A Sztárban sztár leszek!-nél a gond már a koncepciónál jelentkezik. Amikor a műsor elődje, a Sztárban sztár 2013-ban elindult, elég nagyot szólt az ötlet, miszerint hétről hétre azon szórakozhatunk, ahogy kedvenc sztárjaink hülyét csinálnak magukból (ezzel párhuzamosan pedig le is nyűgöznek minket), miközben hangban és külsőben egyaránt megpróbálnak leutánozni egy adott világsztárt (adott esetben egy férfi egy nőt, és fordítva). Azóta a Sztárban sztárnak további öt évada ment le, és talán a műsor kifulladása miatt döntöttek úgy a készítők, hogy újítanak, és idén ősszel a műsor már tehetségkutatóként, azaz a hamarosan szintén újra elinduló X-faktor konkurenciájaként jelentkezik, (elvileg) amatőr versenyzőkkel és az őket pátyolgató mentorokkal, azaz itt mesterekkel.

Csakhogy amíg az baromi érdekes, ahogy Bereczki Zoltán Michael Jacksont, Kökény Attila Natalia Oreirót, Pál Dénes Karády Katalint vagy Dukai Regina Kylie Minogue-ot imitálja, az egyáltalán nem az, ahogy egy ismeretlen civil átalakul Lady Gagává vagy Britney Spearsszé – vagy csak kábé annyira, mint az, hogy milyen jól nyomja a szomszéd Józsi a szombati karaoke partin. A másik oldalról, a versenyzők oldaláról pedig szintén nem érthető, hogy miért akarna valaki a legjobb Lady Gaga-, Britney Spears- stb. imitátor lenni. Ha valaki tehetséget érez magában, az nyilván a saját maga jogán szeretne ismertté válni, nem pedig azért, mert nagyon ügyesen utánoz valaki mást. De komolyan: született már olyan (wannabe) előadóművész, aki úgy indult neki a pályának, hogy „márpedig én leszek a legjobb Justin Timberlake-utánzó” (nem pedig a legjobb énekes)?!

Abszolút felesleges tehát ezt a Sztárban sztár vonalat erőltetni (pontosabban inkább átlátszó, hiszen nyilván a jól bejáratott márkanév miatt lett ez a cím és a koncepció), indulhatott volna a műsor mezei tehetségkutatóként is – akkor is lehetne (kezdetben) a bénákon röhögni, később pedig leesett állal hallgatni az egyre fejlődő tehetségeket. A Sztárban sztár leszek!-kel azonban – az első adás tanulságai alapján – ez a legkisebb probléma. „Erről szól a műsor! Pontosan az ilyen tehetségeket keressük” – mondta az adás elején az egyik zsűritag, későbbi mester, Tóth Gabi a Borsányi Dániel nevű indulónak, aki tökéletesen, az utolsó rezdülésig és manírig leutánozta Kasza Tibit a Te vagy a jel című szám előadásával.

Ami nem csoda, tekintve, hogy Borsányi Dániel profi színész, hosszú évek óta a K2 Színház társulatának a tagja, de a mainstreambe is sikerült már bekerülnie az olyan sorozatokban való vendégszereplésével, mint A tanár vagy az Egynyári kaland. Szeptember végétől pedig az ország legnagyobb zenés színházában, a Madáchban játszik a Once/Egyszer… című musicalben. Enyhén szólva sportszerűtlen tehát óvónő, kamionos, falu bolondja és egyéb, teljesen civil és amatőr indulókkal versenyeztetni. Ehhez hasonló inkorrektség a Lady Gagát amúgy hátborzongatóan jól hozó Czigány Judit énekes színésznő beválogatása, aki játszott már a Budapesti Operettszínházban, fellépett a Budapest Varietében, a Recirquel társulat énekesnőjeként pedig bejárta a fél világot.

A hab a tortán azonban az adás végén Tasnádi Bence felbukkanása. A Junior Prima-díjas fiatal színészt a szélesebb közönség is ismerheti, hiszen 2012 óta a Katona József Színház társulatának a tagja, ezenkívül az Ed Is On nevű zenekar énekese és basszusgitárosa, szinkronizál, továbbá az Aranyélettől kezdve a 200 első randin át a Trezorig és az 1945-ig több sorozatban, tévé- és nagyjátékfilmben is feltűnt. Ha valakinek nincs szüksége rá, hogy felfedezzék a tehetségét, akkor az ő – simán befért volna a hagyományos Sztárban sztár mezőnyébe is. És főleg akkor arcpirító a műsorban való megjelenése, ha végignézzük, kikkel is versenyez.

Minden tehetségkutató kötelező része, hogy túl kell esnünk az elején a válogatókon, afféle selejtezőkön, ahol még feltűnően gyengébb képességű énekesek is befigyelnek. A TV2 pedig, vélhetően Szarka „Bikicsunáj” László mémmé válásán felbuzdulva (aki egyébként a következő adás előzetese alapján itt is fel fog bukkanni) ezúttal hatványozottan utazott rájuk. Mivel feltűnően sok szemmel láthatóan nehéz sorsú, mélyről érkezett vagy gyaníthatóan sérült nőimitátort válogattak be a műsorba, minden bizonnyal a freak show-ra hajtottak (Till Attila műsorvezető, akinek egyébként a műsoridő folyamán bámulatosan sokáig sikerült megőriznie frissességét és jófejségét, egyszer el is szólta magát: azt találta mondani a zsűritagokkal való egyik vicceskedésekor, hogy „van még a majomnő”).

Nincs olyan jóérzésű ember, aki szekunder szégyen nélkül végig tudná nézni ezeknek a jobb sorsra érdemes versenyzőknek a szerencsétlenkedését. Minimum szadistának vagy mazochistának kell lenni ahhoz, hogy igazán féktelenül tudjunk nevetni rajtuk, de egy tehetségkutatóba nyilván elmennek olyanok is, akik nincsenek tisztában a saját képességeikkel. Igen, meg lehet őket mosolyogni, de ami a Sztárban sztár leszek! első adásában folyt, az túlment egy határon. A kifejezetten tehetségtelen, botfülű, hamisan éneklő, magukból kiforduló versenyzők már saját jogukon is viccesek (már amennyire), vagy legalábbis saját jogon is elegendőek ahhoz, hogy betöltsék a közönség frusztráltsága vagy önbizalomproblémái levezetésének a szerepét.

A TV2 műsorának zsűritagjai, azaz Bereczki Zoltán, Horváth Tamás, Tóth Gabi és Pápai Joci ezzel szemben ahol tudták, megalázták ezeket a szerencsétlen embereket. Az alap az volt, hogy kiröhögték őket, volt, hogy grimaszolva, gyakran mappájukkal az arcukat eltakarva – mintha attól kevésbé lenne feltűnő. Felháborító volt az is, hogy a legtöbbjüknek még azt a tiszteletet sem adták meg, hogy végigénekelhessék a dalukat: Tóth Gabi rendre teátrális, hadonászó mozdulatokkal kevertette le a gyengébb hangú énekeseket, pedig a zsűrinek elvileg az lenne a feladata, hogy végighallgassa őket, ezért ülnek ott (aztán persze nem feltétlenül lenne kötelező be is vágni mindent a műsorba, de a csatornának szemmel láthatóan ezzel nem volt problémája).

De abban sem volt köszönet, amikor valaki saját maga hagyta abba a felénél, mert egyrészt érezte, hogy nem a legacélosabb az előadása, másrészt látta, hogy a zsűritagoknak már torzul az arca a grimaszolástól. A szóban forgó versenyzőt utánakiabálással még kívülről, a kulisszák mögül is megpróbálták visszahívni, hogy tovább alázhassák és tovább röhöghessenek rajta, illetve kiröhögtessék – szerencsére az illető nem volt hajlandó visszamenni. A legkegyetlenebb fogásuk mégis az volt a zsűritagoknak, hogy egy-egy rosszabbul sikerült produkció után megkérdezték, hogy az előadó maga milyennek gondolja, hogy saját maga szerint jó volt-e az előadása – hogy a delikvens kvázi saját maga mondja ki saját magáról a saját szavaival, hogy csapnivalóan siralmas, gyenge produkció volt.

A műsor mélypontja azonban kétségtelenül akkor érkezett el, amikor egy Oszvald Marikának öltözött férfi a Mágnás Miskából adta elő a Cintányéros cudar világ című operettdalt, és előadása egy pontján nekiállt cigánykereket hányni. Mivel a képernyőre került verzióban az ominózus rész ki lett kockázva, egyértelművé vált, hogy nem vett alsóneműt, és sikerült többet mutatnia a kelleténél. Félreértés ne essék, ez nem az ő, hanem a műsorkészítők hibája, hogy nemcsak engedték mindezt megtörténni, de aztán tapicskolva az überkínos helyzetben, még be is vágták a Sztárban sztár leszek!-be. Ezt követően pedig a zsűritagok – súlyosbítva azt, ami amúgy is – hangosan kommentálták, hogy a színpadon izzadó férfi mennyire büdös, majd hátrafordultak a közönséghez, megkérdezték, hogy ők is érzik-e, és amikor meggyőződtek róla, hogy igen, ők is érzik, hangosan szellőztetést kértek, majd a tévénézők még azt is megnézhették, amint jönnek a hoszteszek, és körbefújnak valamit a kellemetlen szag ellen.

Nem akarjuk alábecsülni a TV2-t és a műsor készítőit, biztosan lehet ennél is mélyebbre süllyedni a televíziózásban, de azért ez már tényleg egy szint. Mármint mindennek a legalja. Egy tehetségkutatóban vannak nyertesek és vesztesek – erkölcsileg egész biztos, hogy a zsűri a legnagyobb vesztes, amelynek tagjai vasárnap este alaposan leszerepeltek emberségből. A következő adásokban, a versenyzők megszűrése után nyilván egyre színvonalasabb lesz a műsor, és nem leszünk kitéve ilyen jeleneteknek, de ezt az adást akkor is lehetetlen megbocsátani. „Jaj, akkor vigyázzunk, hogy mit mondunk!” – poénkodtak a zsűritagok, miután az egyik indulóról kiderült, hogy jogászként dolgozik. Nem csak akkor kéne vigyázni...