Észak-Amerika egyik legnagyobb átverésének majdnem teljesen igaz történetét nem más, mint Matthew McConaughey meséli el nekünk, aki a szokásosnál is őrültebb most.
Igaz történet alapján – így indul az Arany, ami igaz is, meg nem is. A 11 év után visszatérő rendező, Stephen Gaghan (Szíriana) a neveket nyilván jogi okokból változtatta meg, a sztorit egy évtizeddel korábbra tette, nem eredeti helyszínen, Kanadában, hanem az USA-ban járunk, a legnagyobb szélhámosból pedig hőst, sőt, áldozatot csináltak. Ő most Kenny Wells névre hallgat, tulajdonképpen egy tapló, de amit csinál – régi ércbányász család sarja -, azt szenvedéllyel teszi, és bármit hajlandó érte kockáztatni. A csőd szélén tántorogva minden maradék pénzét és cégét is felteszi egy merész húzásra: egy jó nevű, de meg nem értett geológussal társulva elmegy aranyat keresni az indonéz dzsungelben, és amint kedvező mintákat találnak, beindul a kavarás.
Kavar a Wall Street, a riválisok, az indonéz kormány és persze a két szerencselovag is, úgy, hogy a tényleges kitermelésnek még a közelében sem járnak, de már mindenki súlyos milliókat keres. És mindenki lassan meghülyül, akárcsak hősünk, akinek elszáll az agya a sikertől. Majd jön a koppanás. Mindezt Gaghan szépen sorban elmeséli nekünk, tartva az eredeti események idővonalát, csak a hangsúlyok mások, és furcsa módon nincsenek nagy, drámai csúcspontok, a rendező ugyanis a főszereplőre hagyja a bravúrokat. Matthew McConaughey hozza is, amit kell, újra elveszik egy szerepben, amit aztán elképesztő energiabefektetéssel ad vissza nekünk. Leborotvált fejjel és protézissel játszik, hetekig csak sajtburgert evett és milkshake-et ivott, hogy jól meghízzon, és felépít egy gyakran irritáló, de mindvégig izgalmas figurát, aki egy másodpercre sem tud leállni. Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, túljátssza a dolgot, de még így is végig élvezet őt nézni.
És mi is történt valójában? A kanadai David Walsh, egy apró bányászati cég, a Bre-X elnöke azzal robbantott bankot az 1990-es évek közepén, hogy bejelentette, hatalmas mennyiségű aranyat találtak Indonézia dzsungelének legmélyén. A cég filléres részvényei az egekbe szöktek, fél Kanada ebbe fektetett, csakhogy a feltárás során vett mintákról később kiderült, hogy utólag csempészték beléjük az aranyport egy teljesen primitív trükkel. Az aranybányászat történetének legnagyobb átverését minden felelős megúszta, pénzüket a Kajmán-szigetekre menekítették, de a befektetők iszonyatosan sok pénzt veszítettek.
