be csak a melót, szóval egy kockát sem, csak a musztereket, de abból nem lehet összerakni semmit. Nagyon kíváncsi vagyok rá, legszívesebben máris nekilátnék, de a vágás még csak most zajlik.

- A sorozat időutazásról szól, így nem lehet kihagyni a kérdést, hogy hova menne vissza a saját életében, ha tehetné?

- Ó, ez nagyon ingoványos talaj. A sorozatból is kiderül, hogy ha feltételezzük, hogy ez lehetséges, és visszamegyünk, ha megváltoztatunk valamit a múltban, az a jelenre is kihatással van, azaz ha egy rossz dolgot helyre teszünk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jó dolgok érintetlenül maradnak. A sorozatban az időutazás nem olyan, mint - mit tudom én - az Időzsaruban, hanem egy képességként, ajándékként jelenik meg, amivel a főhős él. És csak egyszer használja, utána a történet már önálló életet él. Én ezt egyfajta tanmesének fogtam fel, arra vonatkozóan, hogy ha valamit nagyon el akar érni az ember, akkor el tudja, csak kitartónak kell lennie. Az életem nekem úgy jó, ahogy van, én nem élnék ezzel a képességgel, komolyan.

- Mi a legfontosabb az életében?

- Hogy a mának éljek. Minden pillanatot kiélvezek és kihasználok. Nem szoktam azon tépelődni, hogy mi lett volna, ha? vagy mi lenne, ha? - ez nem az én stílusom, hitvallásom szerint ennek nem sok értelme van, és belehülyülsz, ha állandóan a múlton vagy az elszalasztott lehetőségeken rágódsz. Ha van öt percem valakivel, akkor abból az öt percből a lehető legtöbbet hozom ki.

- Filmművészeti egyetemet végzett, mit élvezett benne a legjobban?

- Ó, ez könnyű kérdés, a régi filmeket. Állandóan klasszikusokat néztünk, és ezekből tanultunk meg mindent. Rendezőnek készültem, és nagyon élveztem, hogy régi vetítőgépeken láthattuk ezeket a filmeket, nem digitális formában. Mindent kielemeztünk, a lencsehasználattól a plánokig. Nagyon sokat tanultam utána is - imádok tanulni egyébként - amikor forgatásokon melóztam mint produkciós asszisztens. A gyakorlati dolgokat ott lehet elsajátítani, például ott tanultam meg, hogy a színész nem a világ közepe, és ezek a fantáziavilágok, amiket a filmesek közösen alkotnak meg, nem jöhetnek létre sok száz vagy ezer ember nagyon kemény melója nélkül. A színész csak egy fogaskerék ebben a gépezetben.

- Nem akarna rendezni?

- Ó, dehogynem, nagyon szeretnék, csak máshogy alakult az élet. Forgattam egy dokumentumfilmet vizsgafilmnek, az nagyszerű élmény volt, de a dokumentumfilmezés annyira nem jött be nekem, szerettem, de nem imádtam, érti? És a színészet az, amit tényleg imádok. Mások bőrébe bújni, elmesélni egy történetet, magam képére formálni egy csak papíron létező karaktert, na, ez igazán izgalmas. Próbálkoztam az írással is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az nem az én műfajom. Beiratkoztam egy színiiskolába, ami életem legkeményebb döntése volt, mert annál nincs durvább, amikor az ember játékát a társai szedik szét darabokra. Ha ezen túl tudsz jutni, akkor sínen vagy. Egy rendes játékfilmet azért nagyon szívesen leforgatnék.

- Van valami hír a Warcraft folytatásáról?

- Sajnos nem nagyon, pedig habozás nélkül benne lennék. Imádtam forgatni, a stáb is nagyszerű volt, a szerep is megfogott, szóval jöhet. A kritikák ellenére egész szépen keresett rajta a stúdió, a kínai piac elképesztően sok pénzt hozott nekik, szóval elképzelhető a folytatás. Ami azért is jó lenne, mert nem éreztem úgy, hogy a karakteremből mindent kihoztunk volna, befejezetlen a története.