Vaszilij Zajcev volt az oroszok legismertebb orvlövésze a II. világháborúban, és bár messze nem volt olyan fess, mint az őt játszó Jude Law, de története megér egy pravoszláv misét.
Az oroszok és a németek is megcsinálták a maguk Sztálingrád filmjét, az előbbiek többször is, nem is csoda, hiszen a történelem egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb ütközete volt. De mit kezd ezzel a témával egy francia rendező és nagyrészt angol stábja? Ezt kérdezgette mindenki a film bemutatóján a Berlini Filmfesztiválon 2001-ben, ahol az Ellenség a kapuknál vegyes fogadtatásban részesült. A németek nem szerették, mert megint ő voltak a rosszak, az oroszok haragudtak, mert hadvezetésüket rossz fényben ábrázolta, a többieknek sok volt a szerelmi szál és kevés az akció. És ebben mind van valami, de ez akkor is a valaha készült legjobb háborús filmek közé tartozik.
Persze hosszan lehetne sorolni, hol pontatlanok a harcjelenetek. Sztálingrádban nem voltak öngyilkos tömegrohamok, egyrészt, mert ekkorra az oroszok is megtanulták, hogy ennek semmi haszna, másrészt egyszerűen nem volt ehhez tér a rommá lőtt városban, ahogy nem történt meg az sem, hogy a rohamozóknak csak fele kapott puskát. És ekkorra már nem voltak komisszárok sem, mert kiderült, csak hátráltatják a hivatásos tisztek munkáját, a németek pedig azonnal lepuffantják őket, ha fogságba esnek. Pedig itt egy szovjet politikai tiszt szövi a történetet, bizonyos Danyilov, aki saját szemével látja, miként puffant le egymás után – és pont a megfelelő sorrendben – öt fritzet Vaszilij Zajcev egyszerű közkatona. Danyilov ezután nem csak azt éri el, hogy Zajcev mesterlövész lehessen, de hőst is csinál belőle, propagandafegyvert.
Mindez érthető okokból irritálja a németeket, akik egyik legjobb mesterlövészüket küldik, hogy elkapja, a mi Vaszilij elvtársunk pedig pont abba a katonalányba szeret bele, akiért a komisszár is odavan, ami további bonyodalmakat okoz – különös úgy, hogy az utóbbit a szerepét jócskán túljátszó Joseph Fiennes alakítja. És lehet, hogy nem is volt semmiféle König őrnagy, csak a szovjet propagandisták találták ki, és Zajcev biztosan nem volt olyan jóképű, mint Jude Law és ennél fogva nem csajozott az ostrom alatt, de a mesterlövészeket mindenki szereti. És ez a jó a filmben, ezt mutatja meg a lehető legizgalmasabban, leghitelesebben.
A macska-egér játék két vagy több orvlövész között, a mindenhol leselkedő veszély, ami bárhonnan lesújthat, valamiért mindig is nézők kedvence volt, a film ezen jelenetei a Youtube-on is a legnézettebbek közé tartoznak. Ed Harris kékesszürke szemei pedig igazi mesterlövész szemek. A romok, szétlőtt gyárépületek között zajló összecsapások ezerszer izgalmasabbak a nagy, hurrázós rohamoknál, még akkor is, ha csak egy-két lövés dördül el – és még akkor is, ha nem egyetlen mesterlövész sorsa döntötte el a világtörténelem legnagyobb csatáját.
