Halle Berry filmbéli fiát elrabolják, de ő ezt nem hagyja annyiban.
Halle Berrynek nincs szerencséje az emberrablókkal. A 2013-as A hívásban is meggyűlt velük a baja, majd egy évre rá jött a Gyerekrablók (2017), ahol titokzatos idegenek viszik el a kisfiát. De vajon jól számoltunk?
Hiszen az évszámok sehogy sem stimmelnek!
A filmet ugyanis 2014-ben forgatták le, csakhogy az eredeti forgalmazó, a Relativity Media komoly anyagi problémákkal küszködött, sőt, 2015-ban csődöt jelentett be, a film bemutatóját pedig összesen ötször napolták el, mire egy új cég, az Aviron Pictures fel nem vásárolta a jogait, majd végre bemutatták.
Hősnőnk, Karla (Berry) hatéves kisfiát egyedül nevelő nő, aki egy zűrös válás közepén van. Az ezzel kapcsolatos ügyeket intézi éppen a telefonján egy vidámpark forgatagában, amikor a fiút elragadják. A nő azonnal a tettesek nyomába ered, de azok megfenyegetik, ha tovább követi őket, végeznek a gyerekkel. Új tervvel kell előállnia, miközben az elkövetők úgy döntenek,
végképp megszabadulnak a kitartó anyától,
akinek az is a tudomására jutott, hogy egyre több hasonló eset történt a környéken az elmúlt hónapokban. És akárhányszor Karla mások segítségét kéri, annak rossz vége lesz, így kénytelen lesz saját maga megoldani az ügyet, ami – ahogy az gyanítható volt már az elején – nem csak egyetlen elrabolt kisgyerekről szólt.
A történet lényegéből fakadóan ez tulajdonképpen egy kamaradráma, vagy ha úgy tetszik, kamaraakciófilm, amely egyetlen ember emberfeletti erőfeszítéseire koncentrál. A rosszfiúkat és rossznőket csak nagyon rövid időre látjuk, nem is ők a fontosak, hanem a kétségbeesett és mindenre elszánt anya,
az ő találékonysága, akaratereje, kitartása.
És az ilyen szerepek nagyon fekszenek Halle Berrynek, aki most is nagyszerű, Luis Prieto (Veszélyes ultimátum) rendező pedig tudta, ha csak az ő játékára koncentrál, akkor nem hibázhat nagyot, ahogy azt is remélhette, hogy ha mi is csak Berryre figyelünk, akkor könnyen átsiklunk néhány logikátlanságon.