Ne tévesszen meg minket az, hogy a Ghost 1990-ban került a mozikba: ez minden nyolcvanas évekbeli film legnyolcvanasévekbelibbje.
A nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulóján valószínűleg addig soha nem látott forgalommal kellett megbirkózniuk az agyagozó tanfolyamokat kínáló felnőttképző intézményeknek: 1990-ban került ugyanis a mozikba a Ghost, amelynek ikonikus jelenetét azóta számtalan film (Csupasz pisztoly 2 1/2) és sorozat (Két pasi - meg egy kicsi) parodizálta. Vagy ott van az az emlékezetes jelenet a Balfékekből, amelyben a fazekasoktató Tony Hale-t kergetik az őrületbe a filmre tett utalások:
A romantikus-fantasztikus-krimi klasszikusban Patrick Swayze egy bankárt alakít, akit egy négymillió dolláros matematikai hiba miatt meggyilkolnak. Ezután pedig halottként igyekszik megvédeni barátnőjét (Moore). Ehhez viszont kénytelen bevonni a párkapcsolatukba egy médiumot, Whoopi Goldberget.
A film visszanézve szinte érthetetlen módon termelt félmilliárd dollárt 23 milliós költségvetéséből, valamint öt Oscar-jelölést begyűjtött. Mondjuk akkoriban Patrick Swayze-vel és Demi Moore-ral nehéz volt mellélőni: előbbi még a Dirty Dancing (1987) és az Országúti diszkó (1989) által meghatározott rossz szépfiú (vagy szép rosszfiú?) globális eszményképének számított, Demi Moore-t pedig még nem művészhorrorokból, hanem mainstream románcokból és vígjátékokból ismerte a közönség (igaz, az ő aranykora pont a Ghosttal kezdődött).
Tegyük bele még a mixbe Whoopi Goldberget, aki meg is nyerte az arany szobrocskát - kollégánk szerint - a „sikoltozásért és ide-oda rohangálásért”, amit a filmben végez. Dehát istenem: a nyolcvanas években úgyis olyan magas fordulatszámon pörgött minden és mindenki – csoda, hogy a comic relief karakter még extrémebb? Vele együtt már talán érthető, hogy miért is nyűgözte és nyűgözi le még mindig a nem túl vaskalaposan szigorú filmnézőket a Ghost. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a film 1990-ban jött ki: egy ízig-vérig nyolcvanas évekbeli katyvaszról van szó, amit nem a ripacskodás, a csöpögős zene és a túltolt dráma ellenére szeretünk, hanem éppen ezek miatt.
