Igazi vígjátékot többnyire azokkal lehet csinálni, akiknek nincs ki minden kereke, és ilyenből bőven jut a hétvégére is. Sacha Baron Cohen, a Farrelly testvérek, a félkezű Woody Harrelson vagy a fakezű Tarzan.
Péntek: Brüno (2009)
Azt senki sem mondaná, hogy Brüno lenne Sacha Baron Cohen legjobban kitalált figurája vagy legerősebb filmje, mert nem az, sőt, de hé, nem vagyunk mi perfekcionisták, és ez az ember még a rossz filmjeiben is baromira szórakoztató – kivéve a legutóbbi munkáját, az Agyas és agyatlant. A még a Da Ali G Showban kitalált karakter egy meleg, fashionista, osztrák divatmániás riporter, a Funkyzeit műsorvezetője, Brüno Gehard, aki természetesen Amerikába indul, hogy egy áldokumentumfilm keretében ismét bolondot csináljon mindenkiből, aki az útjába kerül.
A Borat mintájára a tényleg rettenetes Brüno mindenkit becserkész a divat világában és azon túl, telefonját egy fekete kisbabára cseréli, és a siker érdekében még heterósítani is hajlandó magát, de az érzelmeinek ő sem parancsolhat. A legjobb rész, amikor gyerekmodellek szüleivel tart szereplőválogatást, akik sorra beleegyeznek az olyan marhaságokba, mint hogy a kicsik „elavult nehézgépekkel”, méhrajokkal vagy száguldó járművön dolgozzanak. Amerika sajnos néha ostobább, mint Brüno!
Szombat: Tökös tekés (1996)
Ha filmes idiótákat keres, bátran forduljon a testvérpárhoz, Peter Farrelly és Bobby Farrelly specialitása a téma! Ők mindig is a hendikeppel indulók bajnokai voltak, legyen az a skizofrén Jim Carrey (Én és én meg az Irén), az összenőtt Matt Damon és Greg Kinnear (Túl közeli rokon) vagy a félkezű Woody Harrelson a Tökös tekésben.Utóbbi film igazi ketyósa persze nem az egykori bowling bajnok, aki ma alkoholista roncsként él, hanem új protezsáltja, az amish fickó, és persze nem azért hibbant, mert egy kis, nézeteit tekintve jócskán visszamaradott felekezet tagja, hanem mert tompa, mint egy tíznapos CBA-s rozskenyér.
Ishmael, a napjainkra szépen meghibbant Randy Quaid alakításában, semmit sem tud a külvilágról, de imád bowlingozni – nem tekézni, ahogy a magyar cím sugallja -, ám hobbiját titokban űzi, mert egyháza a játékot az ördögtől valónak tartja. Ekkor ismeri meg Royt, aki műkarját egyik riválisának köszönheti – ez a zseniális Bill Murray -, és aki benevezi az ifjú tehetséget egy egymillió dollár díjazású bajnokságra. Ehhez persze oda is kell érni, és az úton Roy beleviszi a félénk srácot a tutiba, bár ez lehet, hogy nem a világ legjobb ötlete!
Vasárnap: Az őserdő hőse (1997)
Tarzan a vadak ura, aki, ahogy az idén Alexander Skarsgard alakításából is megtudtuk, magabiztosan lendül ágról ágra, sosem mosolyog és minden állat remegve tiszteli. George is is hasonlít Tarzanra, kisportolt, hosszú a haja, ágyékkötőben jár és őt is a majmok nevelték fel, az ágról ágra lendülés azonban nem az erőssége. Az őserdő hősének visszatérő, és megunhatatlan poénja, hogy a jó szándékú és jó humorú George valahányszor liánt ragad, nekicsapódik valamiféle kemény felületnek, de jól bírja a gyűrődést és neki is megvan a maga Jane-je, csak őt Ursulának hívják.
George alakja a hatvanas években még rajzfilmhősként hódította meg a közönséget, majd a pályája elején még drámai színésznek készülő Brendan Fraser főszereplésével készítettek vele élőszereplős, önfeledten hibbant kalandfilmet. Hőse egy nagy gyerek, aki mindent elront, de állatbarátai, a nem csak beszélni,de sakkozni is tudó Majom testvér, Tookie Tookie, a szarvcsőrű madár és Shep, a magát kutyának képzelő elefánt mindig kihúzzák a csávából. Így szerezheti meg az ifjú Leslie Man kezét, akit pedig majdnem a még szintén hamvas és fiatal, de gonosz Thomas Haden Church venne el. Mindez 80%-ban ugyan túlpörgetett gyerekhumor, ami nem feltétlenül baj, a maradék 20 százalék pedig roppant szórakoztató.
