Nem blöffölünk, amikor azt mondjuk: a Blöff mestermű. Tévéajánló!
A 90-es évek második felében gombaként szaporodtak a Tarantino köpönyegéből előbújó filmesek, de többségük emlékét mára jótékony homály fedi. A brit Guy Ritchie viszont A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsővel 1998-ban (majdnem) úgy berúgta az ajtót, mint Tarantino a Kutyaszorítóbannal. Utána már csak az volt a kérdés, képes-e a szintlépésre, azaz el tudja-e készíteni a saját Ponyvaregényét.
Két év múlva megkaptuk a választ: a Blöff-fel sikerült akkorát gurítania, hogy hasonló remekművet azóta sem tudott letenni az asztalra. A sokszereplős gengszterkomédiában persze tetten érhetők Tarantino hatásai, de Ritchie itt már saját képére formálta az időugrásos sztorivezetést és a klipszerű stílust, amihez sikerült ikonikus arcokat is találnia. Elég csak az exfocista Vinnie Jonesra, a fantasztikusan gonoszkodó Rade Šerbedžijára, a szerethető lúzer Stephen Grahamre vagy a később óriási karriert befutó Jason Stathamre gondolnunk, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Ritchie előbb tudta leigazolni Brad Pittet, mint Tarantino.
Az eseményeket egy bizonyos Franky Four Fingers indítja be, a minden hájjal megkent ékszertolvaj, aki miután teljesítette legfrissebb megbízatását, New Yorkba indul, hogy szállítsa az árut főnökének, Avinak. Útközben azonban megáll Londonban, ahol apróbb brilleket kell kézbesítenie megbízója ügyfeleinek. Boris, egy szélhámos orosz azonban ráveszi Frankyt, hogy fogadjon egy illegális bokszmeccsen, ahol tervei szerint kirabolja majd a férfit.
Néhány érdekesség még a filmről:
- Brad Pitt annyira szerette Guy Ritchie első nagyjátékfilmjét, hogy megkereste a rendezőt azzal, mindenképpen szeretne bekerülni a következő filmjébe. Ritchie igent is mondott – csak azután jött rá, hogy egy nem létező szerepet ajánlott fel a színésznek, mert nincs a forgatókönyvben számára alkalmas karakter. Úgyhogy írt neki egyet.
- Vinnie Jonest dublőr helyettesítette az egyik jelenetben – a színész nem tudott eljönni aznap a forgatásra: éppen börtönben volt, mert előző éjjel verekedett.
- A film költségvetése nem engedte meg, hogy sok statisztát használjanak, ezért a bokszolós jelenetben a közönség mindig ugyanabból a csoportnyi emberből állt, akik folyton átmozogtak a nézőtér megfelelő részére, amikor a kamera épp azt a helyet vette.
- A „fuck” szó összesen 163-szor hangzik el a filmben.
- 26 embert ölnek meg benne, viszont a legtöbb gyilkosság a színen kívül történik.
10 dolog amit nem tudtál a Blöffről
Néha van szerencsénk látni a tévében Guy Ritchie második nagyjátékfilmjét, a Blöff című gengszterfilmbe oltott akciókomédiát. Fogadjunk, hogy nem hallottátok még róla ezt a tíz érdekes információt, amit összeszedtünk nektek!
Még érdekességek
