Orson Welles egyik legjobb filmjének mai szemmel ugyan kissé túl komplikált a története, de így is könnyedén befér a nagy klasszikusok közé, és még Gábor Zsa Zsa is feltűnik benne.
A történet így szól: Orson Welles majdnem egy évtizednyi európai munka után nagyon szívesen tért vissza Hollywoodba, ahol egy újra tipikus film noirt szeretett volna készíteni. Meg is egyezett régi haverjával, egy Albert Zugsmith nevű producerrel a Universal stúdiótól, és még azt is felajánlotta, hogy az elé letett forgatókönyvek közül a leggyengébbet rendezi meg, bizonyítandó, hogy van olyan ügyes, hogy a legrosszabból a legjobbat hozza ki. Egy másik sztori szerint a film sztárja, Charlton Heston ragaszkodott hozzá, hogy az eredetileg csak a negatív főhőst alakító Welles legyen a rendező, és a stúdió fejet hajtott kívánsága előtt.
Akárhogy is volt, A gonosz érintése sokak szerint Welles legjobb filmje lett. Ő maga - mintegy harminc kilónyi extra súllyal, húsz évet öregítve - egy, a mexikói határ mellett fekvő kisváros, Los Robles rendőrfőnöke, aki a törvény felett állónak tartja magát. Amikor egy mexikói fiatalembert vádolnak gyilkossággal, a helyszínre érkezik egy kábítószerügyekre szakosodott nyomozó is (ő Heston), mivel az ügy mindkét országot érinti, ráadásul a maffia is érintett a dologban. A rendőrfőnök régi jó szokása szerint hamis bizonyítékot rejt el a vádlott lakásában, de ezúttal hibát követ el, és ezzel veszélybe sodorja a nyomozó szépséges feleségét (Janet Leigh) is. Welles mesteri rendezése a klasszikus film-noir egyik legjelentősebb – és egyben talán utolsó - darabja, a bűn természetrajzát világítja meg, a korrupció és az erkölcsi megalkuvás drámáját.
1958-ben járunk, és a rendező számos újítással lepte meg a közönséget – és a szakmát is -, és bár a stúdió a kész filmet újravágatta, amiből persze óriási vita alakult ki, a végeredmény így is filmtörténeti jelentőségű. Az egy felvételből álló, három és fél perces nyitójelenetre, amit egy autó felrobbantása koronáz meg, még nem volt korábban példa, ahogy arra sem, hogy egy autóban játszódó beszélgetést tényleg egy mozgó járműben vegyenek fel.
Ha kicsit figyeljük a film női főhősét, láthatjuk, hogy szinte sosem mutatják Janet Leigh bal karját, amit a forgatás alatt eltört és végig gipszben hordott – egyfajta bravúr, hogy mindig sikerült kitakarni, és csak a motelbeli jelenetnél vették le a gipszet. A filmben egyébként pár másodpercre feltűnik Gábor Zsa Zsa is, mint egy sztriptízbár vezetője, és a stáblistán egyszerre említik Marlene Dietrichhel – bár az utóbbinak valóban fontos szerepe volt.
