Na jó, csak az egyik filmbéli eladó kretén, de az öt másik helyett is, és pont ez benne a szórakoztató: Kevin Smith minimál pénzből megcsinálta a tökéletes barkácsvígjátékot, a Shop Stopot!
Tudom, sokszor leadják és aztán sokszor ismétlik, talán valakinek már a könyökén jön ki, nekem biztosan nem. 1994-es Shop-stop számomra arról szól, hogyan lehet valaki a semmiből elismert és körülrajongott filmes, hogyan tehet le 27 ezer dollárból egy olyan filmet az asztalra, amiről ma is beszélnek, és ami sokak szerint az oly kevés tökéletes vígjátékok egyike. Mert az egyik síkon a film egy non-stop linkelés, össze-vissza dobált poénok látszólag random halmaza, a másik szinten viszont vérrel és verejtékkel összerakott, rendkívül intelligens és tudatos mozi, ami nem mellesleg Dante isteni színjátékának modern átirata.
Nem véletlen ugyanis, hogy főhősünket Danténak hívják, ahogy az sem hogy éppen 9 epizódból áll a történet, akárcsak a pokol kilenc bugyra. És az sem véletlen, hogy hősünknek kijut a maga privát pokoljárása is, hiszen úgy volt, szabadnapos lesz, de főnöke megkéri, hogy ugorjon be a kora reggeli műszakba helyettesíteni, aztán egész napra ott ragad. És jönnek a hülye vevők, egyik idiótább mint a másik, amit haverja, a szomszédos videokölcsönzőben dolgozó – vagy inkább nem dolgozó - Randal soha nem is átall hangosan megjegyezni, akárhányszor belép valaki a boltba. „Jaj, de szép cica! Hogy hívják?” – kérdezi az egyikük, mire Randal válasza: „Kellemetlen Vevő!”
Dante töketlen, nem tudja mit akar, nem tud választani mostani és gimis barátnője között, de pokolbéli vezetője, a simlis, nagypofájú Randal mindig segít, akárcsak maga az élet. És így tudjuk meg, mi az a „hógolyózás”, kap új jelentést a hullamerevség, és ekkor lép be a képbe a folyton az üzlet előtt lébecoló két piti dealer, Jay és Néma Bob, akik közül az utóbbit Kevin Smith alakítja, aki ugyebár rendező, író és vágó is volt azon túl, hogy ő szedte össze a pénzt is a filmre, ami abban a valódi boltban játszódik, ahol ő napközben eladóként dolgozott. Azt tudjuk, mi lett Smithből, az kevésbé ismert, mi lett a pörgő szájú Jayt játszó Jason Mewesból.
Mewes a rendező gimis haverja volt, aki sosem ismerte apját, az anyja egy drogos szélhámos volt, aki abból élt, hogy motelekbe jelentkezett be és onnan ellopott minden mozdíthatót, a kis Jason első „munkája” pedig postaládák kiürítése volt, amíg anyuka járó motorral várta a kocsiban. A srác tetőfedőnek készült, ám jött a Shop Stop, a – viszonylagos – ismertség, a pénz és a drogok. Bár Smith szinte minden későbbi filmjében szerepet osztott rá, hamar rá kellett jönnie, hogy barátja függővé vált, és 1997-ben vitte el először elvonóra. Az ezt követő hosszú procedúráról filmet lehetne forgatni: volt, hogy Mewes, akit Smith beköltöztetett a saját lakásába, ellopta barátja hitelkártyáját és 1000 dollárért vett belőle heroint, ami Smith új filmjének sajtótájékoztatójára küldetett, és történtek hasonló cifra esetek is megannyi visszaesése során.
2010 nyara óta azonban tiszta, ő és Smith együtt készítik a Jay & Silent Bob Get Old című podcastot, illetve ő Smith Spoilers című sorozatának executive producere a Hulun. Na ilyen egy igazi barátság!
