Ki gondolta volna, hogy elképesztően látványos harcművészfilmet lehet csinálni elefántokkal, de a thai A sárkány bosszúja (2005) ezt is hozza, és a legendás Tony Jaa még többet is hoz.
A szinte a semmiből érkező Ong-bak - A thai boksz harcosa (2003) akkora siker lett, hogy nem csak a thai filmgyártást tette ismertté világszerte, hanem egy csapásra sztárt csinált hőséből, a valóban fenomenális harcművész Tony Jaaból, aki tökélyre vitte a már amúgy is sok helyen ismert muay thait, vagyis thai bokszot. Nem volt kérdés, hogy a világ, és különösen Amerika vevő Jaa további munkáira, és az Ong-bakot is készítő Prachya Pinkaew rendezte A sárkány bosszúja (2005) kinti forgalmazását már azelőtt nyélbe ütötték, hogy akár egy kockát is leforgattak volna a filmből. Sokat is kerestek vele, de az Ong-bak minőségét, eredetiségét és lendületét nem tudta megismételni, ahogy erre a később, kissé őrült körülmények között született, és teljesen más korszakban játszódó Ong Bak 2. - A sárkány bosszúja (2008) és Ong Bak 3. - A leszámolás (2010) sem volt képes.
De vissza A sárkány bosszújához, amely eredeti címét, a Tom Yum Goongot a méltán népszerű thai ételről kapta, és amely meghökkentő módon a harcon kívül egy nagyon is thai témát jár körül, az elefántokat. Thaiföld történetében az elefánt mindig is kiemelt szerepet kapott, és nem csak munkaállatként: annak idején a sziámi seregeket harci elefántok vezették, a leghíresebb sziámi uralkodó, Naresuan 1593-ben elefántháton, egy legendás párbajban ölte meg ellenfelét, a királyságra törő burmai seregeket vezető koronaherceget. A harci elefántok sebezhető lábát pedig különlegesen kiképzett elitharcosok védték, és ilyen harcosok leszármazottja a fiatal Kham (Jaa) és apja, akik elefántok nevelésével foglalkoznak a dzsungel egyik kis falujában, ám a legöregebb elefántot és annak gyermekét elrabolják a gengszterek. A nyomok Ausztráliába vezetnek, ahol Kham rájön, hogy az elefántot az ott uralkodó thai maffia klán vezérének, Madame Rose-nak rabolták el, de a helyi vietnámi klánnak és egy mocskos zsarunak is szerepe van a dologban.
Tony Jaa, aki jó szokása szerint most is maga volt az akciókoreográfus, mint mindig, most is drótok és kaszkadőrök nélkül dolgozott, mindent maga csinált, és még egy saját, az elefánt mozgását utánzó harcstílust is kifejlesztett a film kedvéért, persze muay thai alapokon. És ha ez nem lenne elég bármely harcművészfilm fanatikusnak, itt láthatjuk a filmtörténet talán leghosszabb vágás nélkül felvett akciójelenetét. Papíron ugyan nem hangzik soknak a 4 perc és néhány másodperc, de ezt egy hónapig tartott megcsinálni, és összesen ötször vették fel egyben – valami mindig közbejött, nem tört össze egy adott tárgy, aminek össze kellett volna törnie, belógott egy biztonsági matrac vagy elmozgott valaki. A jó hír az, hogy közben senki sem sérült meg, bár Thaiföldön nem ugyanazt tekintik sérülésnek, mint Hollywoodban. És mondtuk már, hogy Tony Jaa egy istenadta zseni?
