Jó móka a cápanézés a biztonságos ketrec rácsai mögül - ha megbízható a lánc, ami a ketrecet tartja. Ha nem az, akkor a cápák kerülnek lépéselőnybe!
Akárcsak A zátony című örökbecsű alkotásban, ahol egy cápa zaklatta Blake Livelyt, most is a mexikói tengerparton járunk, de már nem egy csinos fürdőruhás lányt zaklat egy vérszomjas cápa, hanem több cápa ered két lány nyomába. Ami mellesleg talán egy hangyabögyörőnyit árthat a helyi turistaiparnak és a ketreces víz alatti cápanézegetésből élő kisiparosoknak! Merthogy egy cápanéző ketrec meghibásodása minden baj oka, de ne szaladjunk előre!
Szóval négy lány egzotikus nyaralásra indul, részben azért, mert az egyiket kitette a pasija, mondván, hogy megunta, ezért a lány végre valami izgalmasat akar csinálni nála bevállalósabb húgával. Ezért is indulnak extrém cápanézésre két srác rábeszélésére, ahol egy rácsos ketrecben merülnek le alig 5 méter mélységbe, hogy közvetlen közelről is láthassák a nagy fehér cápákat. Csakhogy a rozoga hajó még rozogább csörlője egyszerűen kiszakad a helyéről, a két lány pedig a ketreccel együtt a tenger fenekére süllyed. Igen, kitalálták, pontosan 47 méter mélyre. Alig egy órányi oxigénjük marad a palackjukban, véreznek, nem működik a rádió, és elég sok cápa köröz arrafelé.
A 47 méter mélyen eredetileg moziba sem került volna, fizetős tévére illetve DVD-re tervezték, és csak az utolsó pillanatban jelentkezett egy filmforgalmazó, aki látott benne fantáziát, és bejött neki a dolog. Az összesen 5 és fél millió dollárból készült produkció ugyanis eddig 53 milliót hozott, de a nemzetközi forgalmazás és később a tévés és DVD bevételek még hozni fognak pár milliócskát, és mondhatjuk azt is, mindez teljesen megérdemelt. A film ugyan aligha tesz hozzá bármi újat a cápás műfajhoz, de teljesen profi módon van összerakva a története, ami ráadásul remekül építkezik, majdnem minden hihető benne, szépen van fényképezve, és még nagy neveket is fel tud vonultatni.
A főszereplő az egykori tinisztár, Mandy Moore, a vagány tesót Claire Holt (Vámpírnaplók) játssza, és a cápanéző kapitány szerepében Matthew Modine-t láthatjuk. És ezzel nagyjából le is zárult a hírességek névsora, és nekik sem kell magukat halálra játszaniuk, elég, ha néha megijednek, kétségbeesnek, majd reménykedő arcot vágnak, hogy aztán újra megijedjenek. És senki sem sürgeti őket, a történet, ha nem is ráérősen, de megfontoltan halad, nem siettetnek semmit, pedig van esemény bőven, igaz, a játékidő zömében csak a két lányt látjuk – de ahogy ők tudják, mi is tudjuk, hogy azok a cápák ott vannak. És jók a fordulatok, sőt, a gyakorlott horrorfilmes Johannes Roberts (Az ajtón túl, Elégtelen) meg is tud téveszteni minket pár percre, ami szép fegyvertény ebben a műfajban. És egy szó szerint színes kis infó a végére: ebben a mélységben a vér nem vörösnek, hanem zöldnek látszik, úgy szűrődik át a fény – még a búvárlámpa fénye is. És a film sikere garantálta a folytatást, ami már a bemutatásra vár.
