A dán filmgyártás igazi remeke a torokszorító dráma, amelyben egy ragyogó szemű kislány ártatlanul vádol meg egy köztiszteletben álló férfit, akit maga alá temet a gyülőlet.
A dán filmipar Európa, sőt, talán a világ legjobbjai közé tartozik szinte minden téren. Na jó, kevés látványos, nagy költségvetésű akciófilm születik arrafelé, de minden másban nagyon jók. Eleve működik egy nagyszerű finanszírozási és gyártási rendszer, fantasztikus rendezői, forgatókönyívíróik és színészeik vannak. Előbbiek közé tartozik Thomas Vinterberg, aki 1989-ben a legfiatalabb növendékként kezdte meg tanulmányait a Dán Nemzeti Filmfőiskolán. A Dogma nyilatkozat egyik kezdeményezője volt 1995-ben, amelyet Lars von Trierrel írt alá, és a mozgalom szigorú szabályait követve készítette a Születésnapot, amely cannes-i bemutatóján elsöprő sikert, és számos elismerést kapott, többek között a Filmkritikusok Szövetsége (FIPRESCI) díját Cannes-ban, és a Fassbinder-díjat az Európai Filmdíjak gáláján.
A Dogma mozgalom mint filmes kísérlet már a múlté, de Vinterberg ma is aktív és néha remekműveket készít, mint 2012–es A vadászat, aminek ráadásul az egyik legjobb – és nem mellesleg legismertebb dán színész, Mads Mikkelsen a főszereplője. Ő a nemrég elvált Lucas, egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, elvált, de gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Mivel bezárt az iskola, ahol dolgozott, egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit.
A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt. Merthogy, mondja mindenki, egy ilyen kicsi lány hogyan is találhatna ki ilyesmit minden alap nélkül? És ezt nem moshatja le magáról, akárhogy is küzd, még akkor sem, ha a kislány bevallja, hogy csak kitalálta azt, amit mondott.
Vinterberg pont ezt a kiúttalanságot ragadta meg a legjobban, azt, amikor már védekezni sem tud a megvádolt férfi, olyan bélyeg ragadt rá. Azt pedig aligha kell ecsetelnünk, akár látatlanban is, hogy milyen alakításra képes a mostanában főleg Hollywoodban dolgozó, de egy-egy hasonló szerep kedvéért azért hazatérő Mikkelsen. Hát fantasztikusra, és a torokszorítóan drámai téma csak kiemeli a játékát – nem csoda, hogy elnyerte Cannes-ban a legjobb színész díját.
