Íme, a film, amelynek rendezőjéről azt hittük, hogy ő lesz a következő Scorsese, de Antoine Fuqua azóta is képtelen volt a Kiképzés sikerének legalább a közelébe érni. Igaz, ez másnak se nagyon jött össze.
Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a Kiképzés (2001) az ezredforduló egyik legjobb, ha nem a legjobb zsarufilmje, és egy darabig úgy nézett ki, Antoine Fuqua lesz a nagy felfedezés, egy új Scorsese újfajta bűnfilmekkel, vagy legalábbis egy új Spike Lee, egy zseniális fekete rendező, akire mindenképpen figyelni kell. Aztán Fuqua rossz döntéseket hozott, olyan „bérmunkákat” vállalt, mint A Nap könnyei, az Artúr király vagy az Orvlövész, és ma már legfeljebb tisztességes iparosként tekinthetünk rá. De az ezerszer újranézhető Kiképzés mindig itt lesz nekünk!
Miért is kiképzésről van szó? Mert ez az újonc rendőrtiszt, a korábban egyszerű közrendőrként dolgozó Hoyt első napja új körzetében és főképp új partnerével, a veterán Alonzo Harrisszel a kábítószer-osztály nyomozójával. Alonzo úgy viselkedik, mintha ez tényleg az ő körzete lenne, saját birtoka, tulajdona, és kedvére aláz meg, rabol ki és leckéztet meg embereket – mondván, a farkasok közt neki is farkasnak kell lennie. Ezt a leckét próbálja beleverni az új kollégába is, akinek már az első órákban különböző drogokat kell kipróbálnia, mindenféle stikliben kell részt vennie, de a srácot is kemény fából faragták. Ami nem is baj, mert Alonzónak tervei vannak vele. Nem jóféle tervek.
A Kiképzés tökéletesen felépített film, ahol minden mozzanatnak fontos szerepe van az egész és a későbbiek szempontjából, de ez sosem nyilvánvaló és öncélú. Alonzo egy igazi manipulátor, ő rángat minden szálat, részben cinizmusból és önteltségből, részben azért, mert a látszattal ellentétben ő sem érinthetetlen, de a véletlennek is nagy szerepe van. Fuqua, aki a ma már rendezőként ismert David Ayer (Harag, Öngyilkos osztag) forgatókönyvéből dolgozott, tökéletesen építkezik, és ami még fontosabb, tökéletesen használja fel az Alonzót alakító Denzel Washingtont. Aki elképesztő, ragyog a szerepben, és bár hamar kiderül, micsoda aljas mocsadék, mégis végig hihetetlen karizmája van, és a krimik történetének egyik legjobb gonosztevőjét alkotja meg – nem csoda, hogy Oscar-díjat kapott az alakításért.
Ellentétként pedig ott van a mindig szerethető Ethan Hawke, akit általában érzékenyebb oldaláról ismerünk, de itt ő is tud kemény lenni. Washingtonhoz képest persze így is csak másodhegedűs, de neki is jutott pár nagyszerű jelenet, például amikor mexikói gengszterek közé keveredik – akiknek a főnökét egyébként a Fear the Walking Deadből ismert, cseppet sem mexikói, jóval inkább új-zélandi maori Cliff Curtis alakítja.
