1958-tól trenírozták őket, ám a NASA nem merte őket kivinni az űrbe a hidegháború közepén.
Az amerikai űrhajózás történetének egyik legismertebb eseménye volt a Mercury-program 1959. április 9-i meghirdetése, amikor a NASA hivatalosan is bemutatta azt a hét amerikai űrhajóst, akik elsőként fognak kilépni az űrbe. Csakhogy a hét kiválasztott férfi, a Mercury Seven árnyékában ott volt a Mercury 13 kódnevű csapat is: egy csupa női űrhajósból álló, tizenhárom fős asztronauta csapat, akiket kőkemény kiképzések és szűrések sora után, tizennyolc jelentkezőből választottak ki arra a feladatra, hogy 1961-ben meghódíthassák a kozmoszt. A tervezés korai fázisában ugyanis úgy okoskodtak a mérnökök, hogy a férfiaknál alacsonyabb és könnyebb nőket gazdaságosabb lenne az űrbe küldeni.
Csakhogy hiába vette jól a 13 női űrhajósjelölt az akadályokat, ráadásul sokkal eredményesebben, mint a férfi kollégáik. A NASA vezetősége végül elég hímsoviniszta döntést hozott. A hidegháborús fenyegetés és az űrverseny miatt (sokkhatásként érte Amerikát, hogy végül a szovjetek tudtak először embert küldeni a Vosztokkal a kozmoszba) az űrhajósok nem lehetnek civil pilóták, az űrügynökség kizárólag az amerikai légierő tesztpilótái közül válogathat – ahol történetesen csak férfiak szolgáltak ekkoriban. A tizenhárom női űrhajós álma tehát akkor szertefoszlott, az első női űrhajósok 1978-ban vehették részt hivatalos NASA-űrprogramban.
A Netflix izgalmas dokumentumfilmje tehát az űrverseny és a hidegháborús korszaknak egy kevésbé ismert fejezetét mutatja be, a még élő női űrhajósok megszólaltatásával. Premier: április 20. (via Geektyrant)
