• A film ötletével az író-rendező Gérard Oury állt elő, aki korábban már háromszor is dolgozott együtt Louis de Funesszel (Felszarvazták őfelségét, Egy kis kiruccanás, Az ügyefogyott). A rendező nagymamája zsidó volt, de őt nem nevelték vallásosan, az öltönyös, csokornyakkendős, nagy kalapos figurák azonban lenyűgözték őt. A Felszarvazták őfelségét készítése közben merült fel benne, hogy forgatni kellene a közösségről. A lánya és társírója, Danièle Thompson, illetve Funes azonnal rábólintottak az ötletre.
• Nem volt könnyű producert és stúdiót találni a kényes téma miatt. Miután az 1972-es müncheni olimpiai játékok alatt palesztin terroristák tizenegy izraeli sportolót túszul ejtettek, majd meggyilkoltak, senki nem rajongott egy olyan film ötletéért, amely zsidók és arabok barátságáról szól, és amelyben Funes a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita francia polgár szerepében, magát ortodox rabbinak álcázva belekeveredik egy túszejtési ügybe.
• Egy ideig Gérard Oury még azt is fontolgatta, hogy filmjét az Egyesült Államokban, New Yorkban rendezi, ahonnan Az ügyefogyott sikere óta többször is kapott már felkérést, de végül elvetette ezt a lehetőséget, mert nem akarta a végső vágás jogát elveszíteni, és tartott az amerikai munkamódszertől. Néhány hónappal később végül talált egy producert Bertrand Javal és filmgyártó cége, a Films Pomereu személyében.

• Az írók (Danièle Thompson, Josy Eisenberg, Roberto De Leonardis) a rendező párizsi lakásán gyűltek össze ötletelni. Oury egy „gagmappában” őrizte itt azokat a poénokat, amelyeket a korábbi filmjeiből kivágott vagy még nem használt fel. Így került be a filmbe a rágógumigyár ötlete is, amelyet először még Az ügyefogyottba akart beilleszteni.
• A főszerepet természetesen a kezdetektől Louis de Funèsnek szánták. A hívő katolikus és politikailag jobboldali színész saját bevallása szerint korábban maga is osztotta a karaktere egyes nézeteit, de később egy interjúban úgy fogalmazott, hogy

ha maradt is benne a faji előítéleteknek bármi nyoma, a film forgatása segített neki "megtisztítani a lelkét".

• A forgatás 1973. március 1-jén kezdődött és augusztusig tartott. Vettek fel jelenetet Párizsban, New Yorkban, Izraelben (Tel Avivban) és Jamaicában is.
• A terroristák elől menekülő Fares megpróbálja elrabolni Slimane-t a párizsi St-Germain-des-Près-ben, de közlik vele, hogy a körúton nem lehet, mert azt már megtette más. Ez egy utalás az 1965-ös Mehdi Ben Barka-ügyre. Az emberrablás az utca másik oldalán lévő Brasserie Lipp előtt történt, és az az épület látható ebben a jelenetben. A Ben Barka gyilkosság (2005) című film is erről az incidensről szól.
• Az utolsó jelenetet a párizsi Invalidusok házában forgatták, ami valójában egy katonai kórház és múzeum. A háttérben még Napóleon sírja is látható, ami a komplexum része.

• A film bemutatásának napján, 1973. október 18-án, miközben a film sajtósa, Georges Cravenne a film népszerűsítésével volt elfoglalva, második felesége, Danielle megpróbálta eltéríteni az Air France Kairóba tartó járatát, és azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisíti a gépet, ha nem tiltják be a filmet. A magát palesztinbarátnak nevező színésznőt a film vélt Izrael-pártisága zaklatta fel. A felfegyverzett színésznő beleegyezett, hogy a gép leszálljon Marignane-ban, hogy feltankoljon, mielőtt Kairóba indul. A helyszínen a rendőrségi mesterlövészek lelőtték, és a mentőautóban belehalt a sérüléseibe.
• A zene és a tánc nem autentikus, hanem kifejezetten a filmhez készült, bár a hagyományos haszid zene ihlette. A francia zsidó közösség ennek ellenére átvette, és gyakran hallható a mai napig a Bar Mitzvah-kon vagy zsidó esküvőkön.
• A Jákob rabbi kalandjai 1973. október 18-án került a francia mozikba, és az 1973-as évet 4 és fél milliós nézőszámmal zárta, amivel a bevételi lista élén végzett. Végül összesen 7 295 727-en látták a filmet, ebből csak Párizsban több mint 2 millióan.
• 2008 szeptemberében bemutatták a film hatmillió euróból elkészített színpadi musical adaptációját. 2016 óta tervben van egy Rabbi Jacqueline címen futó remake is, amely 40 évvel az eredeti után játszódna, és női főszereplője lenne.  A projekt mögött az eredeti film rendezőjének lánya és egyben társírója, Danièle Thompson áll.

Via: IMDb / Wikipedia