A Barry Seal: A beszállító ugyan igaz történetet dolgoz fel, de nem ragaszkodik körömszakadtáig az igazsághoz, a cél a szórakoztatás, de a 80-as évek elbaltázott amerikai külpolitikájába is bepillanthatunk.
Jó, ha az embernek elég munkája van, amiből fizetni tudja a számlákat, ugye? Merthogy címszereplőnk, Barry Seal az egyik nap még menetrendszerű járatokat vezetett, aztán apró, gyors repülőkön először baloldali gerillák állásait térképezi fel, majd hamarosan
a Medellin kartell kokainját repíti be az Államokba, majd viszi vissza a dollárkötegeket,
és mire kettőt pislogunk, már gépfegyvereket visz a nicaraguai kontráknak. És degeszre keresi magát mindezzel – az igazi Seal valóban túlsúlyos volt, pláne az atletikus Tom Cruise-hoz képest, akin látszik, hogy elképesztően élvezi a szerepet -, és miközben az egyik kormányszerv pénzeli és irányítja, addig a másik nyomoz ellene. Mindez egy igaz történet!
Vagy mondjuk azt, hogy nagyrészt igaz. Elég egy szimpla Wikipédia keresés, hogy kiderüljön, a Barry Seal: A beszállító (2017) története rengeteg ponton eltér a valóságtól, például más kormányügynökségek játszottak fontos szerepet Seal életében, nem őt keresték meg, hanem ő jelentkezett náluk, illetve máshogy és máskor került szoros ismeretségbe a kolumbiai drogkartellel. Doug Liman (A Bourne-rejtély, A holnap határa) filmje azonban így is tökéletesen ragadja meg a lényeget: hogyan válhatott egy egyszerű kereskedelmi pilóta a nagypolitika fontos szereplőjévé a nyolcvanas években? Miként állhatott Seal egyszerre kapcsolatban a panamai katonai diktatúrával, minden idők leghírhedtebb drogbárójával, Pablo Escobarral, a nicaraguai ellenforradalmárokkal és azok halálos ellenségével, a sandinista kormánnyal, és hogyan csempészhetett annyi drogot és fegyvert az amerikai hatóságok orra előtt.
Maga a film sem teszi teljesen egyértelművé, mit tudott és mit kezdeményezett az amerikai kormány és a CIA, de a lényeg, hogy kapunk egy remek kalandfilmet nagyszerű tempóval és egy igazi kalandorral. A film nem akar meg nem értett hőst csinálni Barry Sealből, ez a történet nem menteget senkit, nem talál vagy gyárt kifogásokat hősének, igaz, pozitív szereplőnek sem feltétlen állítja be, csak elmeséli, mi hogyan történt, mármint a saját verziójában. Nincs pszichoanalízis, feltáratlan apa-fiú konfliktus és egyéb porhintés,
hősünk egyszerűen csak szereti a kalandot és a sok pénzt.
Mindenben a lehetőséget látja, sosem mond nemet, és rendszerint meg is oldja a felmerülő problémát – igaz, gyakran nincs is más lehetősége. A ripityára tört repülőgépből fehér porral beborítva kikászálódó, majd vígan biciklire pattanó Tom Cruise tökéletesen hozza a hidegháború alatt állami megbízásból drogcsempészkedő címszereplőt -, aki, ha közvetve is, de rengeteg ember halálában és tönkretételében volt bűnrészes, mert ugye a fegyver- és drogkereskedelem ezzel jár.
