Amikor Gundel Takács Gábor az ATV-től átigazolt az RTL-hez, adott volt a logikus kérdés, milyen feladatot bízzanak a méltán népszerű műsorvezetőre, a szintén logikus választ pedig egy nemzetközi formátum jelentette. Amiben visszaköszön Gundel Takács két korábbi sikerműsora is, a Maradj talpon!(köztévé) és kis jóindulattal A Géniusz (ATV), amennyiben azért csak szükség van egy kis általános műveltségre ahhoz, hogy ne zuhanjon le egy csapóajtón a kedves játékos. Merthogy ez volna Az ugrás leglényege. Meg egy bazinagy díszlethíd.

Az öt méter magas híd, amelyen maga a játék zajlik, olyan bazinagy, hogy egyszerűbb volt kiutaztatni a játékosokat és a stábot az eredeti hatalmas stúdióba a hollandiai Hilversumba, mint itthon felépíteni. Tényleg hatásos az egész a díszlettel együtt, és jót tett a műsornak az is, hogy az szinte teljesen sallangmentes, egyszerű, letisztult, ahogy magában a játékban sincs üresjárat. A lényeg is egyszerű, mint a bot: adott öt játékos, akik közül egy villámjátékkal kisorsolják a Kapitányt. Neki egyetlen dolga van, eldönti, milyen sorrendben szerepeljenek a többiek, illetve azt, ő mikor száll be a játékba.

Akit elsőként és másodikként választ, annak nagyjából annyi,

mert esélytelen, hogy végigérjenek a tíz szintből álló pályán, még úgy is, hogy az első két pályán csak két-két eldöntendő kérdés van. Mármint eldöntendő, hogy melyik igaz és melyik hamis. Nem túl nehezek a kérdések, de aztán már három, végül négy állításról kell megmondani, melyik az egyetlen igaz közülük, majd szépen ráugrani a kiválasztott mezőre.

Vicces, ki hogyan ugrik: vannak a fatalisták, akik eleve arra számítanak, hogy kinyílik a csapóajtó és le fognak zuhanni, így arcuk eltorzul és a lendülettől majdnem kimegy a bokájuk, mások azért igyekeznek megőrizni a méltóságukat. Ennél többet nem is nagyon tudunk meg róluk és jellemükről, mindenkiről a bemutatkozásnál elhadarnak pár tömör érdekességet, és ez pont elég is.

Nincs az az izzadságszagú jópofizással álcázott időhúzás, mint mondjuk a Szerencsekerékben,

ahol mindenáron viccesnek gondolt sztorikat kell hosszan elmeséltetni a játékosokkal, itt a lényegre szorítkoznak, a pályákra és arra, mi igaz és mi hamis. Van, amiről ordít, hogy hamis, mint a „Havas Jon egy hobbit” vagy az „A rámen egy vietnámi tavaszi tekercs”, és van, ami beugratós, mint a „Grönland autójele a G”, merthogy Grönland nem önálló ország, de van, aminél én is vakartam a fejem. Mondjuk, szégyen van sem, de nem tudtam, milyen születésű Kozák Danuta édesanyja, de gondolom, sokan vagyunk így. A végjátéknál viszont szíven ütött a rossz válasz, mert A Simpson családdal volt kapcsolatos, és azt azért illik tudni, hogy ők Springfieldben laknak – nem az itt felkínált Donkeyville-ben, vagy hol.

A legelső adásban nem játszották el kedvcsinálóként, hogy rögtön elviszik a maximális nyereményt jelentő 5 millió forintot – ez lehet akár a fele is, ha a játékos az utolsó szintnél kér egy kis segítséget – zuhanás lett a vége a titokzatos mélybe, mert, akárcsak a Maradj talpon! esetében,

 itt sem árulják el, mi van a mélyben.

Nyilván nem piranhákkal teli medence, mert a kiesett játékosokat még egy mondatra megszólaltatják, és nem ömlik belőlük a vér. Az egész gyorsan és flottul, felesleges körítés nélkül megy, nincsenek fals hangok, tudálékosság, Gundel Takács ugyan megmagyarázza a jó választ, de nem okoskodik, vagyis teljesen rendben van itt minden.

Végül úgy megpörgették a dolgot, hogy még egy turnus belekezdett a játékba, hogy gyorsan le is zuhanjon az első játékosuk, akiről mindössze annyi derült ki, hogy a kocsonyát káposztával eszi, és

ennek fényében talán nem is lehetett véletlen, hogy leesett.

Az elmúlt hetek, hónapok nézettségi mutatói arra engednek következtetni, hogy a nézők egyre inkább a celeb- és sikoltozásmentes, egyszerűbb műsorokra vevők, Az ugrásnak minden esélye megvan arra, hogy nagyot menjen – a kérdés inkább az, hogy a viszonylag egyszerű formátumnak mennyi a kifutása.

Értékelés: 8/10

Az ugrás hétköznap esténként 19.50-kor megy az RTL műsorán!