Hétfő: A Simpson család

Aligha van olyan hollywoodi sztár, aki ne bukkant volna fel az elmúlt 30 évben Matt Groeningék 1989 óta töretlenül népszerű animációs sorozatában. Schwarzeneggerrel ellentétben Stallone ugyan nem lett visszatérő karakter (Arnold nemcsak amerikai elnök, de egy drabális akcióhős is a szériában). Mindössze egyszer láthattuk a Million-Dollar Abie című epizódban, a sztárok kórusában énekelni (Sly a második sor jobbszélén áll):

Az atomerőműben dolgozó, kissé bugyuta Homer, felesége, a kontymagassági világrekordot tartó Marge, a mindig minden kópéságra kapható Bart, Lisa, a család esze és a mindig láb alatt totyogó Maggie népszerűsége mostanra olyan figurákéval vetekszik, mint Mickey Egér, Superman és Tapsi Hapsi! A siker nem véletlen, hiszen Simpsonék kalandjaik során a mindenki által jól ismert hétköznapi helyzeteket és a legnagyobb filmsikereket figurázzák ki harsány humorral.

Kedd: Rambo 2

A nagy sikerű Rambo második részében Trautman ezredes azzal keresi fel a börtönbüntetését töltő főhőst, hogy utazzon vissza a Távol-Keletre és derítse ki, vannak-e amerikai hadifoglyok a vietnamiak táborában. Rambo természetesen vállalja a veszélyes feladatot, és az első résztől eltérően most már lelkiismeretfurdalás nélkül kicsontoz mindenkit – itt használja például először az azóta védjeggyé vált robbanó nyílvesszőt!

Érdekesség, hogy a Rambo 2 forgatókönyvét eredetileg James Cameron írta. Az ő verziója egy diliházban kezdődött volna, ide jön Trautman ezredes az önmarcangoló katonájáért, hogy egy utolsó utáni bevetésre küldje. Ebből lett végül a fegyenctelep kőfejtője, a diliházas nyitányt pedig Cameron átrakta inkább a Terminátor 2-be. Stallone forgatókönyvíróként más helyeken is átvariálta Cameron forgatókönyvét, hősies, pozitív dolognak beállítva a vietnami háborút – amit lényegében Rambo utólag egymaga megnyert az amerikaiaknak. A közönség viszont imádta: 300 milliót kaszált a film a pénztáraknál.

Szerda: Rambo 3

Ha van bugyutább film, mint a Rambo 2, akkor az az 1988-as harmadik rész. Ebben ugyanis a piros fejpántos harcos a szovjeteknek csapott oda, miközben a Bond-filmek már réges-rég a hidegháború enyhüléséről szóltak ekkoriban. A közönség így is imádta a fejpántos főhőst, csak a mozikban 189 millió dollárt szedett össze a film, a videokölcsönzők pedig valószínűleg még éveken át hatalmasat kaszáltak ezzel a kultfilmmel.

Trautman ezredes az afganisztáni háborúban az oroszok elleni tevékenysége miatt fogságba esik. Rambo kapja azt a veszélyes és minden eddiginél lehetetlenebbnek tűnő feladatot, hogy a front mögé kerülve, az oroszok által uralt területen felkutassa és kiszabadítsa a foglyul ejtett ezredest. A mindenre elszánt Rambo, az orosz területekre érkezve megtudja, hogy az ezredest egy megerősített erődben tartják. Ez a létesítmény első ránézésre bevehetetlennek tűnik: mindenhol állig felfegyverzett őrök figyelik a környéket és magát az erődítményt is. Rambónak az őrök éberségét kijátszva sikerül bejutni. Az azonban, hogy ki is kerül-e ebből a pokolból, erősen kétséges.

Csütörtök: A Pusztító

„John Spartant egy egység pénzbüntetésre ítélem beszéderkölcsi szabálysértés miatt!” – ki ne emlékezne erre az örök klasszikusra, és persze az 1993-as A Pusztító többi pusztítóan jó poénjára? Például a távoli jövő Arnold Schwarzenegger Elnöki Könyvtárára, amivel a főszereplő Stallone pont azért szúrt oda '90-es évekbeli nagy riválisának, mert Arnold osztrák születésűként sosem lehet az Egyesült Államok elnöke (legalábbis alkotmánymódosítás nélkül semmiképp).

Phoenix (Wesley Snipes), Los Angeles legelvetemültebb bűnözője összetűzésbe kerül minden idők legbrutálisabb zsarujával, Spartannal (Sylvester Stallone). Bár a harc döntetlennel ér véget, mindketten Kalifornia kirogenikus börtönébe kerülnek, ahol mélyfagyasztott állapotban várják büntetésük végét. 2032-ben azonban a tökéletesen erőszakmentes társadalomban Phoenix kiszabadul, és ismét pokoli időszak köszönt a városra, melynek irányítói rövidesen belátják, csak egy ember képes megfékezni a fékevesztett terminátort: a nála is durvább Pusztító.

Péntek: Az igazság fáj (Get Carter)

Az 1971-es Öld meg Cartert! máig Michael Caine egyik legnépszerűbb filmje, így nem volt kérdés, hogy szerepet fog kapni a 2000-ben leforgatott új verzióban is. Csakhogy ezt ma már minden idők egyik legrosszabb és legfeleslegesebb remake-jeként szokás emlegetni (Stallone majdnem kapott érte egy Arany Málna-díjat). Pedig annyira nem is szörnyű a film, tipikusan az a fajta esti csihipuhi, amit mindig megnéztünk a szép emlékű Szív TV-n.

A Las Vegasban tevékenykedő Jack Carter (Sylvester Stallone) egész életében másoknak dolgozott: adósságot hajtott be, büntetést foganatosított. Egyedül volt, és mindig távolságtartó volt mindenkivel. Ám amikor értesül róla, hogy bátyja, Ritchie meghalt egy balesetben, hazatér. A családhoz, melyet elhagyott, az adósságokhoz, melyeket soha nem fizetett ki, és egy rejtélyhez, ami a lelke mélyéig hatol. Azt mondják neki, hogy Ritchie egy részeg autóssal ütközött össze. Jack kérdezgeti bátyja családtagjait, ismerőseit, s végül rájön, hogy Ritchie-t valószínűleg meggyilkolták. Jack elmegy annak a klubnak a tulajdonosához, melyet bátyja igazgatott. Cliff Brumby (Michael Caine) nem hiszi, hogy bárkinek oka lett volna megölni Ritchie-t, de elmondja neki, hogy a férfinak viszonya volt egy helyi bártündérrel, aki Cyrus Paice pornófilm-producer (Mickey Rourke) barátnője.