Hihető, hogy egy befelé forduló, érzelmi kapcsolatokra képtelen matekzseni a legjobb bérgyilkosokat is megszégyenítő kommandós készségekkel rendelkezzen? Semennyire sem, de nem baj!
Talán sosem fog eldőlni a vita, hogy Ben Affleck jó színész-e vagy sem, de én arra szavazok, hogy jó, de rendkívül szűk a színészi eszköztára. Ezt a filmet is ő viszi a hátán, ő adja el azt a teljesen valószínűtlen sztorit, amely szerint egy félrenevelt autista kisfiúból egyszerre lehet a maffia és más bűnszervezetek könyvelője, zseniális pénzügyi tanácsadó és egy hasonlóan zseniális gyilkológép. Mert hősünk különböző bűnszervezetek pénzét kezeli és mossa tisztára: a szicíliai maffiának, afgán haduraknak vagy drogkartelleknek dolgozik, és furcsa módon egy kedves idős vidéki párnak is. Egy nap egy robottechnológiával foglalkozó nagy cég keresi meg, mivel egy fiatal kolléganő hibákat talált a számok között, és helyre kéne hozni a könyvelést. Hamar kiderül, hogy tényleg baj van az elszámolással, és az is, hogy valaki el akarja tenni láb alól a két kutakodó könyvelőt, így a lány és a férfi menekülni kényszerű, de nem kell őket félteni.
A könyvelő története az átlagos hollywoodi filmek fordulatainak úgy a tripláját hozza, és nem is mindig zökkenőmentesen, és túl sok az idősíkváltás, a sztoriban, különösen a vége felé pedig akkora lyukak tátonganak, mint a Balaton, és furcsa módon mégis működik a dolog. Gavin O'Connor (Warrior - A végső menet) rendezőnek csöppet sem volt könnyű dolga, amikor ennyi történést és szereplőt kellett egy, kicsivel több, mint két órás filmbe zsúfolnia – még egy nyomozó is a könyvelő sarkában jár, és neki is külön sztorija van -, de összehozta a dolgot, mivel képes volt remek tempót diktálni és nagyszerű hangulatot teremteni. O’Connor, vagy, hogy még pontosabbak legyünk, Affleck, aki itt erényt csinál saját korlátaiból, elérte ugyanis, hogy egyformán fontosak legyenek az apró mozzanatok, a nagy akciójelenetek és az érzelmi csúcspontok, és ez nem kis bravúr.
Hogy egy ennyire valószínűtlen, sűrű és fordulatos filmben minden jól működjön, ahhoz tökéletes időzítés és arányérzék kell, és persze nem árt az sem, ha a rendező tud mit kezdeni a színészeivel, és ennek köszönhető az is, hogy a sokszor kissé idegesítő Anna Kendrick itt egészen szerethetővé válik a megmentésre váró, de talpraesett könyvelőlányként. Az Oscar-díjas J.K. Simmons és a mindig pazar John Lithgow szerepeltetésével persze aligha kockáztatta, és a mostanában minden amerikai filmből kihagyhatatlan Jon Bernthal is kitesz magáért – igaz, hozzá kapcsolódik az amúgy is sok valószínűtlen fordulatot tartalmazó film egyik legkevésbé hihető része.
