Kínában manapság nagy divat olyan filmeket forgatni, amikben visszafizetnek a japánoknak a régi sérelmekért és szörnyű atrocitásokért. A 2016-os A vonatrablással Jackie Chan is beállt ebbe a sorba – de nem ezért szeretjük!
Egyes iparági becslések szerint vannak olyan nagy kínai stúdiók, amelyek kapacitásának mintegy 30 százalékát teszik ki a hazafias tematikájú, a Japán elleni egykori honvédő háborút feldolgozó alkotások, amelyek mostanában reneszánszukat élik. Egy megszólaltatott statiszta elmondta, hogy eddig nagyjából 200 produkcióban volt japán katona, és volt, hogy egy nap akár nyolcszor is meg kellett halnia, hol kínai katonák, hol bátor partizánok keze által. Meglehet, hogy ez a statiszta Jackie Chan 2016-os filmjében, A vonatrablásban is meghalt párszor.
A történet 1941-ben játszódik, Kínában, hősei pedig vasúti munkások, akik a japánok által üzemeltetett vonatokat fosztják ki hihetetlen ügyességgel és a terepet tökéletesen ismerve, részben a maguk javára, részben a környező falvak éhező lakosságának az ellátására. Egy nap egy kínai katona keresi meg a Ma Yuan (Jackie Chan) vezetésével működő fegyvertelen csoportot, akiket a helyiek csak a Vasút Tigriseinek neveznek, hogy segítsenek elvágni a japánok utánpótlását egy kezdődő nagy offenzíva előtt – és innentől már jóval magasabbak a tétek, és nagyobb a kockázat. Pláne úgy, hogy az eddig inkább csak ügyetlenkedő japánok most komoly erősítést küldenek a veszélyeztetett vasútszakaszra egy kegyetlen és veszélyes parancsnok (Hiroyuki Ikeuchi) vezetésével.
Persze ha A vonatrablás főszereplője nem Jackie Chan lenne (aki behozta a produkcióba fiát, Jaycee Chant is), akkor a vele sokadszorra dolgozó rendező, Ding Sheng valószínűleg más filmet készített volna. Mondjuk véreset, mert a japánok elképesztő kegyetlenséggel torolták meg a legkisebb incidenst is, és jó eséllyel a felkelők sem bántak kesztyűs kézzel a kezük közé került ellenséggel, szóval csúnya, erőszakos és talán izgalmasabb sztori lett volna – de Jackie Channel más az élet. Ő az egyszerű fickót játssza, aki ha muszáj, hőssé tud válni, és hozza a védjegyévé vált vidám, néha kifejezetten bohóckodó akrobatikát, de (ha már nagyon muszáj), tud igazán kemény is lenni. És bár alapjaiban most is családbarát a megközelítés, mivel itt japánok az ellenfelek, azért roppan pár csont, csigolya és gerinc is.
